Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Divatirányzat, esztétikai trend, amely központi elemeként a tanulás dicsőítését tűzte ki: a Dark Academia korábban soha nem tapasztalt módon népszerűsíti az egyetemi életet és a kiapadhatatlan tudásszomjat.
Félhomályba burkolózó gótikus könyvtárak, a klasszikus irodalom kényelmes antik fotelben ücsörgős olvasása, hajnalba nyúló tanulmánykészítő estek, a művészetek értő élvezete. A „Dark Academia”, a sötét egyetemi esztétika az egyébiránt anyagilag kevésbé gyümölcsöző akadémiai életet eszményíti egy gazdagsággal és hatalommal kecsegtető mázzal bevonva azt. Lehet, hogy még nem hallottál róla, de a világhálót már meghódította, nem is akármivel!
Dark Academia – a gótikus egyetemtől a nagypapád dolgozószobájáig terjed
A Dark Academia esztétikája széles skálán mozog, alapvetően a nagy múltú és presztízsű brit és amerikai egyetemek (pl. Oxford, Harvard stb.) építészetén és divatján alapul, amelyen talán a mindenki által imádott varázslóiskola, a Roxfort is rajta hagyhatta nyomát. Gótikus épületek, gyertyafénynél áttanult esték, professzori talárok ihlették a trendet, de azóta tovább bővültek a határai, és már a nagypapás dolgozószobák is ebbe a sötét színvilágú csoportba kerültek. A gyöngybetűs folyóírás latin szavai, az ókori görög szobrok, a tweedzakók és a klasszikus zene mind-mind az esztétika alapvetéseit erősítik, mégpedig azt, hogy a művészetek nemcsak fontosak, de mélyebb megértésük vágyott tekintéllyel ruházza fel ismerőjét.
Ha belegondolunk, nem hagyomány nélküli a tekintély, a hatalom és a művészeti ismeretek összefonódása, amelyet a Dark Academia is képvisel, hiszen történelmünk során ez az arisztokrácia kiváltsága volt. Manapság már nem a gazdagság jut az emberek eszébe, ha az akadémiai életről vagy a művészeti ismeretekben jártasságról esik szó, azonban talán ettől a régi beidegződéstől még mindig kaphatnak egy-két elismerő tekintetet azok, akik erre teszik fel az életüket. Azonban kevesen vannak tisztában azzal, mekkora munkát jelent valójában ez a terület, akik nem tapasztalták meg életükben, mert más életutat választottak, és csak kívülről kukucskálnak be ebbe az világba. A Dark Academia nagyszerű módja, hogy a populáris köztudatban ismét méltó helyre emelje az akadémiai élethez tartozás presztízsét, még ha ezt elsődlegesen egy felszínesebb esztétikai megközelítésből is teszi meg.
A tanulás ünneplése
Az egyik fontos eleme a Dark Academiának, hogy a „tanulást a tanulásért” eszmét hirdeti, divattá emeli az ismeretek bővítését. A The New York Times szerint a pandémia miatt robbant be igazán, mivel a tanulmányok helyszíne átszerveződött az otthon négy fala közé, és sokan hiányolták életükből a megszokott intézmények látképét és a velük járó pezsgő egyetemi szociális életet, különfoglalkozásokat. Mindezt a modern számítástechnika előtti hangulatban valósítják meg, a kézzel írott szövegeknél és az írógép látványánál nem haladva tovább. Tehát a vintage ruhák, főleg az uniszex zakók remekül passzolnak ebbe a világba.
Mások azért vonzódnak az egyetemi életre emlékeztető esztétikához, mivel a boldog nosztalgia érzetét adja meg. A volt tanulók számára a gondtalan diákévek, a felelősség időszámítása előtti életet testesíti meg a Dark Academia, amikor egyaránt lubickolhattak ismereteik bővítésében és a felnőtt életet megelőző gondtalanságban.
A csábító sötétség
Majdhogynem fausti esztétikának is mondhatnánk a Dark Academia azon ágazatát, amely annak sötétebb felére fókuszál, mivel a mindent elsöprő tudásvágy társul a halál, a morbid felfedezésével, a tudás romlásba és szomorúságba taszító mivoltával. A gótikus stílusú épületek hangulata jobban átjárja ezt az alkategóriát, hiszen templomokra hasonlító kinézetükkel kihangsúlyozzák a tudás majdhogynem vallásig emelt csodálatát, „követői” elkötelezettségét. A borongós kisugárzás párosul a filozófiai pesszimizmussal, amely azt hangsúlyozza, hogy minél többet ismer meg valaki a világból, annál szomorúbbá válik. Talán a hazánkban is elterjedt látásmód is ebből eredhet, amely a cinizmust a nagy tudású emberek ismérvének tulajdonítja, és amely azt feltételezi a boldog, vidám, nyitott emberekről, hogy intelligenciájuk nem a kiemelkedő skálarészen lelhető fel.
Menekülés a valóságból
Vannak, akik azzal támadják ezt az esztétikát, hogy követői a valóságból próbálnak egy kreált álomvilágba menekülni saját valóságukat elutasítva. Hiszen pont a határidők és általában az idő szorítása nélküli tanulmányok folytatásának luxusát emeli ki, amit a valóságban a legtöbben nem tudnak kiélvezni, hiszen sokan dolgozni kényszerülnek életük ezen időszakában. A múzeum- és könyvtárlátogatások, a túlzott koffeinfogyasztás és úgy általában véve az egyetemi élet piedesztálra helyezését a fehér elit kirekesztő ünneplésének vélik, ugyanis a Dark Academia elsődlegesen európai gyökerű költők és írók munkáira fókuszál.
Azonban ezért nem feltétlenül ezt a trendet kellene hibáztatni: az irodalmi kánonba, a tanítandó művek listájára elődlegesen fehér férfiak művei kerültek, tehát ez ügyben inkább az egyetemeknél kellene reklamálni, illetve azoknál, akik az általános és középiskolai tananyagok összeállításáért felelősek. Nem egy esztétikai irányzaton kellene leverni ezt a típusú kiközösítést, ugyanis csak a meglévő rendszerre reflektál, csupán annak egy-egy elemét világítja meg nagyobb reflektorfénnyel.
