A hímnős csigák éppen olyan nehezen választanak párt, mint mi, emberek. Elvégre mégsem mindegy, hogy ki termékenyíti meg a petéiket.
Romantikus légyott a természet lágy ölén és órákon át tartó szerelmeskedés: első ránézésre az éticsigák udvarlási és párzási szokásai kifejezetten vonzónak tűnhetnek. Mégse irigyeljük tőlük, hiszen szerelmi életük számtalan veszélynek és megoldásra váró problémának teszi ki őket.
Veszélyek viharában
Az étcsigákat – hol máshol – a szabad ég alatt érhetjük tetten pásztorórájukon: az erdei avarban, egy napsütötte tisztáson, a kert zöldellő ágyásai között vagy éppen a terasz felforrósodott padlócsempéjén. Ez azonban közel sem a romantikáról, sokkal inkább a vakmerőségről szól, ugyanis a csigák párzás közben védtelenek a rájuk leselkedő ragadozóktól.
Ráadásul egy meglehetősen hosszú, két-három órás procedúráról beszélünk. A csigák először óvatosan, egymás körül körözve mérik fel potenciális partnerüket, lehetőséget adva az esetleges visszavonulásra. Ha a szimpátia mégis kölcsönös, lassan megközelítik egymást, összeérintik csápjaikat, haslábaikat, és szerelmes ölelésben forrnak össze.
David George Haskell amerikai biológus szerint mind az udvarlásuk, mind a közösülésük a jól koreografált diplomáciához hasonlatos. Hiszen hiába kétneműek, egyáltalán nem mindegy, hogy kit engednek közel magukhoz.
Micsoda nő ez a férfi
Az éticsiga (mint minden más csigafaj) hermafrodita állat, vagyis rendelkezik hím és női nemi szervvel, és képes mindkét fajta ivarsejt előállítására. A párzó egyedek egyszerre adnak át ondócsomagot egymásnak (amelyet a peterakásig párzótasakukban tárolnak) és termékenyülnek meg.
Azonban míg a spermiumot korlátlan számban és könnyedén elő tudják állítani, addig petéket csak fáradságos munkával és korlátozott számban képesek termelni. Nem róhatjuk hát fel a csigáknak, hogy hosszas mérlegelés után döntik el, kiszemeltjük vagy udvarlójuk a legmegfelelőbb egyed-e arra, hogy utódaik nemzőjévé váljon. Ha egyikük tehát úgy dönt, nem szeretné elmélyíteni az alakulófélben lévő kapcsolatot, a beteg csigákéhoz hasonló szaggal és ivarszervei lezárásával adja ezt a másik tudtára.
Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás?
A hermafroditizmus nem ritka jelenség az élővilágban. A növények nyolcvan százaléka kétivarú (például a dohány vagy az alma), néhányuk esetében (mint a búzánál és a zabnál) az önmegtermékenyítés is előfordul. A kétivarúság az állatok körében is gyakori. Joan Roughgarden stranfordi biológiaprofesszor azt állítja, ha eltekintünk a rovaroktól (az állatfajok 75 százalékától), azt fogjuk látni, hogy az állatvilág egyharmadát hermafrodita fajok képezik.
Roughgarden teóriája szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a törzsfejlődés korai szakaszában kialakult, legelső állatok hímnősek voltak. Úgy képzeli, a hímek azokból a kétnemű állatokból fejlődtek ki, akik fajtársaik megtermékenyítésében remekeltek. Hatékonyságuk pedig lehetőséget adott más egyedeknek, hogy csak a tojások előállítására koncentráljanak, így válva nőstényekké. Roughgarden elmélete azonban még bizonyításra vár.
Ha tetszett a cikkünk, olvass bele sorozatunk előző részeibe is!
