A pillangóhatás jutott eszembe, amikor elkezdtem utánajárni a Csellengők műsor hátterének. A pillangóeffektus a kiindulási tényezők fontosságát hangsúlyozza a káoszelméletben. Ha annak idején egy minneapolisi együttes nem ír meg egy dalt, a kliprendező nem gondol mögé többet, mint ami, és aminek köszönhetően nem lesz toplistás sláger, akkor talán Incze Zsuzsának sem jut eszébe megalkotni a hiánypótló Csellengők című műsort.
Ugyanezt az okfejtést végig lehetne vezetni minden egyes eltűnt gyermek történetén. Ki tudná megmondani, hogy egy gyermek miért megy világgá, mik előzik meg ezt a döntését, ki tudná megjósolni, hogy az eltűnése napján minek kellett volna másképp történnie, hogy a tragédiát megelőzzük.
Ezek a kérdések motoszkáltak végig a nézők fejében, miközben több mint 20 éven keresztül követték Incze Zsuzsa fáradhatatlan műsorkészítői munkáját, aminek a legfőbb célja mégsem a bűnbakkeresés vagy oknyomozói ambíció volt, mindinkább a kétségbeesett szülők és az eltűnt gyermekek közötti élő kapcsolat megjelenítése, az érzelmek, a pozitív üzenetek közvetítése, aminek hatására talán a csellengők visszataláltak családjukhoz.
Mi pedig, akik a vasárnapi családi ebéd után néztük a megrázó riportokat, kicsit jobban féltettük családtagjainkat.
A Csellengők dala miért olyan fontos?
Számtalan cikket elolvastam a műsorról, de arról nem volt tudomásom, hogy ez a dal szándékosan égett a retinánkba és mászik még ma is a bőrünk alá. Ugyanis a műsorkészítő, Incze Zsuzsa akarta így. Mégis mit keresett volna a kilencvenes évek köztévéjén egy alternatív rockegyüttes slágere minden egyes héten a képernyőn, hacsak nem gondolja azt valaki, hogy ez fontos eleme a műsornak.
A dal eredetileg egy ‘93-as, depresszív hangulatú ballada, a veszteségekről szól, de nem a családon belüli erőszakról vagy a gyermekprostitúcióról. A dal vizuális értelmezésével Tony Kayt bízták meg, aki később az Amerikai História X című filmet rendezte. Az ő ötlete volt a tejesdobozokon lévő gyermekfotók láttán felvetni a bandának, hogy kerüljenek bele ezek a képi elemek is a klipbe. A csapat ekkor úgy gondolta, hogy a csellengők talán meggondolják magukat, ha egy klassz videóban látják a saját fotójukat, így áldásukat adták rá.
A klipet futtatták egy ideig, eredménytelenül, legalábbis ami a csellengőket illeti. A zenekar menedzsere szerette volna a gyerekek fotóira szánt idősávba inkább a bandát bevágni, de a banda nyomására adtak még neki időt, és szépen lassan megkerült néhány gyermek. A klipet ekkor elkezdték a különböző piacokon, a helyi eltűnt személyek képeivel ellátni, így készült kanadai, angol és német verzió is a videóból.
A Csellengők végül is a magyar klipváltozat hatására indult útjának.
Az eltűnt gyermekek tragédiája
1994-ben, a Csellengők indulásakor a 18 év alatti eltűntek száma 350, a 14 éven aluliaké 100–130 volt, ezzel szemben napjainkban 1000–1200 18 év alatti és 200–300 14 éven aluli gyermekkorú „csavarog” ismeretlen helyen.
Aki cselleng, az még nem veszett el.
A műsor elnevezése nem véletlenül nem Eltűnt gyermekek, hanem Csellengők lett. Ebben a kifejezésben ugyanis van egy pozitív töltet, egy reményteliség, hogy a csavargásból még megtérhet a gyermek vagy felnőtt. Senki sem szeretne egyből a legrosszabbra gondolni, ahogy a tévéműsor sem ezt hangsúlyozta. Mindazonáltal felhívta a figyelmet olyan esetekre is, amelyek mindmáig lezáratlanok és tragikus kimenetelűek.
Fontos infók az eltűnt személyek kapcsán
- Eltűnt személy többek között az, akinek az eltűnésére észszerű magyarázat nem adható.
- Nagyon fontos! Nincs olyan szabály, amely szerint ne lehetne a bejelentést követően azonnal megkezdeni egy eltűnt személy köröztetését, csak a filmekben létezik a 24/48 órás időablak.
- Statisztikai adatok szerint 95 százalékban 1 hónapon belül előkerülnek a kiskorúak, akik az esetek többségében a szülők közötti, vagy a szülő és gyermek közötti konfliktushelyzet, gyermekelhelyezési vita, esetleg gyermekvédelmi hatósági intézkedés megakadályozása miatt kerülnek a rendőrség körözési listájára.
- A csellengő fiatalok nagyjából 85 százaléka valamilyen gyermekvédelmi intézetben él, és onnan szökik el.
Ackermann Dávid, Farkas Helga, Szathmáry Nikoletta
Idén volt 24 éve, hogy a gyulai művelődési házban január 14-én 10 perccel korábban ért véget a néptáncóra. A hétéves Szathmáry Niki elindult haza, de útközben történt vele valami. Nyom nélkül eltűnt. Ez a történet minden édesanya rémálma. Holttestét három évvel később találták meg nádvágó munkások a városszéli csatorna mellett. Gyilkosa máig nem került elő.
A Farkas család 17 éves lánya 1991. június 27-én este eltűnt az Orosháza és Szeged közötti országúton. Másnap késő este megszólalt a család telefonja, a zsaroló ekkor lépett kapcsolatba a családdal. Ezután még 14 alkalommal beszéltek, de június 30-án – miközben a váltságdíj átadásáról tárgyaltak – megszakadt a kapcsolat. A rendőrök csak évekkel később azonosították az elkövetőket, de bizonyítékok hiányában egyiküket sem vádolták meg a lány meggyilkolásával. Farkas Helga holtteste azóta sem került elő.
Ackermann Dávidot 2009-ben utoljára a Margitszigeten látták, ahol a barátaival töltötte az időt. A pénztárcáját egy nappal később a szigeten találták meg, ahol egy hajléktalan később a szétesett, megrongálódott telefonjára is rálelt, ezzel azonban elakadt az ügy. Több egymásnak ellentmondó vallomás, és ködös részletek emésztették a szülők idegeit, akik azóta is töretlenül próbálják kideríteni, hogy mi történt a fiukkal. Rengetegen találgatták, hogyan tűnhet el egy Margitszigeten sétálgató fiatal, miért zajlott a vizsgálat szakszerűtlen módon, miként lehet, hogy semmiféle nyomra nem bukkantak a hivatalos szervek ennyi idő elteltével sem? Édesapja azt vallotta, hogy ennél a helyzetnél még az is jobb lenne, ha megtalálnák a maradványait.
Ez a három tragédia kivételes eset volt a Csellengők idejében. A Runaway Train és a Csellengők hatására külföldön legalább 30 gyerek talált haza, míg idehaza a műsor több száz, később újraegyesülő család történetét mesélte el. A húsba vágó emberi történeteknél semmi sem működik jobban, a dal és a műsor is fontos szerepet játszott abban, hogy felhívja a családok figyelmét a gyerekeket fenyegetőreális veszélyekre.
