Kevés csókról készült fotó vált annyira híressé, mint a Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és Erich Honecker keletnémet vezető elvtársi pusziszkodását megörökítő kép, amely ezer szónál is többet mondott a hidegháború által kettéosztott Európáról, és az akkor még örökké fennállónak gondolt vasfüggöny mögötti hatalmi viszonyokról. A Fénnyel írt történelem mai részében a hírhedt csók történetének jártunk utána.
A férfiak közötti elvtársi ölelkezés és pusziszkodás – ami néha szájra puszit is tartalmazott – hagyománya a szláv ortodox egyházhoz köthető, idővel pedig az orosz mindennapok részévé vált, a közeli rokonok, családtagok különleges alkalmakkor részesítették belőle egymást. A szokást az orosz munkásmozgalom is átvette, majd a szovjet vezetők, köztük Sztálin és Hruscsov is, előszeretettel üdvözölték a velük szövetséges politikai vezetőket egy kiadós baráti smacizással: a csókkirály azonban kétségkívül a kommunista nagyhatalmat 1964 és 1982 között irányító Leonyid Brezsnyev volt, akinek ölelése és forró ajkai elől olykor kínosan próbáltak kitérni a baráti országok politikusai.
Brezsnyev elvtársi puszijait sokszor megörökítették, azonban egyik felvétel sem sikerült annyira kifejezőre, mint a szovjet vezető 1979-es, kelet-berlini látogatása során készült fotó: a 72 éves, súlyos egészségi gondokkal küzdő főtitkár október elején utazott az NDK-ba, hogy részt vegyen a keletnémet állam megalapításának 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken, továbbá aláírjon egy tíz évre szóló katonai és gazdasági megállapodást. Október 7-én Erich Honecker főtitkár átadta neki az NDK Hőse kitüntetést és a Karl Marx Medált, amit Brezsnyev – akinek mérhetetlen rajongása a kitüntetések iránt közismert volt – egy hatalmas csókkal hálált meg.
A nagy pillanatot lencsevégre kapta a helyszínen tartózkodó Régis Bossu szabadúszó francia fotóriporter, majd a jól sikerült képet Csók címmel eladta a Paris Matchnak, ahol kétoldalas méretben jelent meg, sokkolva a nyugat-európai olvasóközönséget. A fotó bejárta a világot, 1990-ben pedig, a két Berlint elválasztó határ megnyitását követően Dmitrij Vrubel orosz festő és graffitiművész felfújta a csókolózó szocialista vezetők képét az egykor rettegett berlini fal keleti oldalára, az alkotást oroszul és németül az „Istenem, segíts túlélnem ezt a halálos szerelmet” felirattal ellátva.
Ugyanebben az évben a híres fotót felhasználták az első szabad magyarországi választások során is, később pedig számtalan parafrázis, mém és egyéb újraértelmezés született – az egyik verzión például Donald Trump és Vlagyimir Putyin váltanak csókot egymással, a brexit kapcsán pedig Trump és Boris Johnson képzeletbeli csókjáról is készült utcai falrajz.
Honecker számára nem minden csók bizonyult ennyire kellemesnek: tíz évvel később, 1989 októberében az NDK negyvenedik évfordulója alkalmából Kelet-Berlinbe látogató Mihail Gorbacsov főtitkár szintén elvtársi puszival köszöntötte szövetségesét, aki segítséget kért tőle a csőd szélén álló országban kitört polgári elégedetlenség megfékezésére. Gorbacsov visszautasította a kérést, Honecker alig néhány héttel később elveszítette pozícióját, a következő őszre pedig maga az NDK is a múlté lett – a történészek ezért gyakran „a halál csókjának” nevezik kettejük pusziváltását.
