Ha az Alcatraz nevet halljuk, azonnal a Kalifornia államban, a San Francisco-öbölben lévő szigetre gondolunk, amely hírhedt börtönéről vált világszerte ismertté. Az amerikai létesítmény ma már múzeum és nemzeti emlékhely, régen nem tölti be eredeti funkcióját. Ahogy az a skót börtön sem, amely szintén egy szigetre épült, és legalább annyira rossz a híre, mint az amerikai fegyenctelepé.
A Bass Rock a Forth-öböl vizéből emelkedik ki, vulkáni eredetű sziget, majdnem függőleges sziklafalai 107 méterrel emelkednek a tenger fölé. Évszázados története bővelkedik a fordulatokban: épült itt kolostor, majd vár is, később pedig ezt használták börtönként, ma pedig természetvédelmi terület.
Őket száműzték a börtönszigetre
Az első ember, aki a dokumentumok szerint a Bass Rockon telepedett le, egy bizonyos Balthere of Tyninghame nevű apát volt, kolostort, kápolnát és remetelakot építtetett a szigeten a 8. században, ide vonult vissza elmélkedni. Az apátot később szentté is avatták, és a szigeten a kápolna romjai őrzik emlékét.
A középkorban várat építettek a szigeten, feltehetően stratégiai okokból, ugyanis a Bass Rock igen nehezen megközelíthető vízen, viszont elég magasan van a tenger felett, hogy az esetleges támadókat könnyen észre lehessen venni.
A 15. századra börtön lett a várból, I. Jakab király záratta ide politikai ellenfeleit, főként a Mackay-klán tagjait, mivel a szigetről szinte lehetetlen volt megszökni. de a 17. századra vált igazán hírhedtté, amikor elsősorban a skót presbiteriánusokat száműzték ide. Ők az ellen tiltakoztak, hogy a királynak óriási befolyása legyen az egyház felett, illetve hogy az angol imádságos könyvet a skótokra erőltessék.
Ilyen volt az élet az európai börtönszigeten
Ha valakit a Bass Rockra küldtek, az egyet jelentett a tökéletes elszigeteltséggel, mert a sziget teljesen el van vágva a szárazföldtől, és az azt körülvevő áramlatok miatt nemigen lehet megszökni onnan. Alexander Shields, az egyik skót presbiteriánus prédikátor így írta le a szigetet:
„…száraz és hideg szikla a tengeren, ahol nincs friss víz és egyéb ellátmány, amit pedig a szárazföldről, nagy távolságból hoznak, az is hamar megromlik.”
Ahogy az Alcatraznak évszázadokkal később, úgy a Bass Rocknak is a hírhedt mivolta vált elrettentő erővé: senki nem akarta, hogy oda száműzzék, ugyanis mindenki tudta, hogy a szigetről nincs menekvés.
Érdekes fordulat a Bass Rock történetében, hogy az évszázadokon át csendbe burkolózó sziget ma már meglehetősen zajos az ott élő madarak miatt:
a költési időszakban hozzávetőleg 150 ezer szulának ad otthont a természetvédelmi területté nyilvánított sziget.
A turisták is csak hajóval közelíthetik meg a Bass Rockot, hogy ne zavarják meg a sziget igen gazdag élővilágát, ugyanis nemcsak a szuláknak, hanem számos más fajnak is otthont ad ez az egykor fegyenctelepként működő, világtól elzárt sziklatömb.
Ha arra is kíváncsi vagy, hol van a világ egyik valódi kincses szigete, ezt a cikkünket ajánljuk.
