Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Akár hollywoodi karrier is várhatott volna minden idők egyik legtehetségesebb magyar gyerekszínészére, a történelem vihara azonban máshogy rendelkezett: Berky Harryt származása miatt eltiltották a szerepléstől, végül lágerben halt kínhalált, rövid, tragikus életére ma már alig emlékszik valaki.
Már 5 évesen a színpadi deszkákat koptatta
A tragikus sorsú gyereksztár 1928. június 12-én, Brenner Tibor néven született Budapesten, Brenner Miklós vagyonos és sikeres szobafestő-mázoló vállalkozó második gyermekeként, édesapja az 1912-es párizsi világkiállításon több érmet is elnyert művészi festményeivel. A négytagú család Pest akkori külvárosában, a zuglói Bosnyák térhez közel élt egy nagy, elegáns házban, amit maga az édesapa építtetett – a megrendelések szép számának köszönhetően a Brenner családnak nem voltak anyagi gondjai, Tibor idillikus, szerető környezetben nőhetett fel.
A kedves, megnyerő mosolyú, kerek arcú fiú már kora óvodáskorában megcsillogtatta színészi képességeit, 5 évesen pedig felvételt nyert Lakner Artúr mozigépészből lett író, műfordító, színházi és filmrendező híres gyerekszínházába, amely a Horthy-korszakban a színészutánpótlás egyik legjelentősebb bástyájának számított, itt kezdte karrierjét többek között Ruttkai Éva, Ferrari Violetta, Harkányi Endre és Galambos Erzsi is. A társulatnak nem volt állandó fellépési helye, a legtöbb „felnőtt” színház azonban szívesen befogadta őket, így a kisfiú – aki hamarosan felvette a Berky Harry művésznevet – többek között a Vígszínház, a Vidám Színpad és a Fővárosi Operettszínház deszkáin is bemutatkozhatott a közönségnek.
Színházi munkája mellett Harry gyakran szerepelt a Magyar Rádió hangjátékaiban – hangját kölcsönözte például a Légy jó mindhalálig főhősének, Nyilas Misinek –, sokszor szavalt és énekelt különböző rendezvényeken, és szorgalmasan kivette a részét a zuglói izraelita hitközség életéből. A kiemelkedő tehetségű fiúra a filmes szakma is hamar felfigyelt, 1936-ban, 8 évesen mutatkozhatott be a vásznon a Balogh Béla rendezésében készült Tomi, a megfagyott gyermek című melodrámában, ahol a korszak legnagyobb sztárjaival, Csortos Gyulával, Básti Lajossal és Simor Erzsivel együtt szerepelt. (Az Eötvös József verse, illetve az abból készült 1921-es sikeres némafilm nyomán „remake-elt” alkotásban a címszerepet nem Berky, hanem a korszakban szokásos módon egy lány, Pécsi Gizi alakította.)
Hollywood magyar urát is érdekelte a gyereksztár
Két évvel később Bárdos Artúr, az operettszínház épületében működő Művész Színház igazgatója úgy döntött, színre viteti az aktuális nagy francia sikerdarabot, André Birabeau Déligyümölcs című vígjátékát, melynek egyik fontos szerepére egy tíz év körüli fiút kellett találni. Góth Sándor rendező 40, más források szerint 100 fővárosi gyereket hallgatott meg, többségük azonban tehetségtelennek bizonyult, végül – a korabeli újságok tudósítása szerint – megakadt a szeme egy csibészes arcú, kövérkés fiún. A színidirektor kérésére a fiú Berky Harryként mutatkozott be, majd arra kérték, szavaljon valamit – hősünk odaállt a súgólyuk elé, és elszavalta a Nemzeti dalt, ami akkora tetszést aratott, hogy Góth azonnal behívta a színészpalántát és édesapját az irodába, és aláíratta velük a szerződést.
A Déligyümölcs hozta meg Berky számára az átütő sikert, Góth kezei alatt pedig az ifjú színésztehetség megtanulta a helyes színpadi beszéd technikáját. 1939-ben a 11 éves Berky Harry megkapta második filmszerepét az Álomsárkány című szatirikus vígjátékban – a film címe eredetileg Aranysárkány lett volna, Kosztolányi Dezső özvegye kérésére azonban megváltoztatták a címet, nehogy összetévesszék a közismert regénnyel –, ahol Makláry Zoltán és Muráti Lili volt a partnere. A film politikai viták kereszttüzébe került, bizonyos áthallásai miatt ugyanis a készítőket egyes jelenetek kivágására, újraforgatására kötelezték, a Berky Harry-jelenséget azonban ez sem tudta megállítani: a csodagyerekből országosan ismert híresség lett, akinek életéről és karrierjéről folyamatosan tudósítottak a bulvárlapok és a színházi újságok, gyakran a korszak amerikai gyereksztárjához, Wallace Beeryhez hasonlították, zsidó származása dacára még a szélsőjobboldali sajtó sem tudta kikezdeni.
A 11-12 éves sztár úszott a boldogságban, a színházat egyébként nézőként ugyanannyira imádta, mint színészként, gyűjtötte az autogramokat; füzetében többek között Jávor Pál aláírása is szerepelt, aki azt írta rajongójának: „Kis ember, mi lesz belőled? Remélem, nagy művész – Jávor Pali bácsi”. Dokumentumok tanúsága szerint az ifjú tehetségre a Paramount filmstúdió alapítója, a Magyarországról kivándorolt Zukor Adolf is felfigyelt, és bekérette Berky filmjeit megtekintésre, azt fontolgatva, próbafelvételre hívja Amerikába a fiút – a befolyásos hollywoodi producer terve azonban sosem valósult meg, a történelem alakulása közbeszólt.
A zsidótörvények miatt eltiltották a filmezéstől
A Brenner család körül egy pillanat alatt omlott össze a világ, amikor a zsidótörvények miatt a családfő egyre kevesebb megrendelést kapott, végül vállalkozása csődöt jelentett, fiát pedig származása miatt leparancsolták a színpadról; Harry – aki időközben elvégezte az elemi iskolát, és beíratták a Szent István Gimnáziumba – sem filmekben, sem „valódi” színházak műsorában nem léphetett fel többé. Egyedül a Ribári Géza által szervezett Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) Művészakciójának estjein, előadásain szerepelhetett a Wesselényi utcai zsinagóga oldalépületének dísztermében.
A család anyagi helyzete miatt kénytelen volt elárverezni a zuglói házat, miközben a kamasszá cseperedett Harry szorgalmasan játszott a Száműzöttek Színházának becézett OMIKE színpadán, ő alakította például Mohácsi Jenő és Kelemen Hugó zenés darabja, a Gyermek és messiás címszerepét, emellett pódiumra lépett a Bethlen téri és zuglói hitközség ifjúsági csoportjának házi színházában is; egyik OMIKE-s alakítása után állítólag Kodály Zoltán is személyesen gratulált neki.
A Száműzött Színház utolsó bemutatója Jacob Gordin Anyaszív című, négyfelvonásos színműve volt, melyben Berky főszerepet játszott, a darab utolsó előadására éppen 1944. március 19-én, a német megszállás napján került sor. Amikor véget ért az előadás, a nézőtéren végigmorajlott a hír, hogy német katonák körülzárták a hitközség épületét: a fiú édesanyjával együtt távozott a helyszínről, a katonák azonban csak motozást követően engedték haza őket, miután megbizonyosodtak róla, egyiküknél sincs fegyver.
Sohasem került elő a holtteste
1944 októberében a Brenner családot csillagos házba költöztették, innen Harryt és édesapját az óbudai téglagyárba vitték, ahonnét később mindkettejüket koncentrációs táborba deportálták; a 60 éves Brenner Miklóst Dachauba szállították, ahonnét sohasem tért haza, a 16 éves fiú pedig az osztrák–magyar határhoz közeli hírhedt harkai lágerbe került. A táborban Berky súlyos bélhurutot kapott, majd más beteg fogolytársaival együtt bevagonírozták és az alsó-ausztriai Felixdorfba küldték.
A 10 napos utazás során a legyengült, beteg rabokat az őrök étlen-szomjan tartották, ezért többségük odaveszett a vagonban – Berky is talán már az út alatt életét vesztette, de az is lehetséges, hogy a felixdorfi táborban hunyt el. Az egykor ünnepelt gyerekszínész holtteste sohasem került elő, a háború után hiába várta visszatérését a magyar színházi szakma, többet senki sem hallott felőle. Berky Harry nevét és alakját Zuglóban, a Bosnyák tér mellett, a Brenner család egykori házánál évtizedekig emléktábla őrizte.
