Az egykori királyi Magyarország egy különleges szeglete a Bánát vidéke. Az itteni identitás, szembemenve a korszak nemzetiségi törekvéseivel, saját államot kiáltott ki az első világháború végén, a Bánáti Köztársaságot.
Az első világháború az osztrák-magyar seregek vereségével ért véget, aminek a két állam közül Magyarország lett a nagyobb vesztese. Az ország területére azonban többen is ácsingóztak, Temesvárt például a szerbek és a románok is magukénak akarták tudni. A város és környéke azonban a maga kezébe vette az irányítást, és egy önálló államot kiáltottak ki. Ez volt a Bánáti Köztársaság, mely nem egészen egy hónapig működött de facto államként a vérzivataros Kárpát-medence közepén.
Bár soknemzetiségű ország volt Magyarország már az 1800-as években is, talán nem volt más olyan szeglete, melyben oly sok nép élt volna egymás mellett, mint a Duna, a Tisza és a Maros által határolt Bánság. A korabeli Magyarország etnikailag leginkább kevert régiója az első világháborút követően minden ott élő számára igencsak fontos területnek bizonyult. A béketárgyalások körüli osztozkodás során nagy vitákat generált, elcsatolják-e, és ha igen, melyik állam területét növelje Temesvár és környéke, melyet akkoriban Bánságnak vagy Bánátnak is neveztek.
Három állam is a magáénak akarta Temesvárt
Stratégiailag kiemelten fontos szerepe volt a Bánság fővárosának. A három folyó határolta terület kereskedelmi és gazdasági szempontból is igencsak kívánatos volt. Temes vármegye központja, Temesvár azonban igazi monarchiás településként megvalósította azt, amit az egykori császári és királyi ország nem tudott. A nemzetiségek viszonylagos békében és gazdasági jólétben éltek itt egymás mellett. Dúsan termű földek vették körül, lakói a magyarokon kívül szerbek, románok, ukránok, szászok, zsidók voltak, akárcsak manapság.
A Dunát és a Tiszát összekötő, a korábbi mocsaras vidéket felszámoló Béga-csatornának köszönhetően termés alá vonták a földeket. Az ipar fejlődésében élen járó település az európai élvonalba került, viszonylag hamar rácsatlakozott a vasúthálózatra is, sőt,
itt vezették be elsőként a közvilágítást a Monarchiában.
Csak Magyarország ismerte el a Bánáti Köztársaságot
Az első világháborút követő tárgyalások során a Bánságra a magyar kormány mellett Szerbia és Románia is igényt tartott. Az őszirózsás forradalommal hatalomra jutó Károlyi Mihály igyekezett maga mellé állítani az akkor még nagyrészt németajkú, és kisebb számú román kisebbséget. Ennek következtében egy helyi, németajkú zsidó jogász, Róth Ottó ötletére alapították meg a Bánáti Köztársaságot a Bánság területén, Temesvár központtal.
Az államot 1918. november 1-jén kiáltották ki.
Róth Ottó a soknemzetiségű területen egy svájci modell alapján felépülő államot képzelt el. A 24 napig fennálló de facto államot egyedül a Károlyi vezette magyar kormány ismerte el. Mind a magyarok, mind a bánsági németek erőteljesen támogatták létrejöttét, ugyanis nem rokonszenveztek azzal az elképzeléssel, hogy Szerbia vagy Románia fennhatósága alá kerüljenek.
A Bánáti Köztársaságot Bartha Albert ezredes vezetésével a helyi katonaság és polgárőrség is támogatta. Bartha lett a honvédelemért felelős személy, aki egyelőre nem miniszteri rangban állt. A Bánáti Köztársasághoz a mezőgazdaságilag igencsak jelentős, szomszédos Bácska is jelezte csatlakozását, ez azonban már kifejezetten szerb érdekeket is sértett. Nem csoda tehát, hogy Románia mellett Szerbia sem ujjongott az újonnan létrejött állam születésekor.
Nem magyar bábállam lett volna
Mivel az állam ötletgazdája Róth sem magyar származású volt, és tudta, hogy az egyetlen esély a függetlenségre, ha valóban egy nemzetiségileg független és egyenrangú ország születik, igyekezett a magyar önrendelkezést visszaszorítani más nemzetiségek javára.
Bár igencsak rövid időszakról beszélünk, hiszen alig 24 napot ért meg a köztársaság, a jogásznak hosszú távú tervei voltak. A nemzetközi tárgyalások során Róth ezért hangsúlyosan hivatkozott Woodrow Wilson elnök pontjaira, amelyben kimondta, hogy
a homogén nemzeteknek joguk van teljes körű önrendelkezésre.
A bánáti szerbek válaszul megalakították a temesvári Szerb Nemzeti Tanácsot, mellyel szemben a bunyevácok azonnal átálltak a Bánáti Köztársaság oldalára, erőteljesen kampányolva Róth mellett. 1918. november 7-én azonban a francia csapatok szerb támogatással behatoltak a Bánát területére. A fiatal köztársaság szinte fegyvertelen hadseregének — ekkorra Jászi Oszkár programja már életbe lépett — nem volt esélye az okkupáció ellen. A francia-szerb csapatok elfoglalták Temesvárt. A köztársaság vezetői Budapestre menekültek.
A Bánát és Bácska is szerb kézre került, ami a román delegáció heves ellenállását váltotta ki Párizsban Követelték, hogy a szerb csapatok vonuljanak ki a területről. A vita olyannyira elmérgesedett, hogy a béketárgyalások vezetői újabb háborútól tartottak Szerbia és Románia között.
A trianoni békediktátum tett pontot az ügy végére: A Bánátot felosztották. Nagyobbik, keleti része Temesvárral együtt Romániához került, a nyugati részét és Bácskát Szerbiához csatolták, északon pedig egy egészen apró darab megmaradt magyar fennhatóság alatt.
Ebben a cikkünkben a trianoni döntés egykori módosításáról írtunk. Ha elolvasod, megtudhatod, mely falvak kerültek vissza Magyarországhoz, és mi volt ennek az oka.
