Bár nem trópusi az éghajlat az északi sarkon, ez tény, de nem is olyan hideg, mint azt gondolnánk. Mi több, még tudományos magyarázat is létezik arra, hogy miért melegebb az Antarktisznál is.
Elképzelni is lehetetlen, hogy az Antarktiszon a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet –89,2 Celsius-fok volt. Noha ez a Föld legdélibb csücskében is extrémnek számít, a világnak ezen az amúgy is hideg részén ilyen értékek nem is annyira szokatlanok. Noha gyakran említjük egy napon a délit az Északi-sarkkal, utóbbiban ilyen alacsony hőmérsékletet valószínűleg sosem mérnek majd.
Merthogy az Északi-sarkvidéken valóban „kellemesebb” az időjárás, itt a legalacsonyabb északi hőmérséklet ugyanis „csupán” –68 Celsius-fok volt. Ennek oka, hogy a fagy birodalmát főleg víz borítja, és miután nincs olyan hegyekkel és jéggel borított szárazföldje, mint az Antarktisznak, a nagy víztömegek mérséklik a hőmérsékletet. A Jeges-tenger tetején lebegő jég mennyiségében és vastagságában ráadásul a tudósok még meredek csökkenést is tapasztaltak az elmúlt négy évtized nyári és téli hónapjaiban.
Tükörként működik a jég az Északi-sarkon
Bár a zsugorodó sarkvidéki jégsapka nem járul hozzá a tengerszint emelkedéséhez, a National Ocean Service szerint befolyásolhatja a normál időjárási mintákat és a globális éghajlatot. Ennek magyarázata pedig nem más, minthogy a tengeri jég tulajdonképpen tükörként működik, és segít visszaverni a napfényt, valamint a hőt a légkörbe. A tudósok úgy vélik, hogy
ha ez a tengeri jég összezsugorodna vagy eltűnne, akkor a napenergia nagy részét a nyílt óceán nyelné el.
A jég kora sem mindegy
Mitch Goldberg, a Joint Polar Satellite System (JPSS) program tudósa egy korábbi cikkben elmondta, hogy a NOAA-20 és a Suomi Atomerőmű fedélzetén található Advanced Technology Microwave Sounder (ATMS) segítségével a kutatók egész évben nyomon követhetik a tengeri jég kiterjedését még a felhős égbolton is.
A műholdakról származó adatok minden évben segítenek a jégelemzőknek megbecsülni a teljes tengeri jég kiterjedését.
Emellett különbséget is tud tenni az első és a többéves jég között, amely fontos információt hordoz: míg a többéves jég vastagabb, és túlélt legalább egy olvadási időszakot, addig az elsőéves jég sokkal vékonyabb. Hasznos azonban azt is tudni, hogy a sarkvidéki tengeri jég általában minden év szeptember közepén éri el a minimumát.
Óriási tömeg jég
De lássuk csak, mit is érdemes tudni még az Északi-sarkvidékről! Többek között azt, hogy a világ édesvízkészletének 10 százalékát az itt található jég, jégsapkák és gleccserek adják, amely az 500-250 ezer éves grönlandi jég és hó felhalmozódása révén jön létre. A teljes egészében jégből álló terület nagysága 1,7 millió négyzetkilométernyi, amely, ha olvadni kezdene, nem kevesebb, mint 7,3 méteres tengerszint-emelkedést okozna.
Olyan kevés a csapadék, mint az Antarktiszon
Érdekes, és egyetlen más területéhez sem hasonlít az Északi-sark éghajlata. Mindössze két fő évszak van, amelyek korántsem egyenlők: egy hosszú, 9 hónapig tartó jeges és sötét tél, valamint egy rövid, mindössze háromhónapos, nagyon hűvös nyár.
A tavasz és az ősz mintha nem is lenne – csupán néhány hétig tart.
Emellett igazán különleges az Északi-sark ege is, amely mindig tiszta – ezt a föld e térsége a nagyon alacsony páratartalomnak köszönheti. Mivel a befagyott tenger vize nem tud elpárologni, olyan kevés a csapadék, mint a világ sivatagos területein – ahogyan az Antarktiszon is. Másrészt az Északi-sarkvidéket körülvevő tengerparti területeken nedvesebb az éghajlat, így a nyár előtti olvadás idején az Atlanti-óceán alacsony nyomású rendszerei a jégtömb fölé borulnak, egy kis havat, esőt és ködöt hozva.
Teljes sötétség vagy szikrázó világosság
Nem túlzás azt állítani, hogy az Északi-sarkvidék maga a teljes kontraszt vidéke a nyári folyamatos nappali fény és a végtelennek tűnő tél sötétsége között. Az Északi-sarkkör tulajdonképpen az a vonal, amely minden olyan pontot összeköt, ahol a Nap nem lépi át a horizontot a napfordulókor:
június 21-én egyáltalán nem nyugszik le, december 21-én pedig egyáltalán nem kel fel.
A Nap szokatlan helyzete annak köszönhető, hogy a Föld forgástengelye inkább ferde, mint merőleges a Naprendszer legfényesebb égitestjére. Ez az a földrajzi zóna tehát, ahol megjelenik az éjféli nap. A sarkkörön belül, ahogy északabbra halad, a 24 órás éjszakák száma télen és a 24 órás nappalok száma nyáron fokozatosan növekszik.
Az Északi-sarkon a nappali fény és a sötétség pontosan 6 hónapig tart.
A Spitzbergákon található Longyearbenben például a sarki éjszaka három hónapig, a folyamatos nappali fény pedig négy hónapig tart. Utóbbi időszak hosszabb, mert a napsugarak enyhén lefelé görbülnek, ahogy áthaladnak a légkör nagyon hideg alsó rétegein; ez nem mást jelent, hogy a Nap, bár a horizont alatt van, még mindig látható.
Ha tudni szeretnéd, milyen az élet a világ legélhetetlenebb városában, ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket is.
