Noha a betegségek mindig aggodalmat váltanak ki az épp tüneteikkel küzdőkből és a környezetükből, a történelem során talán sosem volt annyira éles e helyzet, mint amikor I. Erzsébet 1562-ben elkapta a himlőt. Súlyos betegsége rávilágított arra, hogy Anglia mennyire sebezhető volt egy gyermek nélküli, női uralkodóval a trónon.
1562 őszén, amikor Erzsébet épp a trónra lépésének negyedik évfordulója felé közeledett, Európa egyik legbefolyásosabb asszonya volt. Visszavezette az angol egyházat a protestáns hitre, és a kereszténység legkapósabb agglegényei udvaroltak neki. Ha ezen európai kérők valamelyikéhez feleségül ment volna, hatalmuk és tekintélyük révén biztosíthatta volna Anglia erejét és biztonságát.
Rangon aluli szerelme aggasztotta a királynő tanácsosait
Erzsébet körül azonban csillapíthatatlanok voltak azok a pletykák, miszerint az egyik alattvalójához, a karizmatikus Robert Dudley-hoz kíván feleségül menni. A királynő tanácsosait természetesen elborzasztotta ez a lehetőség, nem is csoda, hiszen így Erzsébet mégiscsak a rangján alul házasodott volna, amelyből nem származhatott további gazdagság és hatalom. És persze ott volt az az apróság is, hogy ennek a bizonyos Dudley-nak a felesége nem sokkal korábban
gyanús körülmények között halt meg, amely kapcsán a férjét is elővették.
Anglia királynője egy nap belázasodott...
Ez év októberének közepén, amikor a fényűző Hampton Court palotában Erzsébet minden figyelmét unokatestvére, Mária skót királynő Skóciába való visszatérésének ügye kötötte le, belázasodott. Mint az később kiderült, az uralkodónőt nem holmi megfázás kerítette hatalmába, hanem szerencsétlenségére himlőt diagnosztizáltak nála.
A betegség akkor már nem volt ismeretlen az udvarban, egy ideje ugyanis már a palota körül keringett, mi több, a makacs vírus addigra már több udvarhölgyet is megbetegített.
Noha a legtöbben túlélték a kórt, gyógymód híján a felnőttek 30 százaléka belehalt a fertőzésbe. A lázas betegek fájdalmakra, fej- és torokfájásra panaszkodtak, de a kór legbiztosabb jelei a testszerte megjelenő gennyes sebek voltak. A túlélők életük végéig magukon viselték a csúnya kiütések után maradt hegeket.
Erzsébet királynő bőrét is elárasztották a hólyagok
Erzsébet már jó pár napja beteg volt, amikor az ő testén is elkezdtek terjedni a sebek először kisebb foltokként, majd hólyagokká duzzadó sebekként. A királynőt a legközelebbi női kísérői ápolták, de az udvari orvosok is készenlétben álltak, tulajdonképpen élvezték is a vörös kezelést. A 12. század óta Európában alkalmazott gyógymód során a királynőt nyaktól lefelé vörös ruhába burkolták. Úgy vélték ugyanis, hogy
a kendő megakadályozza a bőr súlyos hegesedését, amitől Erzsébet nagyon félt.
Tisztában volt saját imázsának és szépségének fontosságával, és nemcsak azért, mert a női szépséget az erény jelének tekintették, hanem azért is, mert 29 évesen is még hajadon volt. A királynő rettegett attól, hogy majd a himlő nyomai állítanak akadályt a jövőben köttetendő házasság elé, amely az angol trón miatt létfontosságú volt.
Súlyosabbra fordult Anglia királynőjének állapota
A betegsége előrehaladtával azonban a kozmetikai aggályai eltörpültek az egyre súlyosabbá váló tünetei mellett: I. Erzsébet néhány nap múlva kómába esett. A helyzet természetesen a királynő egészsége szempontjából volt a legkritikusabb, ám Anglia számára is komoly aggodalomra adott okot:
ha Erzsébet alig négyéves uralkodása után meghal, az ország uralkodó nélkül marad.
Kevesebb mint száz évvel a rózsák háborúja után Anglia attól félt, hogy nem lesz egyértelmű utódlási vonala, és miután Erzsébet volt VIII. Henrik utolsó gyermeke, nem látszott tisztán, hogy ki lenne a trónörökös.
Ők voltak az esélyesek az angol királyi trónra
Mária skót királynő, Erzsébet katolikus unokatestvére volt a természetes örökös, de nemcsak katolikus volt, hanem ő és egész családja kimaradt a VIII. Henrik által, az 1544-es örökösödési törvényben meghatározott öröklési sorból. A protestáns alternatívák közül a legkiemelkedőbb Catherine Grey volt, Lady Jane Grey, vagyis az I. Johannaként mindössze kilenc napig uralkodó királynő testvére. Az 1544-es örökösödési törvény szerint azonban
Tudor Máriát, VIII. Henrik fiatalabbik húgának leszármazottját illette volna meg a korona, annak ellenére, hogy a királynő engedélye nélkül kötött házasságot.
Erzsébet királynő döntött: Dudley-t bízza meg a védelemmel
Erzsébet azonban, miután azt érezte, hogy nem éli túl a betegségét, elhatározta, hogy Robert Dudley-ra bízza királyságának védelmét. Azt követelte, hogy évi 20 ezer font – ma ez több mint 4,5 millió fontnak számít – jövedelemmel a tanács tegye a férfit Anglia lordprotektorává. A királynő nagyon bízott abban, hogy Dudley képes lesz rendezni az örökösödés kérdését, és megmenti országát a veszélytől. Megragadta az alkalmat arra is, hogy hivatalosan is kijelentse: a kapcsolata Dudley-val soha nem volt illetlen. Ezen állítását egyébként nagyjából sikerült is megcáfolnia a vőlegényének ajándékozott, tekintélyes, évi 120 ezer fontnyi nyugdíjjal, aki történetesen I. Erzsébet szobájában aludt, és a királynő minden mozdulatáról tudhatott.
Anglia fellélegezhetett, a királynő is olcsón megúszta
Örökösödési hercehurcára azonban nem is került sor, mert a királynő szűk két héttel később kezdett jobban lenni. A vész tehát elmúlt, így újra foglalkozhatott a bőrével, amelyen – bár elhatározta, hogy a súlyos sebek ellenére szép marad – azért néhol erősebb nyomot is hagyott a himlő. Ezeket hófehér ólomsminkkel fedte el, amely tulajdonképpen a védjegyévé is vált. I. Erzsébet azonban ennek ellenére is szerencsésnek mondhatta magát, hiszen volt néhány nő az udvarban, akinek a betegség csúf nyomokat hagyott az arcán:
így járt Lady Mary Sidney, az uralkodónő hűséges kísérője is, aki emiatt részben vissza is vonult az udvarból.
Egészséges lett, és szép is maradt Erzsébet királynő
Úgy tűnt tehát, hogy Erzsébetet megkímélte a sors, ráadásul úgy, hogy nemcsak visszanyerte az egészségét, hanem még szépségének nagy részét is megőrizte. A közte és Dudley között fennálló szoros kapcsolatot azonban képtelen volt letagadni. A férfit kinevezték a titkos tanács tagjává, ami nagy megtiszteltetés volt, és élete végéig az egyik legközelebbi bizalmasa maradt. Erzsébet továbbra is férjre vadászott, Anglia pedig örökösben reménykedett, hogy az esetleges jövőbeli betegségek következményei kevesebb izgalomra adhassanak okot.
Ha szeretnéd megtudni, milyen hihetetlen szépészeti trendek voltak a múltban, olvasd el az erről szóló cikkünket is.
