Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sebhelyesarcú néven vált ismertté Amerika leghíresebb gengsztere, aki a szervezett bűnözés fogalmát és gyakorlatát meghonosította a világban. Al Capone neve egybeforrt a maffiával.
Bár tagadta, hogy bevándorlók gyermeke lenne, mégis halála napjáig nápolyi olasz nyelven beszélt. Ki tudja, hány ember halála szárad a lelkén, élete végéig istenfélő katolikus maradt. Bebörtönözték, de hatalmát nem tudták megtörni. Nevét még a Z-generáció is ismeri, pedig lassan 80 éve halott. Összegyűjtöttünk mindent, amit Al Caponéról tudni akartál.
Al Capone szülei még az Óvilágban ismerkedtek meg egymással. 9 gyermekük közül Alphonse negyedikként látta meg a napvilágot. Ekkor még nem Capone, hanem Caponi volt a neve, azonban rendre rosszul ejtették az amerikaiak, így változtatott. Keresztnevét is lerövidítette,
az Alphonse Gabriel ugyanis nem illett a munkaköréhez.
Zűrös gyermekkora volt Al Caponénak
Nevét ma a gengszterek vezetőjeként, az amerikai olasz maffia megalapítójaként, az elcsíphetetlen bűnöző szinonimájaként ismerjk. Alakját számtalan film tette halhatatlanná. Egykor azonban ő is apró gyermek volt, aki egy idegen országban, bevándorlóként, akcentussal próbálta meg túlélni iskolás éveit. Amerika történelme során az idegenekkel szembeni távolságtartás rendre megjelent, és nem csak a bőrszín okozott problémákat. A nagyszámú, sok esetben szegény, de összetartó közösségeket megalkotó európai bevándorló szinte céltáblája volt az amerikai sovinizmusnak.
Az íreket és az olaszokat ez még inkább érintette, mint azokat a nemzeteket, amelynek tagjai nem telepedtek át ekkora létszámban az Újvilágba.
Az ifjú Al is megtapasztalhatta ezt, nem véletlenül igyekezett elterjeszteni, hogy már szülei is ott látták meg a napvilágot. Nem lehetett egyszerű gyermek, a visszaemlékezések szerint egyszer, hatodik osztályos korában úgy megverte a tanárát, hogy az igazgató viszonzásul őt kalapálta el. Tizenévesen ennek hatására ott is hagyta az oktatási rendszert, és munkába állt. Volt bolti eladó, dolgozott tekepályán, lőszergyárban és könyvkötőnél is, azonban agresszív természete miatt egyik állásában sem maradt meg sokáig.
Sebhelyesarcúként vált ismertté
Capone tízes évei végén a Harward Inn nevű bordélyházában dolgozott csaposként és kidobóként, itt kapta a Sebhelyesarcú gúnynevet, mellyel igazán ismertté vált. A legendás sérülést egy lány miatt kitört verekedésben szerezte: egy késsel megvágták arcának bal felét. Később azt nyilatkozta a riportereknek, hogy a sebhelyét az első világháború során szerezte, pedig sosem volt katona: hiába kapott behívót, összeférhetetlen magatartása miatt elbocsátották a seregből.
Hamar csatlakozott a Five Points Gangnek nevezett ír bűnszervezethez, melyben több ifjú olasz is megtalálta a számításait. Itt dolgozott Al Capone mellett a szintén legendássá vált Lucky Luciano is.
A banda nevét az öt pontra felosztott, általuk uralt manhattani utcákról kapta. Az érintett terület már az 1800-as évek elején a szegény bevándorlók központjává vált, egyfajta nyomornegyednek tekintették a tehetősebb városrészek lakói is. Itt működött Manhattan legtöbb bordélyháza, és számos szerencsejáték-barlang is. Amikor a sokat tapasztalt Charles Dickens egyszer erre járt, megdöbbent a nyomorúságos körülményeken.
A legveszedelmesebb bandához csatlakozott Al Capone
A Five Points Gang híres volt a brutalitásról; a rivális bandákkal folytatott összetűzésekben gyakran harcoltak halálig. A dörzsölt olasz fiatalok új színt vittek az addigi rendszerbe, a banda már nem csak erőszakos cselekedeteivel jutott pénzhez, helyet kapott a zsarolás és a vesztegetés is. Amikor a banda vezetőjét letartóztatták, a benne dolgozó olaszok már a saját maffiájuk megszervezésén ügyködtek, és hamar át is vették a vezető szerepet a városrész felett.
1918-ban megházasodott, feleségével, Mae Couglinnal együtt Brooklynba költöztek. Fiuk, Albert később „Sonny” néven vált ismertté az alvilágban. Egy ismételt verekedés miatt kellett jó messzire költözniük, ekkor Al a Five Pointból is ismert másik olasz vezető, John Torrio keze alá kezdett dolgozni Chicagóban. Ekkoriban leginkább a szeszcsempészetből lehetett nagy pénzhez jutni, azonban ahhoz, hogy igazán nagyot kaszáljanak, el kellett tenniük láb alól a helyi nagyfőnököt, Jim Colosimót. Torrio és Capone kiváló alibit szerzett, majd egy bérgyilkosra bízták a piszkos munkát.
Leszámoltak mindenkivel, aki az utukba állt
A Torrio–Capone páros egyre nagyobb hatalomra tett szert, és akik nem működtek együtt velük, azok véres háborúra számíthattak. Apránként felszámolták a konkurens, ír csoportokat Chicago-szerte, ez volt a bandaháborúk kora az észak-amerikai városban. Az egyre öregedő Torrio egy ellene irányuló gyilkossági kísérlet során súlyosan megsebesült, s miután nagy nehezen felépült, átadta mentoráltjának az üzletet. Ő maga mintegy 30 millió dollárral visszatért Itáliába.
Évekkel később mégis újra felbukkant Al Capone tárgyalásán, és nem is ment már vissza hazájába. Egész h átralévő életében politikusként tevékenykedett és tanácsadóként továbbra is segítette a szervezett bűnözést.
A Négy Kettes mindent vitt
Capone főhadiszállását Négy Kettesnek nevezték el, ugyanis a South Wabas sugárút 2222. szám alatt rendezkedett be. Mivel korábban is ő felelt a kapcsolatépítésért Torrio keze alatt, viszonylag könnyen beletanult a maffia irányításába. Tette ezt úgy, hogy szinte egyik pillanatról a másikra több ezer embert kellett összehangolnia, és mai árfolyamon számolva is elképesztő mennyiségű pénzforgalmat bonyolítottak le akkoriban.
A maffia égisze alatt olaszok, írek, angolok, skótok is megfértek egymás mellett.
Gyermekkorának kirekesztéssel kapcsolatos emlékei miatt valószínűleg kiemelt figyelmet fordított arra, hogy sem nemzetiségi, sem vallási konfliktusok ne rengesség meg a szervezet egységét. Lassan beépült a közéletbe is, hiszen kielégítette a társadalom minden rétegének szükségleteit, legyen szó szerencsejátékról, nőkről vagy éppen szívességekről. Hűséges emberek vették körül, akikben megbízhatott. Mindent megadott embereinek, mindaddig, amíg azok hűségesek voltak hozzá, és nem csapták be. Rivális bandákkal szövetkezett, miközben ellenségeit egymás után intézte el. A politikai élet aktív, szinte láthatatlan irányítója lett.
Amikor a chicagói polgármester nem egyeztette vele döntését, a városháza lépcsőjén, rendőröktől körülvéve rugdosta meg a nyilvánosság előtt, a karhatalom azonban nem is próbált meg beleavatkozni.
A véres Valentin éjszakáján majdnem mindent elveszített
1929-re egyetlen veszélyes riválisa, George „Bugs” Moran maradt talpon. Likvidálását február 14-re időzítette, később ez Valentin-napi mészárlás néven vonult be a történelembe. Morant és embereit egy jó üzlettel kecsegtetve a Lincoln Park közelében lévő garázsba csábította. Capone bandájának tagjai rendőrruhába öltözve rájuk rontottak, és igazoltatás címén a falhoz állították őket, arccal a fal felé, majd rájuk lőttek. Hét embert végeztek ki, de Moran nem volt közöttük. A nyomozás kezdetekor még a rendőrség is azt hitte, hogy rendőrök mészárolták le a másik banda tagjait, azonban a ballisztikai vizsgálatokból kiderült, hogy másfajta fegyvereket használtak.
A gyilkos fegyverek évvel később kerültek elő a profi bérgyilkos, Fred Burke otthonából, aki köztudottan Capone bandájához tartozott. Hiába történt több vádemelés az ügyben, a Valentin-napi mészárlás tetteseit sosem sikerült kézre keríteni.
Ezzel a tettével azonban Al Capone a történelem során először elnyerte a Chicago első számú közellensége titulust, amit 2013-ig birtokolt, jóval halála után is.
A börtönben is királyi körülmények között élt Al Capone
Caponét sok kritika érte a Valentin-napi mészárlás miatt. Hogy az indulatokat enyhítse, beleegyezett abba, hogy a találkozó végeztével rövid időre börtönbe vonul. Egyszemélyes cellát kapott, amit bebútoroztatott a saját kényelme szerint. Szőnyeg, kanapé, íróasztal, rádió is a rendelkezésére állt, és látogatókat is fogadhatott minden nap. Még a börtönigazgató telefonját is használhatta, ráadásul beszélgetései idejére egyedül hagyták. Mindent úgy tett, mint korábban, csak éppen a börtönből intézte ügyeit.
Szabadulását követően a rendőrségnek ötlete sem volt, miként lehetne őt megcsípni, és ismét rács mögé juttatni.
Az adóbevallásán bukott meg a maffia vezére
A feladat, hogy kapaszkodót találjon Al Caponén, Frank J. Wilsonra, a pénzügyminisztérium egyik ügynökére hárult. Az adóhivatal egyik főnöke állt elő azzal a javaslattal, hogy mivel több éven át nem nyújtott be adóbevallást, Caponét a Legfelsőbb Bíróság 1927-es határozata alapján kellene elítélniük. Ez a határozat ugyanis fenntartotta a jogot a kormány számára, hogy adót szedjen még az illegális bevételek után is.
Csakhogy Al Caponénak nem voltak bankszámlái, nem írt alá egyetlen csekket vagy számlát sem, ráadásul ingatlan sem volt a nevén. Wilsonnak azonban sikerült a banda belső körébe ügynököket beépítenie. Így szerezték végül meg a banda főkönyveit, ami alapján sikerült a vezért, Al Caponét adócsalás vétsége miatt börtönbüntetésre ítélniük 1931. október 24-én.
Ebben a cikkünkben a modern maffiákról olvashatsz. Ha érdekel, miként használják a közösségi hálót, olvass tovább!
