2019 szeptemberében írtam egy cikket a cyberloafingról. Örültem, hogy olyan munkám van, ahol nem kell kiejteni a szavakat. Fél évvel korábban a Pinna-illúzió terminust is csak az URL-ben mertem feltüntetni (feltalálójáról nevezték el az optikai csalódást). A cyberloafingos tanulmány arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberek naponta közel két órát neteznek a munkahelyükön magáncélból: csetelgetnek, cicás videókat néznek, régi ismerősöket csekkolnak. Híreket is olvasnak persze, de legtöbbször csak a címeket. Erről az a régi legyezős játék jutott az eszembe.
Felírtuk, ki, kivel, mit, hol, mikor, miért csinál, körbeadtuk a lapokat, az előző rubrikát gondosan lehajtottuk, a soron következőt kitöltöttük, aztán a kör végén nagyokat röhögtünk, hogy mik jöttek ki. Az online tér, ahogyan manapság észleljük, nem sokban különbözik azoktól a papírfecniktől. Ha kizárólag címekből tájékozódunk, bárhogy lapítgatjuk, még annyira sem lehet kisimítani a valóságot, mint egyébként. Előfordulhat, hogy egyre töredezettebb dolgokat mondunk egymásnak, képteleneket és sejtelmeseket, mintha egy habókos orákulum nyilatkoztatná ki őket.
Az alábbiakban a saját, Díványon eddig megjelent írásaim címeiből készítettem párbeszédeket. Egy betűt sem változtattam rajtuk, és igen, jó sok órát áldoztam erre a nettó narcisztikus, ám lássuk be, rendkívül hasznos tevékenységre. Úgy gondoltam, valamivel illik megünnepelni azt az 500 cikket, amelyekkel legjobb tudásom szerint én is belepukkantottam a digitális média szélviharába. Köszönöm Balázsnak, Eszternek, Diának, Edének és Évának, hogy ilyen sokat segítettek benne. (Az ember becsülje meg a szerkesztőket, korrektorokat. Több szövegét olvassák, mint a szülei, pedig ők sem keveset.)
Szólsz a párodnak, hogy kész a vacsora, de ő továbbra is a laptopját nyomkodja. Megpróbálod a tudomására hozni, hogy túl sokat dolgozik:
– A sírodnál senkit nem fog érdekelni, hány e-mailt írtál egy nap.
– Kicsit kényszeres vagyok. És akkor mi van?
– A megszállottan dolgozó embereket nem ünnepelni, hanem félteni kellene.
– Lehetséges 130 órát dolgozni egy héten, csak ügyesen kell tervezni.
– Nem attól leszel jó tanár, hogy feláldozod magad az iskola oltárán. Nincs időm, mindenki idegesít, kivagyok... Ismerős? Ezek a kiégés jelei. Túlórák helyett értelmes munkát, jelentésteli életet! Elpocsékolt idő nem létezik, önkizsákmányolás viszont igen.
A problémáitok a romantikusnak szánt közös utazás idejére sem függesztődnek fel. Egy barátodnak panaszkodsz a kávézóban:
– Rosszul éreztem magam a nyaraláson. Mit árul ez el a kapcsolatunkról? Szeretem, persze, de időnként az őrületbe kerget!
– Nem bírod elviselni a csámcsogást? Lehet, hogy te is mizofóniás vagy!
– A legrombolóbb viselkedés, ami minden kapcsolatot tönkretesz. Hogy lehet túllépni a megosztottságon és a gyűlölködésen?
– Az élettapasztalat nem tesz bölcsebbé, csak ha tanulsz is belőle. Így léphetsz ki a negatív gondolatok örvényéből.
– Olyan kevésre vágyom, miért nem képes megadni?
– A párod talán nem is olyan okos, mint gondolod. Közel 200-féle módon torzítja az agyunk a mindennapi gondolkodásunkat.
– Miért ragaszkodunk a gondolathoz, hogy racionális lény az ember?
– Az egyszerű kérdés, amivel sok veszekedést megelőzhetsz.
Túl sok ez már neked. Ki akarod ereszteni a gőzt egy buliban, de hamar leszálló ágba kerül az estéd. A csaposhoz fordulsz életvezetési tanácsért:
– Elrontottam az életem. Most hogyan tovább? Mitől leszünk boldogok? A dopamintól biztos nem.
– Felesleges a boldogságot hajszolnod, mástól lesz jobb az életed. Hiánypótló ingyenes hanganyagokkal segít az ELTE, hogy jobban legyél. Így találhatod meg a szépséget a hétköznapi apró dolgokban. Így tudod elengedni, ami fáj.
– Segíthetnek a fekete humorú mémek a depressziós embereknek?
– Nem enyhít a magányon, ha folyton a hírfolyamot görgeted. A bezártságból az olvasás lehet a mentális kijárat. Ezt tanítják a magány élvezetéről a világ leghíresebb remetéi.
Ismét a kávézóban. Most már úgy érzed, nem is neked találták ki a szerelmet:
– Miért olyan átkozottul nehéz tanulni a hibáinkból? Miért folytatod az új szerelmeddel pont ott, ahol a régivel abbahagytad?
– Nehéz meglátni a másikat, ha folyton árnyékot vet rá a múltad. Ezért idegesít annyira mások hülyesége.
– Miért emlékszik mindenki másképp a múltra?
– Sokat elárul rólunk, hogy mit veszünk észre a világból.
– Ha találok egy Kati nénit, még mindig ötös tanuló akarok lenni.
– Keményebb és erősebb vagy másoknál. De tényleg jó ez neked?
– Megiszom esténként egy-két pohár bort. Most ez baj?
– A pohár alakján is múlik, mennyit iszunk. Nem kedvelhet mindenki! Igen, még téged sem. Az önértékelésed nem a partnered felelőssége. Rengetegen randiznak, akiknek nem kéne. Te is közéjük tartozol?
Aztán rájössz, hogy igazából az egész rendszerből van eleged:
– Tényleg bele lehet őszülni a stresszbe?
– Ha el is némítanak, a tested jelezni fogja a hazugságot.
– Mit tanulhatok abból, ha végignézek az életemen?
– Amíg csendben meditálgatsz, a világ ugyanolyan szar hely marad.
– Mi kell ahhoz, hogy kitörjön egy forradalom?
– Ha támadnak minket, még hangosabbak leszünk. Annyi nőnek van elege a férfiakból, hogy a leszbikusok országa lehetnénk. Kevésbé parázol a testeden szex közben, ha leszbikus vagy. Az orgazmus elérésének legbiztosabb módja. Tévúton jár az a férfi, aki azért gyúr, hogy tetsszen a nőknek.
És levonod a tanulságot:
Ha összedől a világom, építek egy szebbet. Jó néhány generáció nőtt fel korán megnyomorított lélekkel. A természet közelsége sokkal többet számít, mint gondolnád. A növények éreznek, tanulnak, kommunikálnak – csak máshogy. A legjobb trükk, ha nem bírod a szemkontaktust.
