Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A védőoltások elterjedésének köszönhetően számos, korábban gyakorinak és veszélyesnek ismert betegséget sikerült szinte teljesen kiirtani a világból, vagy legalábbis a korábbi szint töredékére csökkenteni a fertőzések arányát.
A vakcináknak nagyon sokat köszönhet az emberiség. Korábban rettegett betegségeket, mint a középkorban és kora újkorban halálgyárosként ismert fekete himlőt vagy a 20. században óriási méreteket öltő gyermekbénulást sikerült teljesen felszámolni vagy minimálisra csökkenteni. Ennek emlékére (és a védőoltások hasznosságát, fontosságát hangsúlyozandó) készített összeállítást a History.
Fekete himlő
A fekete himlő (Variola vera) az egyetlen olyan, embereket megtámadó betegség, amit sikerült világszerte teljesen felszámolni a védőoltásoknak köszönhetően, pedig az egyik legpusztítóbb kórnak számított, igen magas halálozási rátával. Akik pedig túlélték, azok közül sokan életük végéig hordozták a betegség nyomait a testükön: Kölcsey Ferenc például a betegség miatt veszítette el a fél szeme világát. A világ első vakcinájának kifejlesztése is a fekete himlőhöz köthető: a védőoltás feltalálását egy angol sebésznek, Edward Jennernek köszönheti a világ, aki egy tehenészlány megjegyzése nyomán – aki azt állította, nem kaphatja el a fekete himlőt, mert átesett a tehénhimlőn – kezdett kísérletezni 1796-ban.
Egy nyolcéves kisfiút a lánytól származó tehénhimlővel fertőzött meg, majd fekete himlővel is megbetegítette – és legnagyobb csodálkozására a fiú az utóbbi betegség semmilyen tünetét nem produkálta, pedig egy makacs, abban a korban 30 százalékos halálozási aránnyal járó vírusról volt szó. Ugyan a kísérlet mai szemmel nem igazán mondható etikusnak, Jenner felfedezése alapjaiban változtatta meg az orvostudományt. Rájött, hogy egy hasonló, de emberben kevésbé patogén vírussal való mesterséges megfertőzés védettséget vált ki az emberi szervezetben, mely máig a vakcinák működési elve. Maga a vakcina kifejezés egyébként a borjazott tehén latin elnevezéséből, a vaccából származik, melyet Louis Pasteur használt először, Jenner munkássága előtti tisztelgésként.
Jenner találmánya hamarosan elterjedt a világban, a spanyolok például birodalmuk egész területén beoltatták az alattvalókat, az 1850-es években pedig az amerikai Massachusetts állam lett az első a történelemben, amely kötelezővé tette a fekete himlő elleni védőoltást. A 20. század második felében a világ országai egyesült erővel léptek fel a fekete himlővel szemben, minek köszönhetően 1979-re sikerült teljesen kiirtani a betegséget világszerte.
Veszettség
A veszettséget egy Rabies lyssa nevű vírus okozza, mely az emlősökben agy- és gerincvelő-gyulladást vált ki. A tünetek gyakran nyugtalanság, ideges, agresszív viselkedés, nyálcsorgás, lógó állkapocs, később tudatzavar, akár dühöngés formájában jelentkeznek. Az emberre a fertőzött állat (kutya, macska, róka, denevér, ritkább esetben más emlősök) harapásával, a sérült bőrfelületen keresztül, a nyállal terjed át a betegség, mely az ember esetében ritka kivételektől eltekintve halálos kimenetelű. A veszettség elleni védőoltást Louis Pasteur fejlesztette ki 1885-ben, minek köszönhetően a korábban rettegett kórként számontartott betegség emberi előfordulását sikerült a világ nagy részében minimálisra csökkenteni.
A veszettség elleni oltást elsősorban nem az emberek, hanem az állatok kapják: a fertőzésveszélyes területen élő emlősöket a vadőrök immunizálják időről időre. Ha bárkit állat mar meg, az illetőnek azonnal orvoshoz kell fordulnia és veszettség elleni ún. posztexpozíciós sorozatoltással kezeltetnie magát, függetlenül attól, hogy az állat veszett volt-e, vagy sem. Az oltások ellenére léteznek országok, ahol az átlagnál gyakrabban találkozni veszett állatokkal – Latin-Amerikában például, Mexikó, Kolumbia, Bolívia vidékein, a Távol-Keleten, Afrika számos országában – ezért az ide látogatókat érdemes még az utazás előtt beoltani.
Gyermekbénulás
A járványos gyermekbénulás, mely a poliovírus fertőzésének következtében alakul ki, már az ókorban is jelen volt, de csak a 19–20. században öltött járványos méreteket. A gyerekek központi idegrendszerét megtámadó és ott gyulladást okozó betegség átmeneti, illetve tartós bénulást okoz. Az érintettek között volt például Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok harminckettedik elnöke, aki a betegség következtében deréktól lefelé megbénult, és csak nehezen, segédeszközzel tudott járni. A bénulás olykor a légzést is megakadályozta, ezért a páciensek túlélését robusztus vastüdővel kellett biztosítani.
A 20. század közepére már annyira aggasztó méreteket öltött a gyermekbénulás terjedése (a híresztelések szerint az atombomba után ettől a betegségtől tartottak a legjobban az amerikaiak a második világháborút követő időszakban), hogy a tudósok versenyt futottak a vakcina kifejlesztéséért. Az amerikai Jonas Salk évtizedekig kutatott laboratóriumában, mire 1955-ben sikerült előállnia az első sikeres vakcinával, mely a kísérletek eredményei alapján 80-90 százalékos védettséget biztosított a vírus ellen. Salk felfedezését két évvel később követte Albert Bruce Sabin lengyel származású amerikai bakteriológus találmánya, a szájon át bevehető Sabin-csepp. A kutatók áldozatos munkájának köszönhetően a járványos gyermekbénulás a világ nagy részén mára a múlté lett, egyes területeken (például Afganisztánban és Pakisztánban) azonban továbbra is kockázatot jelent.
Influenza
A ma is rendkívül gyakori influenzavírus cseppfertőzés útján, közvetlen érintkezéssel vagy a beteg által megérintett tárgyakon keresztül terjed, a legtöbb esetben torokfájást, orrfolyást, lázat, fejfájást, ideggyengeséget, száraz köhögést okoz. Gyakoriak a nagyméretű influenzajárványok – az 1918–19-es spanyolnátha 50 millió ember életét követelte világszerte, és az influenza még ma is több százezer embert öl meg minden évben. Az influenza elleni védőoltás az 1930-as években jelent meg, majd az Egyesült Államokban 1945-től vált a szélesebb közönség számára is elérhetővé. Mivel az influenzavírus gyorsan változik, évente kétszer új oltóanyag-változatot kell kifejleszteni, melynek a védettségi szintje minden esetben más, általánosságban azonban közepes vagy magas védelmet nyújt a betegség ellen.
