Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az irodában ülsz egy kollégáddal. Ma új munkatárs kezd nálatok, az ablakon keresztül már látod is, ahogy átsétál a folyosón. A kollégád elmondja, hogy egy suliba járt vele, az illető igazi zseni, ő volt az évfolyam legtehetségesebbje. A legnehezebb feladatokat is hamar megoldotta, sokkal gyorsabban, mint bárki más. A tanárok összes kérdésére tudta a választ, nem lehetett zavarba hozni. Milyennek képzeled az új munkatársat? Férfinak vagy nőnek? Magának valónak vagy olyannak, aki jól kijön az emberekkel? Mennyire lehet versengő vagy stréber? És vonzó?
Ha neked is egy kissé bogaras, autisztikus, magányos férfi képe villant be a zseni szó hallatán, nem vagy egyedül. Agymenők, Dr. House, Sherlock Holmes, Einstein – a veleszületetten extrém magas intelligencia a mai napig gyakrabban társul a férfi nemhez a filmekben vagy a tankönyvekben. Miért káros, hogy ennyire erősen él bennünk a zseni sztereotip képe? Lehet valaki egyszerre nőies nő és briliáns elme? Mi kellene ahhoz, hogy több lány akarjon fizikus, mérnök vagy informatikus lenni? Ezeknek a kérdéseknek járt utána egy nemzetközi vizsgálat, amelynek részleteiről Nyúl Boglárkát, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának kutatóját kérdeztük.
Nem a képességeken múlik
A nők napjainkban is meglehetősen alulreprezentáltak az ún. STEM-területeken (magyarul a tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai ágazatokban), illetve a magas akadémiai pozíciókban. A jelenség okait elég sokat vizsgálták már, például azt, hogy miért nem vesznek fel és léptetnek elő több nőt, vagy hogy egyáltalán milyen hatások járulnak hozzá születésünktől kezdve ahhoz, hogy a nők kevésbé érzik bátorítva magukat a tudományos életben való szerepvállalásra. A legújabb kutatások egy része pedig azt igyekszik feltérképezni, hogy a veleszületetten kimagasló intelligenciával, a zsenialitással kapcsolatos hiedelmek mennyiben állnak a nemi különbségeknek a hátterében.
„A STEM-területeken és az akadémiában tapasztalható nemi különbségek esetén nem arról van szó, hogy a férfiak átlagosan intelligensebbek vagy tehetségesebbek volnának, mint a nők. Korábbi elméletekre alapozva azt feltételeztük, hogy a női nemi szerep és a zsenialitásnak tulajdonított vonások közti észlelt különbség képezhet gátat abban, hogy a nők ilyen irányokba induljanak el” – mondja Nyúl Boglárka, aki 2018 júliusában találkozott Inna Ksenofontovval (hageni egyetem), Alexandra Fleischmannal (kölni egyetem) és Rotem Kahalonnal (tel-avivi egyetem) az Európai Szociálpszichológiai Társaság nyári egyetemén. Itt készítették el a közös kutatás tervét is, amelynek megvalósításához végül 2019 márciusában nyerték el a társaság anyagi támogatását.
A sztereotip zsenitől távol áll a hagyományos nőiesség
Három fő oka volt annak, hogy Nyúl és munkatársai azt gondolták, a hagyományos női nemi szerep és a zsenialitás fogalma nehezen összeegyeztethető a fejekben. Az első, hogy míg a zseniket általában fura figuráknak, különc csodabogaraknak képzelik az emberek, addig a nőkről azt tartják, hogy szociábilisek, kommunikatívak, érzelmileg intelligensek. A második, hogy a zsenik által végzett munkát elvontnak, őket magukat pedig versengőnek, elszigeteltnek észlelik. Ezzel szemben a nagybetűs nő gondoskodó és családcentrikus, igazi közösségi lény, aki a munkája során is más emberekkel foglalkozik. A harmadik, hogy a zsenikről általában olyan képet festenek, mint akik fizikailag nem vonzók. A nők egyik legfőbb értékét viszont máig a szépségük adja a társadalom szemében, így a nők többsége maga is nagy hangsúlyt helyez arra, hogy minél inkább megközelítse az ideális kinézetre vonatkozó sztenderdeket.
Ódzkodnak a kimagaslóan okos kolléganőtől
A vignettakutatások során a szociálpszichológusok a fentihez hasonló hipotetikus helyzetekről adtak leírásokat az egyetemistákból és PhD-hallgatókból álló résztvevőknek, majd különböző kérdéseket tettek fel nekik az olvasottakkal kapcsolatban. A válaszokból kiderült, hogy a személyek a kimagasló értelmi képességű embert sokkal inkább maszkulinnak értékelték, mint femininnek, ráadásul hasonlóbbnak tartották a zseni férfit és az átlagos intelligenciájú férfit a nemre specifikus vonások mentén, mint a zseni nőt és az átlagos intelligenciájú nőt. Ez azt jelzi, hogy nőként zseninek lenni sokkal nagyobb eltérést jelent a hagyományos nemi szereptől, mint egy férfi esetében. A kutatók azt találták, hogy a nyíltan zseniális nők kifejezetten negatív reakciókat kapnak a munkahelyükön. „Kevésbé akarnak együtt dolgozni velük, és kevésbé tartják kedvelhetőnek őket. Ez azért nagyon elszomorító” – teszi hozzá Nyúl Boglárka.
Ezért értékelik le magukat annyian
A szociálpszichológusok arra is kíváncsiak voltak, hogy a kimagasló intelligenciájú emberek hogyan védekeznek az őket érő potenciális negatív hatásokkal szemben. Például hajlamosak-e inkább csendben maradni egy beszélgetés alatt, témát váltani, viccelődni, a csapatmunkának vagy a szerencsének tulajdonítani a sikerüket, relativizálni az elért eredményeiket vagy hárítani a dicséretet, csak hogy kisebbítsék mások szemében a képességeiket. A kutatók nem találtak nemi különbségeket ezeknek a viselkedéseknek a tekintetében, ám az utólagos elemzések azt mutatták, hogy a zsenialitás leértékelése nemtől függetlenül a nőiességhez, a női nemi szerephez kapcsolódott. Tehát azok fogják várhatóan a legkevésbé kifejezni a kiválóságukat, akik magas szintű femininitással és alacsony szintű maszkulinitással jellemezhetők. Mivel a nőknél pont ezt a kombinációt írja elő és jutalmazza leginkább a társadalom, így zömében ők lesznek azok, akik leplezni kényszerülnek az értelmi képességeiket.
Mit lehet tenni?
„Arra kellene törekednünk, hogy a zsenialitást mint vonást egyre kevésbé kössük a nemekhez” – foglalja össze a kutatás tanulságait Nyúl Boglárka. A szakember szerint egyrészt több női példaképre van szükség, akiknek a jelenléte, sikere azt kommunikálja a többi nő, illetve az egész társadalom felé, hogy lehet valaki egyszerre kimagaslóan intelligens és nő. Ha azt látjuk, hogy hozzánk hasonló emberek is tevékenykednek az adott területen, akkor azt érezhetjük, hogy mi is tartozhatunk oda: nem jár büntetés azért, ha nőként fizikusok, programozók vagy agysebészek leszünk.
