Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár névadója könyvtárszervezőként és a magyar szociológiatudomány egyik megalapozójaként is jelentős, politikai nézetei miatt azonban viták övezik személyét, lévén hogy a magyar radikális baloldal egyik legjelentősebb ideológusának és a Tanácsköztársaság szellemi megalapozójának számít.
A VIII. kerületben, a belső józsefvárosi palotanegyedben, a Baross utca és a Reviczky utca összefutásánál található Szabó Ervin tér ad otthont a neobarokk stílusban épült Wenckheim-palotának, mely ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) főépülete. De mit kell tudni Szabó Ervinről, akinek nevét kétszer is felvette az egykor általa igazgatott könyvtár?
Szabó Ervin Schlesinger Sámuel Ármin néven született 1877. augusztus 23-án az Árva megyében található Szlanicán, elszegényedett polgári zsidó családban. Unokatestvérei között volt Polányi Mihály közgazdász-kémikus és Polányi Károly gazdaságtörténész. Bár a család anyagi lehetőségei szűkösek voltak, a szülők gondoskodtak róla, hogy fiuk megfelelő oktatást kapjon, és Bécsben, majd Budapesten folytatott jogi tanulmányokat. A császárvárosban töltött idő alatt Szabó gyakori vendége volt a nyüzsgő bécsi kávéházaknak, ahol mindenféle eszme hívei képviseltették magukat. Szülei óvták fiukat a politizálástól, ő mégis hamar csatlakozott az anarcho-szindikalista mozgalomhoz.
1899-ben visszatért Budapestre, és a szociáldemokrata elveket valló Népszava újságírója, nem sokkal később segédszerkesztője lett, ő alakította ki a lap irodalmi rovatát. Otthagyta jogi tanulmányait, és szociológiával, statisztikával és könyvtártudománnyal kezdett foglalkozni. Aktívan részt vett a századelőn alakult Társadalomtudományi Társaság és a magyar szociológia egyik első műhelyének számító Huszadik század című folyóirat munkájában. Magyarra fordította és bírálta Marx és Engels munkáit, aktívan levelezett az európai radikális baloldali mozgalmak vezetőivel.
A budapesti közgyűlés 1903-ban határozott a Fővárosi Könyvtár létrehozásáról. A gyűjteményt kezdetben a statisztikai hivatal könyvtárától átvett 33 ezer kötet tette ki, melyek többségében szociológiai, statisztikai, demográfiai és közigazgatási témákkal foglalkoztak. Szabó Ervin a könyvtár egyik első munkatársa volt, aki korszerű társadalomtudományi gyűjteménnyé alakította át az örökölt könyvanyagot. Ő vezette be Magyarországon az ún. egyetemes tizedes osztályozás (ETO) rendszerét, mely mind a mai napig a könyvek rendszerezésének és nyilvántartásának legelterjedtebb módszere.
1911-ben Szabó Ervint kinevezték a könyvtár igazgatójává, és vezetésével megindult az intézmény átszervezése nyugati mintájú public libraryvé, vagyis nyilvános könyvtárrá. Tervei között szerepelt egy méltó könyvtárépület, egy „könyvtárpalota” felépítése, egy városi fiókrendszer létrehozása, gyerekkönyvtárak alapítása és közművelődési feladatok ellátása. Az első világháború miatt csak részben valósultak meg az elképzelések: öt fiókkönyvtár létrejött, a könyvtárpalota azonban akkor még nem épült fel. 1931-ben aztán végül mégis megnyitotta kapuit a központi épület, mégpedig a ma is használt, pompázatos Wenckheim-palotában.
Szabó következetesen hitt egy – akár erőszakkal véghezvitt – proletárforradalom gondolatában. A háború alatt pacifista és antinacionalista eszméket képviselt, röpiratokat terjesztett. Fontos szellemi irányítója volt a Galilei-kör forradalmi szocialista csoportjának, és felbujtója egy Tisza István miniszterelnök ellen szervezett merényletnek. Szabó biztatta fel protezsáltját, az orosz forradalom hírére Svájcból hazatérő Duczyńska Ilonát, hogy lopja el a körükhöz tartozó Madzsar József pisztolyát és törjön a kormányfő életére. A merénylet időpontjaként 1917. május 23-át határozták meg. A terv szerint a nő a Tisza-villánál várta volna a miniszterelnököt, és amint kiszáll a kocsijából, közvetlen közelről agyonlövi. A merényletre azonban végül nem került sor, ugyanis a tervezett napon Tisza István bejelentette lemondását.
A Tanácsköztársaság kikiáltását – amit többek között az ő ideológiai munkássága készített elő – Szabó Ervin már nem érte meg: 1918. szeptember 30-án a világszerte tomboló spanyolnáthajárvány áldozatául esett. Betegágyán fejezte be nagy történelmi művét, a Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban-t. Az általa felvirágoztatott Fővárosi Könyvtár először rövid ideig, a Tanácsköztársaság alatt viselte az nevét, majd másodszorra 1946-ban lett az egész hálózat Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Két évvel később a központi épület előtti teret is – melynek addig nem volt neve – Szabó Ervin térré keresztelték.
2010-ben heves vitákat generált egy kezdeményezés, mely – a névadó megkérdőjelezhető politikai tevékenységére hivatkozva – felvetette a könyvtár átnevezésének kérdését. Ez is jól példázza, hogy Szabó Ervin alakja máig megosztja a közvéleményt.
Térfigyelő rovatunk előző részében a Falk Miksa utca névadójának nyomába eredtünk.
