Hallottál már valaha Kamala Harrisről? És Yo-Yo Máról? Nem? Pedig a Time magazin szerkesztői 98 másik mellett őket is beválasztották a világ 100 legbefolyásosabb embere közé. De a befolyás ezek szerint nem jelent automatikusan világhírt vagy ismertséget is, hiszen az átlagemberek elenyésző százalékának csillan fel a szeme a nevük hallatán – bár akinek felcsillan, az valószínűleg sok mindent megadna egy találkozóért valamelyikükkel.
A hírességet mérni nyilván nem olyan egyszerű, különösen nem volt az az internet megjelenése előtti korban. „Népszerűbbek vagyunk, mint Jézus” – jelentette ki John Lennon 1966-ban, a Beatles fénykorában – és ez bármennyire is botrányos kijelentésnek tűnt, senki nem mondhatta határozottan, hogy Lennon megőrült. A hírnévnek nincs (de akkoriban még semmiképpen sem volt) egyértelmű mértékegysége, a Beatlest pedig annyi sikoltozó rajongó fogadta, akárhova mentek, hogy bizony nem volt egyértelmű, hogy egészen biztosan nem homályosítják-e el Jézus Krisztus ismertségét. Ha annak idején az európai és amerikai fiataloknak megmutatták a Beatles képét, bizonyára mindenki azonnal felismerte őket, de a világ többi részén jó eséllyel Jézus arcképe jött volna ki győztesen a csatából.
Éppenséggel ha az arc ismertségét vesszük alapul, akkor nagyon valószínű, hogy az angol királynő vinné el a minden idők legismertebb emberének járó pálmát. Közel 70 éves uralkodása alatt az arca megjelent papír- és fémpénzeken, bélyegeken, képeslapokon, emléktárgyakon, még egy Andy Warhol-nyomaton is, szóval Jézus mellett valószínűleg az övé a világon a legtöbbször reprodukált arckép. De ha belegondolunk, a kubai forradalmár, Che Guevara 1960-as portréja is ikonikussá vált az évek során, és megszámlálhatatlan mennyiségű pólón, poszteren és ajándéktárgyon szerepel.
Tegyük gyorsan hozzá, hogy ha az ábrázolás gyakoriságát vesszük alapul, akkor igazságtalanul, de azonnal kizárunk a versenyből egy másik nagy vallási vezetőt és jelentős történelmi alakot: Mohamedet. Az iszlám ugyanis – a bálványimádást elkerülendő – tiltja a próféta bárminemű ábrázolását, nem véletlen, hogy komoly terrorfenyegetéseknek, sőt -cselekményeknek teszi ki magát az, aki rajzot, pláne karikatúrát közöl Mohamedről (nem a Charlie Hebdo elleni merénylet volt az egyetlen hasonló, bár kétségkívül a legsúlyosabb).
Megoldás: az internet
Manapság persze itt van az internet, mint minden adat forrása, ami adja magát ahhoz is, hogy a segítségével viszonylag jól meg tudjuk becsülni valakinek az ismertségét.
Eric Schulman csillagász, az Annals of Improbable Research (A Valószínűtlen Kutatások Évkönyve) szerkesztője, és elég régóta foglalkoztatja a dolog: a Google-keresések alapján figyeli a hírességek népszerűségi sorrendjét. Amikor 1999-ben elkezdett foglalkozni a kérdéssel, ez alapján a világ leghíresebb embere Monica Lewinsky volt – akiről a mai 20-30 éveseknek valószínűleg már fogalmuk sincs, hogy kicsoda. Ez rávilágít a hírnév mulandóságára is: különösen az utóbbi időben annyi ember kapja meg a maga 15 perc hírnevét, hogy az igazi hírességet nem lehet egy aktuális állapot alapján megállapítani. Akit mi keresünk, annak a nevére hosszú időn (éveken) keresztül állandó mennyiségű keresésnek kell érkeznie.
Újabb nehézség, hogy bár a személynevek adottak, de ha feltételezzük, hogy például a három egyistenhívő világvallás alapítói minden bizonnyal a világ leghíresebbjei között vannak, az ő megszólításuk már változik a nyelvtől függően: csak néhány változat a Jézus/Jesus/Gesù, vagy a Mohamed/Muhammad/Mahomet, illetve Buddha/Bouddha/Buddhahood vagy akár Siddharta – tehát a különböző nyelvű keresések számát össze kéne adni, ha egészen pontosak akarnánk lenni.
De ha csak a Beatlesnél és Jézusnál maradunk, azt azért megállapíthatjuk, hogy bármi is volt a helyzet 1966-ban, John Lennont ma már könnyű lenne megcáfolni: a Beatlesre 177 millió találatot ad ki a kereső, Jézus (Jesusnak írt) nevére 1 milliárd 330 milliót.
