A IX. kerületi Ráday utcában mindig kellemes végigsétálni anélkül is, hogy tudnánk, ki volt az a bizonyos Ráday, akiről elnevezték. Térfigyelő sorozatunk mai részével ezt a hiányt pótolhatod.
A Ráday utca Budapest egyik közkedvelt sétálóutcája, amely ma főként éttermeiről nevezetes. A IX. kerületben található, a Kálvin teret és a Boráros teret köti össze, és itt található a Károli Gáspár Református Egyetem hittudományi kara, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény és a jelenleg 150 ezer kötetet számláló Ráday Könyvtár. Az utca nevét a gyűjtemény létrehozójáról, Ráday Gedeon költőről és műgyűjtőről, a magyarországi felvilágosodás előkészítőjéről kapta.
Ráday Gedeon 1713-ban született a Nógrád vármegyében található Ludány községben (ma Ludányhalászi). Édesapja, Ráday Pál II. Rákóczi Ferenc kancellárja volt, emellett vallásos költőként is hírnévre tett szert. Rákóczi bukása után visszavonult Pest megyei birtokára, ahol könyvgyűjtéssel és olvasással töltötte a napjait. Ő rakta le annak a könyvgyűjteménynek az alapjait, melyet fia bővített a művelődés igazi kincstárává. A fiatal Ráday széles körű műveltséget kapott az apjától, aki fiát tudományos pályára szánta, nem akarta ugyanis, hogy a Habsburgok szolgálatában katonaként vagy hivatalnokként tevékenykedjen. Gedeon tizenhat évesen beiratkozott az Odera menti Frankfurt egyetemére, ahol filozófiát, történelmet, költészetet és protestáns teológiát tanult, emellett felnőttkorára több nyelven is folyékonyan írt és beszélt.
Húszéves volt, amikor apja halálhírére hazatért és átvette a birtok gondozását. Mivel jelentős vagyont örökölt, a családi ügyek intézése mellett idejét teljes egészében a művelődésnek szentelhette. Szerencsésen házasodott: felesége, Szentpétery Katalin személyében olyan társat talált, akit ugyanúgy vonzottak a könyvek és a művelődés, mint őt. Pécelen kastélyt építtetett, itt rendezte be legendás hírű könyvtárát, melyet bárkinek szívesen a rendelkezésére bocsátott, aki olvasni-tanulni szeretett volna, és szívesen eldiskurálgatott a látogatókkal bármilyen témában. Gyakran felkereste őt a fiatal Kazinczy Ferenc, akivel jó barátságot ápolt. Kb. 6500 műre és 15 ezer kötetre rúgó gyűjteményét részben külföldről hozatta ott tanuló diákok révén, részben hazai könyvkereskedőktől szerezte be, de professzorok és lelkészek is segítettek neki újabb és újabb könyvekhez jutni. Egy történet szerint az egyik könyvkereskedő azzal büszkélkedett, hogy Rádaytól több megrendelést kap, mint az összes többi kuncsaftjától együttvéve.
Ráday tevékenyen részt vett Pest-Pilis-Solt vármegye közéletében, és a vármegye országgyűlési követeként részt vett Mária Terézia 1741-es koronázásán is. Ifjú képviselőként még ellenzéki hangot is meg mert ütni, de figyelmeztették, hogy ezzel – különösen családja kuruc múltja miatt – bajba kerülhet. Onnantól kezdve visszafogottabban, de mindig a magyar érdekeket szem előtt tartva szólalt fel az országgyűlésben. 1782-ben fiával együtt bárói, 1790-ben pedig grófi címet kapott, bár ő maga egyik megszerzését sem tartotta céljának. Költőként a magyar nyelv megújításának lehetőségeit kereste. Szinte tudományos jellegű kísérleteiben szerette volna megteremteni azokat a verstani módozatokat, melyekkel az idegen nyelvű művek ritmikáját azonos értékkel lehet visszaadni magyarul. Szakított a hagyományokkal és a templomi énekek hangsúlyos-ütemes rendszerével, és gondosan csiszolt hexameterekkel bizonyította, hogy az időmértékes verselés megvalósítható magyarul. Habár verseit csak magának írta, hírneve hamarosan elterjedt a fiatal költők és értelmiségiek között, akik szívesen jártak művelődni az ekkor már öregúrnak számító gróf birtokára.
Az utókorra azonban egy sajnálatos eset miatt mindössze tizenöt vers maradt fent Ráday életművéből, melyet fiatal csodálói különböző lapokban nyomtatásban publikáltak. A gróf fia, a bécsi udvarhoz hű ifj. Ráday Gedeon ugyanis nem tartotta úriemberhez méltónak édesapja költői tevékenységét, ezért halála után tűzbe vetette minden feljegyzését. Így sajnos nem tudhatjuk, valójában milyen költő is volt a hexameterekkel kísérletező tudós, akit péceli birtokán 1792-ben, hetvennyolc évesen ért a halál.
Térfigyelő rovatunk előző részében annak jártunk utána, hogy vajon ki volt Örs vezér:
