A Hollán Ernő utca a 13. kerület, Újlipótváros egyik jól ismert utcája, jellegzetes urbánus környezetével, modernista épületeivel, köztük a Bauhaus stílusjegyeit viselő házakkal. Nevét az egyik leghíresebb magyar hadmérnökről, az 1848–49-es szabadságharc ezredeséről kapta.
Kislődi Hollán György Ernő János Szombathelyen született 1824. január 13-án, Hollán József orvos és Hohl Johanna harmadik gyermekeként. Mindkét bátyja jelentős karriert futott be: Hollán Adolf orvosként és miniszteri tanácsosként, Hollán Hugó katonatisztként tett szert hírnévre.
A gimnázium elvégzése után, tizenöt évesen Ernő a bécsi hadmérnöki akadémia hallgatója lett, ahol hamar az egyik legjobb diáknak bizonyult. Kiváló eredményeinek köszönhetően már húszévesen hadmérnökkari alhadnaggyá léptették elő, majd 1846-ban főhadnagy lett. Szolgálatát a komáromi erődben kezdte meg, de kis idő múlva átvezényelték Lembergbe. A forradalom kitörése után saját kérésére Kassára helyezték, ahol századosként szolgált a később Vörössipkásokként elhíresült 9. zászlóaljnál. Részt vett a délvidéki ütközetekben, ahol hősiességével tűnt ki.
Kossuth Lajos a fiatal százados vitézségét látva őrnaggyá nevezte ki Hollánt, és megbízta a stratégiai fontosságú Pétervárad (ma Újvidék része) várának erődítési munkálataival. Habár Hollán folyamatosan kérlelte elöljáróit, hogy a fronton harcoló hadtestbe küldjék, ahol valódi csatákban vehet részt, Kossuth tudta, hogy szakértelmére a várfalakon belül van szükség. Hollán erődítési munkájának hála Pétervárad egészen a szabadságharc végéig kitartott, csak a világosi fegyverletétel után kapitulált. Hollán – aki ekkor már ezredesi rangban szolgált – és társai a katonai becsületnek megfelelően szabadon elvonulhattak, miután megadták magukat. A bukás után Hollán visszatért szülővárosába, ahol hamarosan mégis rendőri felügyelet alá helyezték, majd letartóztatták és a szabadságharcban betöltött szerepe miatt fél év börtönre ítélték.
Szabadulását követően Bécsben dolgozott civil mérnökként, talajjavítással foglalkozott. 1852-ben írta meg első művét, Taglalati (analytikus) mértan címmel, melynek elismeréseként 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Székfoglalóját az újabb szerkezetű vasúti hidakról tartotta. 1854-ben megkapta a Marczibányi István gróf végrendelkezéséből alapított, jelentős pénzösszeggel járó Marczibányi-jutalmat. Ugyanebben az évben megnősült, az előkelő származású Békássy Antóniát vette el. Mérnöki hírneve és társadalmi státusza olyan jelentős volt, hogy még a későbbi brit hadügyminiszter, Edward Stanley, Derby grófja is fiatalon Szombathelyen tőle tanulta a hadtudományt. Munkája mellett Hollán politikai kérdésekkel is foglalkozott, és Széchenyi István gróf barátságával büszkélkedhetett.
Az önkényuralom átmeneti enyhülésének idején, 1861-ben Hollán köztisztséget vállalhatott, a déli vasút főfelügyelője lett, ugyanebben az évben az Akadémia rendes tagjává választották. Az ő kezdeményezésére jött létre 1866-ban a Magyar Mérnök Egylet, melynek húsz éven át elnöke volt. A Deák-párt színeiben országgyűlési képviselő lett, egyike volt a kiegyezést előkészítő tizenöt tagú bizottságnak. 1867-től három évig a közlekedési minisztérium államtitkáraként dolgozott. Sokat tett a magyar vasútvonalak kiépítéséért és fejlesztéséért. A honvédség felállítása után szolgálaton kívüli honvéd ezredessé nevezték ki, 1870-től honvédelmi államtitkár lett. Részt vett a honvédtisztek képzését megalapozó törvénycikk kidolgozásában és a Ludovika Akadémia megalapításában. 1876-ban reaktiválták és a székesfehérvári honvédkerület parancsnokává nevezték ki. 1883-ban az Akadémián létrejött a Haditudományi Bizottság, melynek elnökévé Hollánt választották, ebben az időben alapította a Hadtudományi Közlemények című folyóiratot is.
Altábornagyi rangban vonult nyugdíjba 1886-ban, ezt követően a felsőház tagjaként vett részt az országgyűlés munkájában, a legtöbb kérdésben a Szabadelvű Pártot támogatva. Az 1896-os millenniumi kiállítás katonai csoportjának elnökeként is dolgozott, és haláláig a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. elnöki tisztségét is ellátta. 1900. május 28-án, hetvenhat éves korában, szívszélhűdés következtében halt meg Budapesten. A Veszprém megyei Békáson, felesége családjának kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Múlt heti Térfigyelőnket olvastad? Akkor annak néztünk utána, kikről kapta a nevét a Harminckettesek tere:
