Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Harcolt Jellasics ellen, 1849-ben fogságba esett, túlélte a fogolytábort, a betegséget, átutazta Európát, Amerikát és a Távol-Keletet. Állatkertet és múzeumokat alapított, és olyan kalandos életet élt, hogy Karl May állítólag róla mintázta Old Shatterhand figuráját.
De ki volt ez a magyar természettudós, utazó, néprajzkutató, aki egész életében a kalandot, az ismeretlent kereste, aki mindvégig ragaszkodott magyarságához, és segítette a külföldön élő honfitársakat? Származását tekintve nem is volt magyar: bár Somogy vármegyében látta meg a napvilágot 1825-ben, ősei erdélyi görög bevándorlók voltak. A család meglehetősen nagy társadalmi megbecsülésnek örvendett, az idősebb Xántus Somogy főügyészeként tevékenykedett. János ennek megfelelően szintén jogot tanult, el is végezte az iskoláit, ám addigra elkezdődött az 1848–49-es szabadságharc.
Ide nekem Jellasicsot!
Xántus János huszonhárom évesen, Kaposvár aljegyzőjeként vetette magát a csatákba. Tüzérként küzdött a pákozdi csatában, ahol Móga János altábornagy seregei futásra késztették Jellasics József horvát bán seregét, és olyan ügyesen harcolt a többi ütközetben is, hogy folyamatosan előléptették. Sorsát azonban ő sem kerülhette el: a forradalom leverését követően fogságba került, de mivel csak főhadnagyi rangig vitte, nem mértek rá halálbüntetést. Ekkor azonban súlyos betegség támadta meg, kórházba is került, majd amint felerősödött, a königgrätzi fogolytáborban találta magát. Csak azért engedték szabadon, mert befolyásos szülei közbenjártak az érdekében. János azonban ennek nem örült. Olyannyira nem, hogy első dolga volt Prágába utazni, hogy segítse a magyar emigránsokat, és szervezkedjen a további harcokról. Persze megint elfogták, és ekkor már a szülei sem segíthettek rajta. A történet talán itt véget is érne, ha Xántus János nem olyan vakmerő, hogy szökést kíséreljen meg. Sikerrel járt, de el kellett tűnnie üldözői elől.
Újbuda egy picit másképp
Emigránsként nem is volt sok választása, mint menekülni: beutazta Európát, végül Londonban kötött ki, innen pedig 1852-ben Amerikába vezetett az útja. Elszegényedve kellett felküzdenie magát, így matrózként, boltossegédként, újságkihordóként, gyógyszerészként, zongora- és nyelvtanárként próbálta megkeresni a kenyerét. Amint stabilizálódott az anyagi helyzete, nyugatra indult, külföldi fehér emberként a vadnyugatra, hogy a Saint Louis–Kalifornia-vasútvonal nyomvonalának kitűzésében segédkezzen. 1854-től már mint mérnök dolgozott tovább és járta a prérit. Ismerős valahonnan ez a történet? Ha igen, és Old Shatterhand alakja kezd felmagasodni előttünk, az nem véletlen. De erről később. Egyelőre kísérjük hősünket további kalandjaira, amelyekben felfedezi Amerika ismeretlen tájait, indián népekkel ismerkedik, topográfiai felméréseket végez, növényeket és állatokat gyűjt, illetve küldözget haza, majd a New Orleans-i egyetemen vállal oktatói állást.
Amerikában is honfitársai társaságát kereste, így talált rá New Buda településére Amerika kellős közepén, Iowa államban, a Thompson folyó hídjától délre. Ez volt az első magyar település Amerikában, a szabadságharc miatt emigrált magyarok alapították. Meglepően sokan voltak, olyannyira, hogy a város alapítását 1850. szeptember 8-án Millard Fillmore amerikai elnöknek be is jelentette Újházy László, volt sárosi főispán, New Buda első polgármestere és postamestere. Xántus egy évet élt itt, közben növényeket és állatokat gyűjtött a prériről, de letelepedni nem tudott.
Már megint harcokba keveredik
1855 szeptemberében a kansasi Fort Riley erődjében vállalt szolgálatot szanitéc őrmesterként, de nem a Xántus nevet használta, hanem Vésey Lajos álnéven jelentkezett. Emiatt élete végéig John Xantus de Veseyként emlegették, legalábbis külföldön. Továbbra is gyűjtötte az állatokat, növényeket, szárazföldön és tengeren egyaránt, többek között feltérképezte az Arkansas folyó forrásvidékét. A következő években is sokat utazott, s úgy látta a gyéren lakott, aranybányákkal tarkított Amerikát, ahogy maximum a filmekből ismerhetjük. 1859-ben már annyira értékelték természetjáró munkáját, hogy a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.
1861-ben hazalátogatott, és megtartotta akadémiai székfoglaló előadását Adatok a tenger természettani földrajzához címmel. Nemsokára azonban visszatért a tengerentúlra, ahol belekeveredett az amerikai polgárháborúba. William Alexander Hammond orvos és természettudós helyetteseként az Unió egészségügyi alakulatának főparancsnokaként dolgozott, majd az Egyesült Államok mexikói konzulja volt Manzanillo állomáshelyen. Itt történt meg az, ami véget vetett amerikai karrierjének. Elismerte egy mexikói lázadó főnök hatalmát, mire válaszul a külügyminisztérium bezáratta a konzulátust, a konzult, Xántust pedig hazaküldte. Ő egy ideig Peruban és Havannában tartózkodott, de olyan súlyosan megbetegedett, hogy 1864-ben végleg hazatért Magyarországra.
Állatkert- és múzeumalapító
Miután megismerte az európai állatkertek működését, és számtalan állat- és növényfajt tanulmányozott, illetve küldött haza a Magyar Nemzeti Múzeum számára, Xántust választották a a Fővárosi Állat- és Növénykert és a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának első igazgatójává. Emellett útikönyveket, ismeretterjesztő írásokat jelentetett meg, növény- és állatfajoknak adta a nevét (ilyen az őszirózsafélék családjába tartozó növény, a Chaenactis xantiana, a Hylocharis xantusii kolibri vagy a Phyllodactylus xanti gekkó is), létrehozta a budapesti állatkertet, illetve megválasztották annak első igazgatójának is. Később ismét utazgatni kezdett egy osztrák–magyar expedíció tagjaként, de most a Távol-Keletet kutatta. Annyi érdekességet gyűjtött össze és küldött haza (a bécsiek minden ellenkezésének dacára), hogy megalapulhatott a hazai Néprajzi Múzeum. 1872-ben a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában is részt vett, majd alelnökévé vált. Xántus egészen 69 éves koráig tevékenykedett, ekkor tüdőgyulladást kapott, ami minden erőfeszítés ellenére a halálát okozta. Nevét nemcsak állat- és növényfajok viselik, de a budapesti Xántus János Két Tanítási Nyelvű Gimnázium is.
Tényleg ő az indiánregények hőse?
Arra nézve, hogy Karl May valóban Xántusról mintázta volna Old Shatterhand karakterét, közvetlen bizonyíték nem áll rendelkezésünkre, hiába állt elő az elmélettel több angol és német forrás is a hetvenes években. Nincs meg az a levél sem, amelyben May Xántus engedélyét kérte volna ahhoz, hogy róla mintázza a Henry-karabélyos hős alakját. Ugyanakkor tény, hogy Xántus útleírásaihoz, könyveihez bárki hozzáférhetett, s az is tény, hogy a híres Henry-karabély, az amerikai polgárháború egyik legfontosabb ismétlőfegyvere Xántus János birtokában volt, nevével ellátva. Winnetou történetéből tudjuk, hogy Old Shatterhand a fegyver prototípusát annak feltalálójától, Mr. Henrytől kapta. Xántus fegyvere, amit haza is hozott magával Amerikából, s a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében megtekinthető, nincs gyártási számmal ellátva, tehát elképzelhető, hogy valóban prototípusról van szó. Gyanús egyezés Old Shatterhand és Xántus között az is, hogy Winnetou barátja Amerikában kalandozik ugyan, de külföldről érkezett, jól zongorázik és beszél különböző idegen nyelveken, és egy vasútvonal felmérésében is részt vesz. Ezután a prérit járja, indiánokkal ismerkedik, tudós ember, aki ért a növény- és állatvilághoz. Ám akár Xántus volt Old Shatterhand életbéli mintája, akár nem, oly sok mindent köszönhetünk neki, hogy enélkül is méltán elismert alakja hazánknak, sőt, a világnak is. Unokaöccse, id. Xántus János földrajztudós, geológiai és földrajzi szakíró lett, középiskolai tankönyveket írt. Az ő fia, ifj. Xántus János (1917–1982) is folytatta a hagyományokat földrajztudósként és földrajztanárként, János leszármazottja, Gábor pedig neves filmrendező, ahogyan fia, Áron is.
