Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Valentin-napon akinek van párja, azért szenved, milyen ajándékot találjon, aki pedig szingli, ilyenkor még magányosabbnak érzi magát. Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják figyelmen kívül hagyni, hogy a szerelmesek napja van, segítünk: bonyodalmas utakon találnak maguknak párt még az állatok is.
Nem csupán az emberek vágyják a szerelmet: az állatok is mindent megtesznek annak érdekében, hogy megtalálják a nekik való párt, akivel legalább egy romantikus liezont eltölthetnek. Ahogy az emberek, úgy a többi élőlény között is megtaláljuk a kötődni képtelen, csupán párzásra hajtó fajokat, az évekig egymás mellett kitartó párokat, és a monogámia elkötelezett híveit is. Ráadásul akadnak állatok, akik egészen rendhagyó módon keresik társukat.
Nagy veszélyt vállalnak
Randizni a vadonban jóval veszélyesebb művelet, mint időpontot egyeztetni a közeli kávézóba. Miközben – jellemzően a hímek – azon dolgoznak, hogy külsejükkel, viselkedésükkel, hangjukkal vagy építményeikkel felhívják magukra a nőstények figyelmét, a ragadozók számára is könnyebben észrevehetők. Ha ehhez hozzávesszük a hímek közötti csatákat, amelyek gyakran súlyos sérüléssel vagy halállal végződnek, no és az időnként a nőstényeknél előforduló kannibalizmust, mindjárt látjuk, milyen veszélyeknek teszik ki magukat az állatok. Ez persze nem szegi kedvüket, hiszen ha tavaszodik, akkor tavaszodik, és kész.
Toporzékolás és lugasépítés: a madarak furcsaságai
A világ egyik legszebb látványa a hím paradicsommadár, aki színes tollazatát szétterítve pózol. Természetesen nem minket, embereket igyekszik lenyűgözni a trópusi esőerdő buja növényzetében, mégis dupla sikerrel jár. Jellegzetes tánca, magamutogatása fajtái nőstényeit és a kíváncsi szemlélődőt egyaránt elbűvöli, főleg a galléros vagy a lantfarkú paradicsommadár esetében.
Az egészen mélyfeketétől kezdve a legélénkebb színekben pompáznak a tollai, amiket Pápua Új-Guinea őslakosai évezredek óta gyűjtenek, de sajnos az áhított díszekért, amelyeket a törzs férfi tagjai aggatnak magukra, gyakran megölik magát a madarat is. Ez eleinte még nem vezetett volna komoly gondokhoz, de a lőfegyver elterjedése óta a paradicsommadarak nagy veszélynek vannak kitéve.
Rokonuk, a lugasépítő madár hímje nem elégszik meg a tánccal és a tollakkal: saját kis kuckót épít, hogy lenyűgözze a nőstényeket. Mindenfajta más díszítőelemet szeret: csontokat, kagylóhéjakat, köveket, csillogó holmikat, virágszirmokat. A kék lugasépítők a kék tárgyakat favorizálják: igyekeznek a kész építményt a lehető legtöbb kék csecsebecsével feldíszíteni.
Az mindegyik hímről elmondható, hogy próbál minél nagyobb és látványosabb lugast létrehozni, és ehhez nem félnek az optikai illúzió eszközeihez sem nyúlni. A tojók pedig szemrevételezik a műveket, és amelyik a legjobban tetszik nekik, azt hajlandók nászutas lakosztályként használni.
A levélfarkú csodakolibri viszont nem épít semmit, ám hosszú, pamacsos végű farktollainak annál nagyobb hasznát veszi. Párzási időszakban ezeket a 15 centis díszeket (kétszer akkorák, mint maga a madár) lengeti fel és le egészen addig, amíg egy nőstényt le nem nyűgöz. A kék- vagy vörösfejű pillangópinty ismét más eszközzel él: apró lábait szabad szemmel szinte nem is látható gyorsasággal csapkodja a földhöz a tojó kedvéért. A kárminsapkás pipra (szubtrópusi és trópusi esőerdők lakója) egyenesen Michael Jackson moonwalkjához hasonló táncot ad elő.
Násztáncért egyébként nem kell messzire utaznunk, a hazánkon átvonuló darvak is jellegzetes táncot adnak elő, hosszú lábaikkal bonyolult koreográfiára lépkedve. Ezt látványos szárnycsapkodások kísérik, ami ekkora madár esetében számunkra is lenyűgöző látványt jelent.
Táncolj, vagy meghalsz!
A madarakénál jóval veszélyesebb vállalkozást jelent a pókok násza. A hírhedt fekete özvegy nősténye a nála jóval kisebb méretű hímet röviddel a párosodás után gond nélkül felfalja. Amennyiben a nőstény ingerült vagy nagyon éhes, ez a párosodás előtt is előfordulhat, ezért a hímek mindig nagyon óvatosan közelítenek. Potrohukat jó előre rázni és riszálni kezdik, és a pókhálón keresztül jeleket küldenek a nősténynek (ne egyél meg!). Picit haladnak, aztán rezegtetnek, aztán szünetet tartanak. Ezt addig ismétlik, amíg a nőstény számára nyilvánvalóvá nem válik, hogy nem egy zsákmányállat mozgatja a hálót, hanem udvarló érkezett.
Az ugrópókok közé tartozó pávapók harmadik lábával még integet is a nősténynek: rendszeresen fel-felemeli, így jelezve, hogy békések a szándékai, és nem szeretné vacsoraként végezni. Ha a kiszemelt fiatalasszony közel engedi magához, a pávapók izgatott ugrándozásba és rezegtetésbe kezd, és a kellő pillanatban előrántja végső fegyverét, a potrohán hordott, mozgatható, ultraibolya fényű lapocskát, ami élénk színével legalább annyi időre leköti a nőstény figyelmét, amíg a párosodás megtörténik. Hasonló, zölden fluoreszkáló fényeket a nőstények némelyike is használ, így jelzi, ha hajlandó randizni. Az imádkozó sáskáknál is bevett gyakorlat a férj elfogyasztása: gyakran még az aktus közben leharapják a hím fejét. Párzási időszakban a hímek teszik ki a nőstények táplálékának több mint felét, és a kannibál asszonyok képesek lerakni a legtöbb petét.
Akik dalokat adnak elő
A nők mindig is rajongtak az énekesekért, zenészekért, nincs ez másként az állatvilágban sem. A bálnák szinte minden faja dalol a szerelmének, de a hím púpos bálnák ezt csoportokba rendeződve, kórusként adják elő. Az Adélie-pingvinek extázisba esve, csőrüket az ég felé fordítva, szárnyaikkal csapkodva adják elő az egyik legborzalmasabb hangot, amit emberi fül érzékelhet – mondjuk, nem is ez érdekli őket, a lényeg, hogy a nőstény pingvineknek tetsszen. Ha ez nem jön be, követ visznek ajándékba szerelmüknek. A mexikói szelindekdenevér és néhány egérfaj ultraszónikus hangokat ad ki (kvázi énekel) udvarlás közben. A nőstény egerek kifejezetten válogatósak: azokat a szerelmes dalokat szeretik hallgatni, amelyek eltérnek a rokonaik által énekeltektől. Az ismerős régi sláger sajnos nem hatja meg őket.
Akiknek a vizelet jön be
Az észak-amerikai kúszósül módszere egészen más. A nőstény a párzási időben – évente egyszer, és csupán 8-12 órán át – olyan illatanyagot termel a nemi szervében, ami a közelébe vonzza a hímeket. A szerencsés választott azzal stimulálja a peteérést, hogy jó vastag, kifejezetten erős sugárban levizeli a nőstény szeméremtájékát. A zsiráfok is használják a vizeletet a párosodásnál. A hímek úgy döntik el, fogamzóképes-e egy nőstény, hogy beleisznak a vizeletébe. Nos hát... akkor már inkább az ének, a virág meg a csoki.
Akik extrém élénk nemi életet élnek
A randizás és a szerelem koronázatlan királyai közé tartoznak a mézelő méhek. A kaptárakban a királynők uralkodnak, ők döntik el, mikor és kivel hajlandók párosodni – előfordul, hogy egy repülés során negyven hímmel is közeli kapcsolatba lépnek (ezek később elpusztulnak). Minél népszerűbb és csábítóbb a királynő, annál tovább uralkodhat. A bonobó majmok is meglehetősen élénk nemi életet élnek, ráadásul nem csupán a szaporodás részeként, hanem unaloműzésre, stresszlevezetésre, konfliktusok elrendezésére is használják a szexet, nemtől függetlenül. A nőstények ráadásul képesek eltitkolni a hímek elől, mikor fogamzóképesek, így tartva sakkban őket. Egyébiránt mindkét nem tagjai kreatívak, és nem feltétlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy ellenkező nemű legyen a partnerük. A topi antilopok pedig képesek a végkimerülésig párosodni. A nőstények egész évben csupán egy hónapon át termékenyek, így a faj tagjai harminc napon át megállás nélkül élik nemi életüket, hogy aztán egy jó nagyot aludjanak utána (egy nőstény általában négy hímmel párosodik ez idő alatt, de mindegyikkel tizenegyszer). Az elefántfókáknak sem lehet okuk panaszra, a hímek komplett háremet tartanak nőstényekből (egy bikához száz nőstény is tartozhat), akiket állandóan szemmel tartanak, és megvédenek más hímek közeledésétől.
A flörtölés mestere: a gorilla
A gorillák csapatban élnek, ami azt is jelenti, hogy a család figyelő szeme előtt zajlik minden párosodás, de azt is, hogy több lehetőség van a flörtölésre és a taktikázásra. Ez a nőstény a videóban például kiszemelte magának az ezüsthátú fővezért. Igen ám, de a hím lustán vakargatja a hónalját, és a legkisebb érdeklődést sem mutatja a vadul szemező, mosolygó nőstény iránt. Így az kénytelen keresni két fiatal hímet, akiknek nagyon is tetszik, majd úgy tenni, mintha párosodna velük. Erre már felhorgad a hiú alfahím, és gyorsan magáévá teszi a leányt, akire addig felfigyelni sem volt hajlandó. Akár egy lányregény!
Akik egy életre választanak párt
Kevesen tudják, de a farkasok például monogám párkapcsolatban élnek a falkán belül is. Hasonlóan egy életre választanak párt a 35-40 éven át élő gibbonok (bár időnként köztük is előfordul megcsalás, válás és újraházasodás), a hattyúk, az emberre is veszélyes vérmétely nevű fertőzést okozó parazita laposféreg, a hódok, a kurtafarkú szkinkek, a gyöngybaglyok, a fehérfejű rétisasok, a francia császárhalak, a csókolózásra is hajlamos csendes-óceáni csíkos polipok (a nőstény nem eszi meg a hímet, hanem együtt marad vele békességben, összefonják a karjaikat, és szájszerveikkel mintha puszilkodnának), sőt a flamingók is.
Már a tehenek is neten keresgélnek
Az élet azonban nem egyszerű így sem, pláne akkor, ha háziasított, tenyésztett állatokról van szó. A briteknél akkora problémát okozott a szarvasmarhák megfelelő pároztatása, hogy tavaly egy Tinderhez hasonló alkalmazást hoztak létre. Ezen keresztül a gazdák feltölthetik marháik fényképét és adatait, majd jobbra vagy balra húzhatják a kívánatos, illetve a nemkívánatos jelölteket. Ha létrejött a match, a két gazda megbeszélheti egymás között az állatok randevúját, ami esetükben inkább eladást és szállítást jelent. Nekik így boldog a Valentin-nap.
