Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Idén már ötödik alkalommal rendezik meg Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész vezetésével a Cziffra György Fesztivált. Érdemes benézni, mert korosztálytól és zenei ízléstől függetlenül minőségi programok várnak a vendégekre.
Ki is volt Cziffra György? Miért nem ismerjük ugyanúgy a nevét, mint Liszt Ferencét? Milyen hatással volt a hazai zenei életre, milyen művészeket indított el a pályán? Miért fontos, hogy minél többen megismerjék a nevét, élettörténetét, munkásságát? Erről beszélgettünk Balázs János zongoraművésszel, aki 2016-ban alapította a fesztivált.
Azt szoktam mondani, hogy tulajdonképpen már a születésem előtt predesztinálva voltam arra, hogy az életemben jelentős szerepe legyen Cziffra Györgynek – kezdi a zongoraművész. – A családom erősen kötődik a mesterhez, hiszen csellista nagyapámmal kamarapartnerek voltak, és ott segítették egymást, ahol csak tudták. Cziffra György 1956-ban elhagyta az országot, de folyamatosan küldött haza hanglemezeket a nagyapámnak. Édesapám zongorista lett, megörökölte ezeket a lemezeket. Bár ő a dzsesszt választotta, Cziffra lemezeit gyakran hallgatta otthon, akkor is, amikor én kicsi voltam. Ezek a lemezek keltették fel bennem az érdeklődést a komolyzene iránt, folyamatosan csak zongorázni akartam. Nagy hatással volt rám az a különleges zeneiség, magával ragadó szenvedély, ami Cziffra játékát jellemezte. Amint kicsit érettebbé váltam, felfedeztem az élettörténetét, meghallgattam az összes felvételét. Azt hiszem, ha Cziffra György nincs jelen így az életemben, talán nem lett volna belőlem klasszikus zongoraművész.
Honnan jött a fesztivál ötlete?
Miután olvastam Cziffra Ágyúk és virágok című könyvét, nem értettem, hogy egy ilyen kolosszális zseniről, fiatalokat segítő művészről hogyan feledkezhettünk meg. Aztán rájöttem, hogy a vasfüggöny volt az oka. 1994-ben halt meg a mester külföldön, és a 2016-os fesztiválig szinte semmilyen módon nem őrizték az emlékét. Én 14 éves koromtól kezdve a lehetőségeimhez mérten állítottam emléket neki a koncertjeimmel, így próbáltam felhívni rá a figyelmet. Egyre többen hallottak ezekről a koncertekről, 2015-ben pedig a Budapesti Tavaszi Fesztivál meghívott egy emlékelőadásra. Ekkor jutottam el arra a pontra, hogy nem csak nekem kéne koncertet adni, és nem csupán párszor egy évben: Cziffra György megérdemelné, hogy sokkal nagyobb perspektívával emlékezzünk meg komplex, színes és előremutató munkájáról. Így aztán 2016-ban a MOM Kulturális Központ és más támogatók segítségével elindult a fesztivál.
Minden évben egyre sikeresebbé váltak. Mi a titkuk?
Az első fesztivál hatalmas sikert hozott. Valószínűleg azért, mert műfajilag gazdag, sokszínű programstruktúrát hoztunk létre. Cziffra György a maga idejében szintén nyitottan gondolkozott a művészetről, a különböző műfajokról, és támogatta a fiatalokat. Ezt az utat járjuk mi is, miközben nyilván sok mindent a 21. századhoz igazítva csinálunk, hiszen eltelt azóta pár évtized. Az első év után prémiumfesztivállá minősítettek minket, és posztumusz Magyar Örökség díjat vehettünk át Cziffra György nevében. Ez már önmagában azt jelentette, hogy érdemes volt végigvinni ezt az ügyet, és érdemes folytatni is. A következő években pedig egyre csak bővültünk.
Mi hajtja Önt tovább?
Mindig odafigyeltem arra, hogy értékalapú platformot hozzak létre, azaz fontos volt, hogy a fesztivál műfajtól függetlenül a legmagasabb színvonalat képviselje, és önazonos legyen. Így nyertük meg magunknak a legnagyobb művészeket külföldön és itthon egyaránt. A Momkult továbbra is a bázisunk, de minden évben egyre több helyszínen jelennek meg a programjaink. A koncertek és előadások szervezése mellett díjakat alapítottunk: a Cziffra Fesztivál Tehetségdíjakat és a Cziffra Fesztivál Életműdíjakat minden évben átadjuk. Mesterkurzusainkon olyan tanárok oktatják a diákokat, akik máshol nem elérhetők. A hangszerbemutató koncertekkel az a célunk, hogy a legkisebb gyerekek is kedvet kapjanak a zenéléshez. Emellett a tudományos témák bevonásával figyelmet irányítunk a háttérben zajló zenei folyamatokra is.
A szlogenünk nem véletlenül a zene szabadsága: a zenében hiába követjük a kottát, s benne a szigorúan a helyükre írt hangjegyeket, megannyi variációt és színt találunk. Nem a perfekció, a szinte gépes technikai tökéletesség a lényeg – bár magam is maximalista vagyok ezen a téren –, hanem az élményszerzés, a zeneiség, az érzelmek és a művészi gondolatok átadása, célba juttatása.
Miért kiemelten fontos a fiatalok támogatása?
18 éves koromban megfogadtam, hogy segíteni fogom a fiatalokat, akik közül sokaknak hiába adatik fantasztikus tehetség, ha anyagi vagy szakmai nehézségekkel küzdenek. Ahhoz például, hogy valaki zongorista legyen, nem elég bejárni gyakorolni a zeneiskolába, a diáknak, a családjának biztosítania kell otthonra egy zongorát. Ez nagyon komoly anyagi terhet jelent. Az élet hozzám nagyon kegyes, olyan elismeréseket, lehetőségeket kapok, hogy valamelyest hatással tudok lenni a hazai zenei életre, és van lehetőségem kiállni ügyekért. Kossuth-díjasként eleve úgy érzem, kötelességem ezt megtenni. Ráadásul a fiatalokat támogató programunk kézzelfoghatóan sikeres, az általunk felkarolt diákok versenyeket nyernek, nemzetközi fesztiválokra kapnak meghívást.
Mik a tervek a jövőre nézve?
Amikor 2016-ban elindítottuk a fesztivált, nem gondoltuk volna, hogy 2021-ben, Cziffra György századik születésnapján is így ünnepelhetünk majd. Most ez a legfontosabb projektünk. Terveink szerint a 2021-es fesztivál egy egész éven át tartó sorozat lesz, ráadásul nem csupán Budapesten, de több hazai és külföldi helyszínen is zajlik majd. Rengeteg színes programmal és különlegességgel készülünk, óriási adományként élem meg ezt a kihívást.
Miért nem ismerték itthon Cziffra György nevét?
Egy művész esetében fontos, hogy ne csak zeneileg, de perszonálisan is ismerjük. Cziffra György 1956-ban emigrált, és előtte klasszikus zongoraművészként nem tudta igazán megismerni a hazai közönség. Legendák keringenek a bárzongorázásáról, de itthon nem hallhatta a közönség azt a Cziffra Györgyöt, aki kiutazása után 2-3 hónappal a legnagyobb zenekarokkal játszott együtt a legnagyobb koncerttermekben. Több mint 20 éven át a nemzetközi zenei élet egyik kiemelkedő művésze, a legjelentősebb hangversenytermek visszatérő sztárja volt.
Mi az oka annak, hogy Magyarországon nem tudott érvényesülni?
Cziffra György fiatalkora nem volt túl rózsás, szegény családba született. Apja az első világháborús törvények miatt sikeres karriert volt kénytelen Franciaországban hagyni, és a család egy kis angyalföldi lakásban húzhatta csak meg magát borzasztó körülmények között. A kis Györgyöt Dohnányi Ernő fedezte fel mint csodagyereket, és hozzásegítette, hogy a Zeneakadémián tanulhasson. Tanára halála után azonban Cziffra rossz társaságba keveredett, majd 18 éves korában behívták katonának, és évekig zongora közelébe se juthatott. A második világháborút követően bárokban játszott, hogy pénzt tudjon keresni. Amikor innen kitörhetett volna, egy sikertelen disszidálási kísérlet miatt egész családjával együtt elítélték. Munkatáborban hordta a köveket éveken át. Szabadulása után nem volt a legjobb ajánlólevél egy börtönviselt bárzongoristát felléptetni a Zeneakadémián. Pedig történtek próbálkozások, 1954-ben például elvitték Kodályhoz, aki azt mondta, hogy ezt a fantasztikus zsenit be kell mutatni a világnak. Ám ekkor már érezhető volt 1956 szele, így Cziffra György csak pár hangversenyt tudott adni, mielőtt elhagyta az országot. Október 22-én adott egy óriási hatású koncertet Bartók második zongoraversenyével. Ez olyan nehéz darab, hogy rajta kívül egyetlen zongorista sem vállalta a kihívást. Cziffra öt hét alatt megtanulta a darabot, hatalmas sikerrel adta elő: öt ráadásra hívta vissza a közönség. Mindannyiszor a Rákóczi-indulót játszotta, mire a feltüzelt, zászlókat lengető tömeg vele együtt indult tüntetni.
A csillagok magasságában
Elképesztő, micsoda kitartás, tenni akarás volt Cziffra Györgyben. Az élettől csak pofonokat kapott, de hitt a saját tehetségében, abban, hogy célja van a létezésének és a művészetének. Annak ellenére, hogy a történelem és a szakma is összezárt ellene, a világ legelismertebb, legsikeresebb zongoristája lett belőle. Fia tehetséges karmesterré vált, sokszor léptek fel együtt, ám egy lakástűzben életét vesztette. Cziffra György ezek után is folytatta a pályáját, felülemelkedett a gyászon, és tovább segítette a fiatal művészeket, teljes vagyonát ennek szentelte. Olyan fiatalokat indított el a pályán többek között, mint a Kossuth-díjas Jandó Jenő vagy a szintén Kossuth-díjas Bogányi Gergely. Igazi példaképről, hősről van szó. Hiszem, hogy jobb emberré válunk, ha elolvassuk Cziffra György könyvét, hallgatjuk a zenéjét. Sőt, boldogok lehetünk, hiszen a mai világban nem gátol minket országhatár vagy kirekesztő törvény. Sokkal több lehetőségünk van, mégis sokkal kevesebb nagy tett születik, mint régebben. Ezért kellenek a fiataloknak a példaképek, hogy lássák, hol vannak a csillagok.
