Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kr. e. 49. január 10-én Julius Caesar seregével átlépte az Itália határát jelentő Rubicon folyót. Azzal, hogy a hadvezér a törvényeket megszegve, fegyverrel vonult be Itáliába, a római polgárháború elkerülhetetlenné vált, Caesar pedig elindult az egyeduralom felé vezető úton.
Caius Julius Caesar hadvezérként már jelentős hírnévre tett szert, amikor Kr. e. 60-ban megpályázta a Római Köztársaság legmagasabb politikai posztját, a konzuli tisztséget. Céljai eléréséhez kibékítette és maga mellé állította Crassust és Pompeiust, megalakítva az első triumvirátust. A szövetség kezdetben jól működött, a Rómát irányító három erős ember stabil egyensúlyt tartott fenn. Konzulátusát követően, Kr. e. 58-ban Caesar Galliában kapott ötéves helytartói tisztséget, amit Pompeius és Crassus később újabb öt évre meghosszabbított.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
A triumvirátus azonban Crassus Kr. e. 53-ban bekövetkezett halála után felbomlott. Caesar ekkortájt Galliában aratott sikereivel vált népszerűvé – nyolcszáz várost és háromszáz törzset igázott le –, miközben Pompeius a szenátussal lépett szövetségre. A két triumvir között egyre rosszabb lett a viszony. Mivel Caesar galliai megbízatása a vége felé járt, a hadvezér azt fontolgatta, hogy politikai karrierje életben tartásához újabb konzuli tisztséget pályázik meg. Pompeius azonban úgy módosította a törvényt, hogy csak az jelöltethesse magát konzulnak, aki személyesen Rómában tartózkodik. Caesar tudta, hogyha serege nélkül tér vissza Rómába – ez lett volna a szokásos, hiszen lejárt a megbízatása –, ellenfelei perekkel ellehetetlenítik, sőt akár meg is gyilkolhatják.
Így hát válaszút elé érkezett: vagy engedelmeskedik a szenátusnak, és kockáztatja, hogy elveszíti a befolyását, de akár az életét is, vagy megszegi a törvényeket, és seregével együtt vonul be a fővárosba – ami viszont polgárháborúhoz vezet. Caesar az utóbbi mellett döntött amikor vakmerően, seregei élén átlépte a Rubicont, a történetírók szerint az Alea iacta est, vagyis A kocka el van vetve felkiáltással. A kockajátékra utalva Caesar kijelentette, hogy sorsát a szerencsére bízta, és döntése visszafordíthatatlan. Lépése meglepetésként érte a szenátust, a hadvezér pedig döbbenetes gyorsasággal hatalmába kerítette Rómát, kiűzve onnan riválisát. Három év alatt végzett az összes ellenfelével, és győztesen került ki a polgárháborúból.
A történelem egyik legsikeresebb hadvezére és az ókor egyik legnagyobb hatású alakja számos irodalmi, színpadi művet és filmet megihletett. Caesar saját maga is kiváló író volt, két művében – Feljegyzések a gall háborúról és Feljegyzések a polgárháborúról – saját hadjáratait dokumentálta tárgyilagos stílusban. A témában született leghíresebb mű William Shakespeare 1599-ben bemutatott tragédiája, a Julius Caesar, aminek egyik legérdekesebb változatát Orson Welles és a Mercury Theatre társulata állította színpadra 1937-ben New Yorkban. A modern korba átültetett darabban a színészek Mussolini feketeingeseire emlékeztető egyenruhákban léptek színre, a Római Köztársaság válságát és Caesar hatalmi törekvéseit az Európában akkoriban virágzó fasizmushoz és nácizmushoz hasonlítva.
A darab leghíresebb, 1953-as filmadaptációjában Marlon Brando játszotta Marcus Antonius szerepét, Charlton Heston pedig kétszer is – 1950-ben és 1972-ben is – alakította Antoniust a darab két filmes verziójában. A Shakespeare-mű mellett Caesar alakja rengeteg más módon is megjelent a magas- és a populáris kultúrában. Utóbbi esetében elég például az Asterix-képregényekre és filmekre gondolni, amelyek francia szemszögből – igencsak karikírozva – mutatják be a gall háborúkat.
Ha Kultbait sorozatunk többi darabja is érdekel, olvasd el az előzőt is:
