Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Dimitrij Poljakov kettős ügynök a szovjeteknek és az amerikaiaknak is kémkedett. Ott állt az események sűrűjében, olyannyira, hogy részben neki köszönhetjük a harmadik világháború elmaradását.
1984-ben amerikai kémek meglehetősen ijesztő dologra bukkantak a szovjet sajtóban: a vízityúk elkészítésének receptjére. A CIA embereinek ez valóságos katasztrófát jelentett. Top Hat, illetve Bourbon fedőnevű orosz kettős ügynökükkel régóta megegyeztek abban, hogy ez lesz a jel arra, ha a férfi kapcsolatba akar lépni velük. Vajon ez a cikk azt jelentette, hogy az ügynök végveszélybe került? Mint később kiderült, igen. Amerika legértékesebb kettős ügynöke, Dimitrij Poljakov eltűnt a térképről. Ekkor már 25 éve szolgáltatott információkat az amerikaiaknak a szovjetek terveiről, fegyvereiről, a vietnami és a kínai hadseregre vonatkozó dokumentumokról, ő jelentette Amerika legmegbízhatóbb hírforrását. De azt teljes bizonyossággal senki sem tudhatta, hogy Poljakov csupán kettős ügynök volt, vagy az amerikaiaktól kapott információkat visszaszolgáltatta-e a szovjeteknek? Ahogy azt sem, miért tűnt el hirtelen.
Egy átlagos családapa
Poljakov 1921-ben született a mai Ukrajna területén. A második világháborúban került be a szovjetek katonai hírszerzői közé. Pont azért volt tökéletes a szerepre, mert senki sem sejtette volna róla, mikre képes. Az egyszerű könyvelő fia, szabadidejében barkácsolgató átlagos családapa nem tűnt veszélyes kémnek. Pedig az volt. Feladatai közé tartozott, hogy beépüljön az amerikaiak közé, információkat szerezzen az életvitelükről, a katonai felszereltségükről. Az amerikai kémek ugyanezt csinálták – volna – a Szovjetunióval, de nagyon nehezen férkőztek közel hozzájuk. Egészen addig, amíg 1961-ben Poljakovnak elege nem lett a szovjet tisztek korrupciós ügyeiből, meg nem látta közelgő bukásukat, meg nem jelent a CIA-nél, és fel nem ajánlotta, hogy kettős ügynökként segíti Amerikát. Persze évekbe telt, mire hűségét bizonyítani tudta a joggal szkeptikus amerikaiaknak, de végül sikerrel járt.
A legszokatlanabb fizetés
Poljakov természetéhez hozzátartozott a szerénység. Az amerikaiaktól sem várt pénzt, nem is volt hajlandó nagyobb összegeket elfogadni a munkájáért. Ragaszkodott hozzá, hogy csak évente háromezer dollárt fizessenek neki, de azt se készpénzben, hanem különböző barkácsszerszámok, halászfelszerelések vagy fegyverek formájában, hiszen, mint említettük, Poljakov nagyon szeretett bütykölgetni.
Az ezermester olyan mennyiségű hiteles információval látta el az amerikai hírszerzést, hogy azok egyre inkább bízni kezdtek benne. Az ügynökök úgy emlékeztek, hogy amikor Poljakov megjelent, az olyan volt, mint a karácsony: mindenkinek hozott valami érdekeset. Az információkból egyértelművé vált, hogy Kína és a Szovjetunió viszonya közel sem olyan rózsás, mint azt kifelé mutatják. Az USA persze kihasználta a növekvő feszültséget, és maga is tárgyalásokat kezdett a Kínai Népköztársasággal. Richard Nixon amerikai elnök 1972-es pekingi látogatását például nagyrészt a Poljakovtól szerzett anyagokból építették fel és szervezték meg.
Tényleg nem félt semmitől
Poljakov emellett lebuktatott egy amerikai kémet, Frank Bossard-t, aki a szovjeteknek szivárogtatott adatokat. Ám ebben nem merült ki a munkája: ahogy egyre magasabb, tábornoki rangra emelkedett a szovjet ranglétrán, annál bizalmasabb ügyekről szerzett tudomást. Az amerikaiak neki köszönhették a szovjet harckocsi-elhárító rakéták technikai leírását, illetve a legfelsőbb szintű katonai tanácskozásokon elhangzott információkat. Poljakov azt is kiderítette, hogy a szovjet vezetés mennyire nem bízik a nukleáris fegyvereik sikerében és az esetleges háború megnyerésében.
A férfi persze pontosan tudta, hogy ha a szovjetek valaha is felfedezik, milyen titkokat rejteget a horgászbotjában, kövekben, csak az ügynökök által olvasható levelekben, azonnal kivégzik, de ez nem hátráltatta tevékenységében. 25 hatalmas fiókot töltöttek meg azok a papírok, tele adatokkal, amiket Poljakov szerzett meg a CIA számára. Minden egészen flottul zajlott egészen 1980-ig, amikor a férfit visszahívták Moszkvába. Röviddel ezután megjelentette a vészjelzést, majd egyszerűen eltűnt. Egy CIA-ügynök még az elutazása előtt biztosította róla, hogy Amerikában mindig lesz számára hely, de Poljakov ezt visszautasította. Azt mondta, ő a kettős ügynök szerepét a hazájáért vállalta, oroszként élt, és akként is fog meghalni. Ha leleplezik, és jelöletlen sírba dobják, akkor is.
Mi állt Poljakov rejtélyes eltűnésének a hátterében?
A hírszerzők nagyon nyugtalanok voltak, különösen, mivel tudták, hogy a szovjetek leleplezték néhány kettős ügynöküket, majd mindegyiket eltették láb alól. Csupán 1990-ben derült ki, mi történt a hős kémmel. Ekkor a Kommunista Párt hivatalos újsága, a Pravda tett közzé egy cikket, amelyben elismerték, hogy Poljakov kettős ügynök volt, és 1988 tavaszán, kihallgatása után azonnal kivégezték.
Az is kiderült, ki árulta el: a CIA igazgatója az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Aldrich Ames amerikai kettős ügynököt nevezte meg, mint a végzetes információk közvetítőjét. A 2000-es évek végén azonban kiderült, hogy Ames nem egyedül járult hozzá Poljakov bukásához. 2001-ben a korábbi FBI-ügynököt, Robert Hanssent vádolták azzal, hogy a szovjeteknek kémkedett, és cserébe az életéért többek között Poljakovról is szivárogtatott információkat. A zavaros ügyek miatt többen ma sincsenek teljesen meggyőzve arról, hogy Poljakov tulajdonképpen kinek az oldalán is állt, de a lényeg az, hogy a hidegháború véget ért, és ebben hatalmas része volt annak a teljesen átlagos családapának, aki ellátta Amerikát a szovjetek titkaival.
