Az Alzheimer-kór sokkal gyakoribb nőknél, mint férfiaknál, ám ennek pontos oka a mai napig ismeretlen. Kialakulásában számos dolog közrejátszhat, például a hormonális változások vagy az alvás mennyisége. Dr. Fülöp Lívia szegedi vegyész az Alzheimer molekuláris hátterével foglalkozik, és kutatómunkáját a közelmúltban L’Oréal – UNESCO A nőkért és a tudományért díjjal jutalmazták.
Magyarországon idén immár 17. alkalommal adták át a L’Oréal és az UNESCO közös díját, melynek nemzetközi változatát a női kutatók ösztönzésére és támogatására hozták létre 1998-ban. Az elismerés egyik idei díjazottja dr. Fülöp Lívia, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetében működő Neurodegeneratív Betegségek Kutatócsoport vezetője, aki olyan molekulákat keres, amelyek segítenek megőrizni az idegsejtek egészséges működését, csökkentve ezzel a sejtszintű stressz hatásait, ami nagy szerepet játszik az Alzheimer-kór kialakulásában. A kutatónőt a díjátadó után kérdeztük az Alzheimer-kórral kapcsolatos kutatásairól és a betegség lehetséges okairól.
Milyen tényezők játszanak szerepet az Alzheimer-kór kialakulásában?
Az Alzheimer-kór egy súlyos demenciával járó nagy betegségcsoport összefoglaló neve, és sok faktor együttes összhatása szükséges a kór kialakulásához. A legjellemzőbb genetikai elváltozásokat hordozó, öröklődő Alzheimer-kórban szenvedő emberek a teljes betegszámnak csak körülbelül a 10 százalékát teszik ki, náluk a kór viszonylag korán, akár már az 50-es éveik folyamán jelentkezhet. A többi betegnél a jellemző fehérje felszaporodása mellett az úgynevezett vaszkuláris demencia is megjelenik, ami az agyi erek elmeszesedéséből eredő keringészavar következtében kialakult demencia. Tehát a nem módosítható genetikai rizikófaktorok mellett megjelennek az életmódból adódó, emiatt befolyásolható rizikófaktorok is, mint a nem megfelelő minőségű táplálkozás, a mozgásszegény életmód, az agyi mikrosérülések esetleges bekövetkezése (például bizonyos sportok esetén a fejet rendszeresen érő ütések miatt), amelyek az agyi keringés romlásához vezetnek. Ez azért játszik szerepet, mert az életkorunk előrehaladtával a hibásan szintetizált biomolekulák mennyisége növekszik, a sejtben normálisan működő „eltakarító” mechanizmusok pedig egyre kevésbé tudnak hatékonyan működni, ahogy a keringés romlik.
Hogyan hat a minket érő stressz a sejtek szintjén?
A köznapi stresszfolyamatokat és a molekuláris szintű stresszt el kell különítenünk egymástól. Molekuláris szinten minden, a sejt élettani működését megzavaró folyamat egy stressz, amire a sejtben stresszválasz, pontosan meghatározott biokémiai lépések sorozata indul el. Ezek eredményeként a sejt vagy kiküszöböli a stresszhatást, vagy elpusztítja önmagát. A minket érő hétköznapi stressz is lefordítódik a molekulák szintjére, a neurodegeneratív betegségek esetében azonban nem feltétlenül erről van szó. Az Alzheimer-kórban termelődik egy káros fehérje, aminek a felszaporodása a kór egyik legfontosabb jellemzője. Az idegsejtekben ennek a fehérjének a felszaporodása indíthat el olyan stresszfolyamatokat, amelyek a sejt egészséges működését megzavarják. Ennek kutatása áll a munkánk középpontjában.
Hogyan lehet ellenállóvá tenni az agysejteket a stresszel szemben?
Korábbi kutatások bebizonyították, hogy a felszaporodott fehérjék által a neuronokban kiváltódó stresszfolyamatok több receptorfehérje által is szabályozottak. Ezek közül az egyik a szigma-1 receptorfehérje, ami a neuronok belsejében is megtalálható, és ami a kutatásunk célpontja. Feltételezik, hogy ez a receptor, ami egyébként más idegrendszeri kórképek (Parkinson-kór vagy akár a depresszió) kialakulásában is szerepet játszik, az Alzheimer-kór kezelésében is fontos lehet. Jelenleg egy molekulakönyvtárból (molekulák gyűjteménye) próbálunk azonosítani olyan molekulákat, amik ehhez a receptorhoz kötődve annak működését befolyásolják, ezáltal vélhetően képesek a kialakult stresszfolyamatokat gátolni, azok káros hatását csökkenteni.
Mi lehet az oka annak, hogy a nők körében az Alzheimer-kór gyakoribb?
Az Egyesült Államokban az Alzheimer-kóros betegek között majdnem kétszer annyi nő van, mint férfi. Ezt egyrészt magyarázzák azzal, hogy a nők átlagéletkora magasabb, így a nők között több lehet az időskori Alzheimer-kóros. De ez önmagában még nem ad magyarázatot a tapasztalt eltolódás mértékére. Mindenképpen összefüggésbe hozzák a női szervezet eltérő hormonális szabályozását, a terhességek hormonális változásának hatását és a menopauza jelentkezésének idejét is az Alzheimer-kór kialakulásának rizikójával, ezeknek az összefüggéseknek a feltárására folyamatosan végeznek átfogó vizsgálatokat nagyszámú populáció bevonásával.
Igaz, hogy az alváshiány is fokozza a kialakulás valószínűségét?
Az alvás hatása az Alzheimer-kór kialakulására már régóta kutatás témája. Kétféle irányból is megközelíthető a kérdés: egyes megfigyelések szerint a késői életszakaszban jellemző rossz minőségű alvás memóriaproblémákhoz vezethet, illetve az is közismert, hogy az Alzheimer-kóros betegek is rossz alvók. Nyilván az első kategóriába sorolt esetek a kérdésesek, és a kutatók megegyeznek abban, hogy az alváskor bekövetkező memóriakonszolidáció nagyon fontos az egészséges memóriaműködés fenntartásához. Az agy alvás közben dobálja ki az őt túlterhelő, szükségtelen információkat, és ehhez szükséges a jó minőségű alvás. Ha ez sérül, a memóriánk túlterheltté válik, ami bizonyítottan kóros biokémiai folyamatokat indít be, például egyre jellemzőbbé válik az Alzheimer-kórra jellemző káros fehérjék feldúsulása az alvás megvonásával.
Már diagnosztizált betegeknél milyen kezelési lehetőségek vannak jelenleg? Milyen irányokba folynak kutatások?
A jelenlegi terápia sajnos nem oki, nem a betegség kialakulásáért felelős folyamatokat célozza. Hogy az alkalmazott gyógyszerek hatását megértsük, tudnunk kell, hogy a keletkező káros fehérjék egyrészt a neuronok ingerületátvitelét rontják, másrészt pedig a sejtekbe nagy mennyiségű kalciumion beáramlását teszik lehetővé, éppen az általunk tanulmányozott molekuláris stresszfolyamatok révén. A jelenleg alkalmazott terápia gerince az ingerületátvivő acetil-kolin molekula szintézisét szabályozó gyógyszerek, illetve a kalcium-ionok lekötését célzó molekula alkalmazása. Sajnos ezek a készítmények változó hatásossággal bírnak és csak ideig-óráig hatnak, mivel a betegség igazi okát nem szüntetik meg.
Sokáig a gyógyszerkutatás célpontja (és a mi csoportunk is ezen dolgozott) a felszaporodó kóros fehérje mennyiségének csökkentése, toxikus hatásának kivédése volt. Ilyen irányú gyógyszerjelölt vegyületeket számos esetben szabadalmaztattak és jó néhányat klinikai vizsgálatra is küldtek. Sajnos ezek ott hatástalannak bizonyultak. Jelenleg intenzíven folyik alternatív hatásmechanizmusok kutatása, ezek közül az egyik az általunk is tanulmányozott molekulárisstressz-kutatás. De folynak kutatások a káros fehérjéket az agyból kipumpáló molekulák serkentésére, az Alzheimer-kórban jelentkező gyulladásos folyamatok gyulladásgátlókkal történő kezelésére, a káros fehérje „anyamolekuláinak” szintézisét szabályozó szerek felfedezésére irányulóan is.
