Szerinted oké, hogy míg a férfiak fesztelenül sétálhatnak félmeztelenül, egy nő ezt nemigen teheti meg? És az, hogy a közösségi oldalak azonnal letiltják a csupasz női mellet ábrázoló képeket, míg a férfiakról készült hasonló beállítás tök oké? Esetleg sose gondoltál erre, mert számodra teljesen egyértelmű, hogy a két dolog egészen más? Hallottál már róla, hogy vannak, akik ezen pörögnek, de nem érted, miért olyan fontos ez? Esetleg magad is mellbimbó-felszabadító aktivista vagy?
Akárhogy is, valószínűleg neked is van véleményed a női mellről, mellbimbóról. Épp olyan testrész, mint a többi? Esetleg nagyon is felhívó erejű, szexuális ingereket keltő testtáj? Indokolatlan rejtegetni, vagy nagyon is rendjén van, hogy nem tesszük közszemlére? Heti kérdésünkben ezekre a felvetésekre keressük a választ. Tényleg el kell takarni a nők mellét? És mennyire?
Free the nipple
Lassan tíz éve annak, hogy mozgalommá szervezték törekvéseiket azok, akik változtatni szeretnének a női és férfi mell közötti különbségtétel eddigi, szerintük igazságtalan rendjén. Szerintük nincs rendben, hogy a közösségi oldalak azonnal letiltanak, ha az algoritmus fedetlen női mellet észlel, miközben simán átengedi a félpucér férfiak képeit. Zavarja őket, hogy míg egy férfi unzsenír mászkálhat félmeztelenül például egy fürdőhelyen (de akár egy belvárosi utcán is), a nők ugyanezt már nem tehetik meg. Felháborítja őket, hogy ma is számtalan olyan hely van a világon, ahol a női félmeztelenség nemcsak nem támogatott, de üldözendő, sőt büntetendő. Ne gondold, hogy ultrakonzervatív, vallási szélsőségek vezette régiókról van szó: az USA Wyoming, Utah, Colorado, Kansas, New Mexico és Oklahoma államaiban a napokban szűnt csak meg a szigorú tiltás.
A mozgalom szimpatizánsai úgy gondolják, a női mellek felszabadítása sürgető feladat, ami ráadásul messze nem a magamutogatásról szól. A társadalomban mélyen élő egyenlőtlenségre hívja fel ugyanis a figyelmet, és mint ilyen, az utóbbi évek legfontosabb alkotmányjogi megmozdulása.
Mások nem értik a felhajtást. Nekik természetes és elfogadott a különbségtétel, aminek szerintük ráadásul számos megalapozott oka is van. Nézzük, milyen érvek és ellenérvek ütköznek a témában!
A női mell olyan izé?
A női és férfi mell megkülönböztetése okául sokan hozzák fel, hogy a nőknek ez a testrésze (a férfiakéval ellentétben) direkt szexuális üzenetet hordoz, nemi jellegzetesség, olyan felhívó erejű attribútum, ami azonnali inger azok számára, akik a nőkhöz vonzódnak. A női mell puszta látványa is szexuális izgalmat kelt az erre fogékonyakban, ráadásul erogén zónaként funkcionál a szexben is. Mindemellett egyértelmű, látható különbséget jelenít meg a két nem között is.
Mások szerint viszont ezeket a jelentéseket inkább a társadalmunk aggatta a női testnek erre a részére. Nagyon sok természeti népnél például nem fedik el mellüket a nők, látványuk nem jár semmilyen szexuális ingerkeltő hatással. Ők úgy vélik, a mell alapvetően nem szexuálisan felhívó testrész, csak társadalmi szokásaink és a tabusítás tették azzá, éppúgy, mint korábbi évszázadokban a bokát vagy akár a vállat.
Szerintük elsősorban a szoptatás eszköze, és mint ilyen, teljesen természetesen kezelendő, nem rejtegetni való testrész. Sőt, éppen a rejtegetéstől válik tabuvá és töltődik meg szexuális vonatkozással.
Mások – evolúciós kutatásokra hivatkozva – azt mondják, igenis eleve van felhívó funkciója: a felegyenesedéssel párhuzamosan lett az emberi faj nőstényeinek egész felnőtt korukban telt mellük. Míg az emlősállatok jelentős részénél (kivéve például a tejükért tartott/tenyésztett állatokat) nem jellemző, hogy a mellek a szoptatáson kívüli időszakban is teltek legyenek, az emberek nőnemű egyedeinek mellkasa a terhességen és a szoptatáson túl, sőt termékeny életszakaszuk elmúltával is másképp néz ki, mint a férfiaké. A szexuális ingerként való értelmezést, érzékelést segíti az is, hogy a női mell eleve nem a szoptatáshoz kapcsolódóan fejlődik csak ki (bár kétségtelenül jóval teltebb lesz akkor), hanem a nemi éréssel párhuzamosan, a másodlagos nemi jellegek kialakulásával együtt, vagyis egyértelműen a nemiséghez kapcsolódó valami.
Csak a mellbimbó?
A fentebb említett mozgalmat nem véletlenül keresztelték Free the nipple, vagyis szabadítsuk fel a mellbimbót névre. A közösségi oldalak cenzúrájának, és a női mellel kapcsolatos rejtéskényszernek a központjában is mellbimbó áll. Ameddig a mellbimbót elfedi egy-egy ruhadarab, lehet akármennyire is falatnyi, oké a strandon és a közösségi médiában is. Ha viszont kint a bimbó, baj van.
Ha viszont a mellbimbó a lényeg, igazán indokolatlan a különbségtétel férfi és nő között, mert a bimbók java részét eléggé nehéz lenne nemi alapon csoportosítani – mondják azok, akik szerint fel kéne hagyni a megkülönböztetéssel. Olyannyira, hogy az Instragramon külön oldal szakosodott arra, hogy férfiak és nők mellbimbójáról közöljön szuperközelit, a követőknek pedig az a feladata, hogy eldöntsék, férfi vagy nő mellbimbóját látják-e a képen. (A magam részéről csak azoknak javasolnám a megtekintését, akik a jövőben sem férfiak, sem nők mellétől nem kívánnak izgalomba jönni.) A körítés látványa nélkül nem is olyan egyszerű a feladat. Akkor miért esik mégis más elbírálás alá a nők keble? Miért izgalmasabb, zavaróbb az övék, mint egy férfié?
Mások szerint ez a bimbógaléria félrevezető, mert kiragadja a mellbimbót annak természetes környezetéből, és teljesen el is idegenít. Ilyen felnagyításban már nem azt jelenti, amit egyébként: önmagában véve nem is valami esztétikus testrész, ebben a formában „nem működik”.
A férfiakéra sem vagyunk kíváncsiak, köszi!
Vannak, akik szerint sem a nőknek, sem a férfiaknak nem kellene fedetlen felsőtesttel járniuk, mindenki megtisztelhetné az embertársait azzal, hogy alul, felül is hord magán némi textilt. Napjainkban egyre lazulnak az ezzel kapcsolatos szabályok. Míg néhány évtizeddel ezelőtt nagyon nem volt elegáns egy férfitól a vízparton kívül bárhol máshol félmeztelenül sétálni, ma már jóval megengedőbbek vagyunk ezzel, akárcsak például a városi papucsos közlekedéssel. Feltéve, ha férfiakról van szó. A nőktől ugyanis továbbra sem elfogadott a félmeztelenség. Sokan kiemelik ugyanakkor azt is, hogy a férfiakat is sújtja hasonló egyenlőtlenség. Míg a nyári melegben a nőktől simán belefér, hogy üzleti környezetben csinos, de rövid szoknyát, elegáns anyagból készült ujjatlan blúzt hordjanak, egy férfi nem nagyon jelenhet meg klasszikus irodai környezetben sortban és trikóban.
Álszentség
Sokakat a témával kapcsolatos álságosság zavar inkább. Hogy van az – kérdik –, hogy a fedetlen női mell, egy szoptató anya látványa sokaknál kiveri a biztosítékot, az viszont, hogy a zoknicsipesztől a kávéfőzőn át a csavarhúzóig mindent az arcunkba tolt mellekkel próbálnak eladni, teljesen rendben van. Sex sells, ugyebár.
A mellek átszexualizálása régóta hétköznapi része az életünknek, miközben félünk meglátni egy hús-vér nő mellbimbóját. A filmekben, reklámokban nemcsak a nők mellét, de a feneküket, ágyékukat is kifejezetten ingerkeltő célra használják fel, a videóklipek tele vannak explicit szexualitással – mondják, és ehhez kapcsolódóan kérdezik: mire ez a nagy ódzkodás egy hús-vér nő mellétől?
Egyesek szerint az lehet a baj, hogy csak a tökéleteset szeretnénk látni. Hogy a legtöbb embernek oké a topless vagy az alig takaró ruha, amíg fiatal és formás melleket enged láttatni, de máris ízléstelen, ha egy idősebb nő vagy egy szoptató anya mellét is látni lehet. És az internet. A szűrőkön simán átmegy teljesen egyértelmű utalás szexuális aktusra, olyan pózok, obszcén beállítások, amik mellett nem is lehet másra, mint a szexre gondolni. Egy ártatlan topless pedig kiveri a biztosítékot?
És a szoptatás?
A szoptatás időszakában még több nő találkozik a kettős mércével és mellekhez tartozó tabuval, pedig abban nemigen lehet vita, hogy a szoptatás a világ legtermészetesebb dolga. Mégis rendszeres tapasztalat akár itthon, akár külföldön, hogy nem nézik jó szemmel, ha egy nő nyilvános helyen kezdi el ily módon etetni a gyerekét. Vannak, akiket zavarba hoz, mások egyenesen felháborítónak találják, miközben tudjuk, hogy a szoptatás a lehető legegészségesebb táplálási mód, nagyon jót tesz a babának és a mamának is. Normális, hogy a gyerekét ilyen módon tápláló nőnek félre kell vonulnia, vagy valamilyen ruhadarabbal kell elfednie a mellét és a gyerekét? – kérdezik a felszabadító mozgalom tagjai és hétköznapi édesanyák is. A válaszuk is egyértelmű: nem.
Kell ez?
Sokan vannak, akik szerint ez az egész felesleges felhajtás. Nem feltétlenül azért, mert bántaná őket a fedetlen mell látványa akár élőben, akár a közösségi oldalon, hanem azért, mert azt mondják, hogy az, hogy szexuális töltetű dologként tekintünk-e a női mellre, úgyis bennünk dől el, és ezen nem igazán, vagy legalábbis nem egyik napról a másikra fog változtatni az, hogy ezzel kapcsolatban milyen törvényi szabályozás van életben. Mások kétlik, hogy ez a probléma tényleg érinti és foglalkoztatja nők millióit. Ők úgy vélik, aligha létezik az a nőtömeg, amely csak a zöld lámpára vár, hogy végre fedetlen mellekkel járhasson. Mások még tovább mennek, és azt mondják, hogy a mozgalom nemhogy nem segíti, de egyenesen hátráltatja a női egyenjogúság ügyét, mert sokkal fontosabb kérdésekről tereli el a figyelmet. A női egyenjogúság iránt kevésbé fogékony rétegek meg csak hátradőlnek egy nagy zacskó popcornnal, és várják, hogy jöjjenek azok a keblek.
És te mit gondolsz?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
