Azt mondják, pénzért nem lehet boldogságot venni. Mégis sokan ezzel kereskednek, nem is akárhogyan. Gomba módra sokasodó gyanús szolgáltatások, mindenféle gyógyító kristályok, instant tanácsokat osztogató kuruzslók duzzasztják a mára egész iparággá terebélyesedő üzletet. Honnan ered a boldogsággal kapcsolatos társadalmi megszállottságunk? És mi köze ehhez a pszichológiának?
Egy kapitalista világban minden árucikké válik, maga a boldogság is. Nem véletlen, hogy a közel két évtizede útjára indult, akkoriban újdonságnak számító lélektani irányzatot hamar felkarolták a nyereséges üzleti lehetőséget szimatoló befektetők. A pozitív pszichológia felemelkedését és a rátelepülő iparág működését most egy olyan új könyv tárgyalja, amely igencsak megosztja a közvéleményt.
Edgar Cabanas pszichológus és Eva Illouz szociológus Manufacturing Happy Citizens (Boldog polgárok gyártása) című munkájába a NewScientist újságírója, Douglas Heaven által nyerhetünk bepillantást.
Martin Seligman és az égő csipkebokor
A pozitív pszichológia hivatalos története egy Martin Seligman nevű férfival veszi kezdetét. A tanult tehetetlenség fogalmáról elhíresült pszichológus 1998-ban az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke lett, amely az akkori közel 100 000 tagjával a szakma legbefolyásosabb szervezete a világon. Seligman ekkor már érzi, hogy a pszichológiának az ezredfordulóhoz közeledve paradigmaváltásra van szüksége, így 2000-ben egy bevezető tanulmányt publikál a pozitív pszichológiáról Csíkszentmihályi Mihállyal, a flow-élmény koncepciójának magyar származású megalkotójával. A lélektan új irányzatának felvázolása közben szerényen azt írja, hogy a pozitív pszichológia úgy szólította meg őt, mint Mózest az égő csipkebokor. Miből is áll ez a prófétai magasságokba röpítő reveláció?
Az egészség nem a betegség hiánya
A lélektan hagyományosan a patológiásnak tartott állapotok felől közelítve vizsgálta az emberi pszichét, és igyekezett univerzális, azaz sokakra nézve érvényes következtetéseket levonni. Seligman azonban felismerte, hogy a lelki egészség nem írható le pusztán a betegség hiányával, hanem minőségileg különbözik attól. Ezzel az alapvetéssel lehetővé vált egy sor olyan jelenség vizsgálata, amely eddig nem képezte tudományos érdeklődés tárgyát. Elkezdték kutatni például az optimizmust, a bölcsességet, a humort, a hálát, a megbocsátást és igen, a boldogságot is.
A fordulat nem a semmiből érkezett
Mint minden nagy ötletnek, persze a Seligman által megélt isteni sugallatnak is voltak előzményei. A könyv szerzői felhívják a figyelmet arra, hogy már a II. világháború után, az 1950-es és ‘60-as években működő humanisztikus pszichológusoknál (például Carl Rogers, Abraham Maslow, Erich Fromm) meghatározó fogalmakká váltak olyan pozitív minőségek, mint az elfogadás, az önmegvalósítás, a transzcendencia vagy a szeretet. Az 1980-as és ‘90-es években pedig felkapott kutatási témaként szinte egy egész mozgalom bontakozott ki az önértékelés vizsgálatából. Mégis a Seligman képviselte irányzat vált ennyire elterjedté. Miért?
A boldogság a legnagyobb biznisz
Minden új kezdeményezés hamar megfáradhat, ha nem áramlik kellő mennyiségű pénz a rendszerbe. Cabanas és Illouz Seligman beszámolóira hivatkoznak, amikor azt állítják, hogy a pszichológust hamar felkeresték névtelen alapítványok ősz hajú, szürke öltönyös jogász képviselői, hogy fancy New York-i épületekben többet hallhassanak a pozitív pszichológiáról. A befektetők rögtön megsejtették a boldogság kutatásában és promotálásában rejlő bomba üzletet, így a tanulmány megjelenését követő két éven belül állítólag már 37 millió dollár gyűlt össze az irányzat büdzséjében. Többek között a neves John Templeton Alapítvány is az ügy mellé állt: az általuk adományozott 2,2 millió dolláros összegből Seligman pozitív pszichológiai központot rendezhetett be a Pennsylvaniai Egyetemen.
Mindenkinek kínálnak valamit
A kezdeti időszakot követően financiális értelemben egyenes út vezetett az első kézikönyvekig, tudományos konferenciákig, szakfolyóiratokig, ezzel párhuzamosan nagy erőkkel beindultak a kutatások és az ösztöndíjak. A pénzcsap továbbra is nyitva maradt: Cabanas és Illouz szerint a mozgalom körül rajzani kezdtek a legnagyobb multinacionális cégek, akik szerették volna gyors változást ígérő módszerekkel csökkenteni a dolgozóik stressz-szintjét, hogy a munkavállalók még produktívabbak lehessenek, azaz több profitot termeljenek a vállalatnak. Manapság pedig az amerikai hadsereg az egyik legjelentősebb finanszírozója a pozitív pszichológiának: jelenleg is zajlik egy hihetetlen összegű, 145 millió dolláros (azaz több mint 45 milliárd forintos) kutatási projekt a katonaság megbízásából.
Ahol pedig ennyi pénz van, ott hamar létrejön a holdudvar is. Sorra-másra tűntek fel az olyan áltudományos vagy éppen a kuruzslás fogalmát kimerítő szolgáltatások, amelyek meglovagolták a boldogság elérésének azt az ideálját, amely a pozitív pszichológia térnyerésével előtérbe került.
Óriási népszerűség, hiányos módszertan
Cabanas és Illouz végül arra a következtetésre jut – amivel magam is csak egyetérteni tudok –, hogy a pozitív pszichológiának vannak vitathatatlan érdemei: megújította a lélektant, számos kutatást ösztönzött, érdemi és fontos tudást szereztünk általa. Ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy kritikusai szerint elméleti leegyszerűsítések, módszertani hiányosságok, felületesség és az instant, csupán a tüneti kezelést lehetővé tevő, gyors megoldások propagálása is jellemzi az irányzatot.
Ezzel a kettős megítéléssel azonban véleményem szerint nem áll meg a történet. Lényeges rámutatni arra is, hogy a pozitív pszichológia részben azért válhatott ennyire sikeressé egy kapitalista világban, mert ideológiailag teljesen megágyaz a kapitalizmusnak.
A pozitív pszichológia rendszerigazoló funkciója
Bár a lélektan szeret az ideológiamentesség illúziójában sütkérezni, a fősodorba tartozó pozitív pszichológia által közvetített emberkép szorosan összefügg a kapitalizmussal. A létezés középpontjába ugyanis a társadalmi kontextusáról lehasított egyént helyezi, aki saját sorsának a kovácsa: mintha a boldogulása pusztán a megküzdési kapacitásának, a pozitív érzelmeinek, az optimizmusának függvénye lenne. Sokszor azt a látszatot kelti, mintha a boldogság elérésében egyenlő feltételekkel indulnánk. Ha pedig szenvedünk, magunkban érdemes keresni az okokat. Akkor is, ha csak Magyarországon több százezren küzdenek depresszióval.
Az üzenet egyértelmű: ha nem érzed jól magad egy alapvetően fékevesztett világban, neked kell megváltoznod. A hatékony alkalmazkodás elősegítése viszont könnyen a fennálló rendet erősíti meg, amennyiben a segítő szakember nem reflektál arra a társadalmi-gazdasági-politikai kontextusra, amelyben a probléma létrejött. A pozitív pszichológia azonban (és a mainstream lélektan általában) mind ez idáig fájóan adós maradt a társadalmi felelősségvállalással, az igazságtalanságok felszámolására tett kísérletek melletti kiállással. Mondjuk, aligha várható, hogy túlságosan szembe menjen a rendszerrel valami, ami éppen ennek a rendszernek köszönhetően tudott világméretűre hízni.
