A Mensa egyesületei világszerte klubként szolgálnak az átlagnál intelligensebb emberek számára. De valóban bezárkózók és elitisták a tagok? Mindenki furcsa viselkedésű kocka? Korántsem. A magyar csoport egyik alapító tagjával beszélgettünk.
A Mensa nemzetközi egyesületet 1946-ban azzal a céllal alapítottak Angliában, hogy az intelligencia felhasználásával elkerüljék a harmadik világháborút, és békésebb világot teremtsenek. A cél azóta sokat változott: a világszerte 140 000 tagot számláló egyesület nem nyilvánít véleményt sem vallási, sem politikai kérdésekben, inkább összefogja, egyesületbe rendezi azokat az embereket, akiknek az intelligenciája magasabb az emberiség 98 százalékáénál. Emellett törekszik arra, hogy az intelligencia mint érték jelenjen meg a világban, és azt jó célokra használjuk, sőt tovább kutassuk. A tagfelvételnél a teszteredményen kívül semmilyen más szempontot nem vesznek figyelembe: állástól, gondolkodástól, nemtől, társadalmi helyzettől vagy vallástól függetlenül bárkit befogadnak.
A tagok életéről a magyar Mensa HungarIQa egyik legelső tagjával, a székesfehérvári Mensa-csoport vezetőjével, Szakály Attilával beszélgettünk.
Mikor és hogyan jött létre a magyar Mensa-csoport?
A nemzetközi Mensa magyarországi tagegyesülete, a Mensa HungarIQa 1993-ban alakult. Én ekkor kiskatona voltam, és az újságban olvastam, hogy egy teszt kitöltésével be lehet kerülni az újonnan alakult szervezetbe. Mire leszereltem, már várt a papír, hogy felvettek. Így elmondhatom, hogy szinte jelen voltam az egyesület alapításánál, és vannak tagok, akikkel több mint 25 éve ismerjük egymást. Büszke vagyok rá, hogy mostanra sikerült felépíteni egy olyan szervezetet, ami nagy értéket képvisel. A szó valódi értelmében vett civil egyesület vagyunk, egy bonyolult hálózat, hiszen az emberek közti kapcsolat rendszerében a tagok között a távoli ismeretségtől a házasságig minden előfordul. Emellett létrehoztunk egy olyan szervezeti hátteret, ami összetett, átlátható, 3865 embert képes mozgatni (ez a jelenlegi taglétszám). Van irodánk, irodavezetőnk, honlapunk, precíz tagnyilvántartásunk, rengeteg programot szervezünk.
Tényleg elég 130 feletti IQ-t elérni a tagsághoz?
Ahhoz, hogy valaki tagként bekerüljön az egyesületbe, Magyarországon mindenkinek ugyanazt a Mensa-tesztet kell kitöltenie. A nemzetközi és a nemzeti felügyelő pszichológusok jelentik a garanciát arra, hogy minden országban és egyesületben egyenlőek a feltételek, nincs kivételezés. Aki szeretné kipróbálni magát, az a honlapunkon jelentkezhet a teszt kitöltésére (előtte akár az online tesztünkön is megmérettetheti magát), de rendezünk versenyeket cégeknek és diákoknak is, hogy kedvet kapjanak az IQ-teszt megírásához. Ha legalább tízfős csapat jelentkezik, akkor számukra egyedi tesztírást is tudunk szervezni. Aki átment a teszten és befizette a tagdíjat, az attól kezdve teljes jogú Mensa-taggá válik, részt vehet a programjainkon, ismerkedhet, barátkozhat.
Hogyan képzeljük el a mindennapi életüket?
Gyakorlatilag egy klubként. Ahogy a magas embereknek vagy a bélyeggyűjtőknek is van saját szervezetük, úgy nekünk is. Ugyanakkor az átlagon felüli intelligencia nem tesz minket egyformává, sőt. A legkülönbözőbb hátterű emberek gyűlnek össze különböző csoportokba szerveződve. Akik a gasztronómia iránt érdeklődnek, azok éttermeket látogatnak, a kerékpáros csapat túrákat szervez, de megvannak a vallás, a póker vagy az utazás iránt érdeklődő csoportjaink is. Az egymáshoz közel lakó tagok kapcsolattartását facebookos csoportok létrehozásával segítjük. A fehérvári csoport tagjaival például havonta egyszer szervezünk találkozót, ahol beszélgetünk, játszunk, eszünk, jól érezzük magunkat. A budapesti csoport jóval nagyobb, ott szinte minden napra jut egy rendezvény, szerda esténként például egy étteremben szoktunk találkozni, immár több mint 20 éve. Emellett rendszeresen hívunk meg érdekes embereket, színészeket, kutatókat, akik előadást tartanak nekünk – például a csernobili eseményeket ábrázoló filmsorozat kapcsán egy atomterületen dolgozó szakembert kérdezgethettünk.
Mennyire élnek elszigetelt életet?
A Mensa-egyesület ösztönző szociális közeget biztosít a tagok számára, sok olyan ember van, aki a privát programjai nagy részét itt éli. Szövődtek mensás házasságok, sőt olyan felnőtt tagunk is van, akinek a szülei az egyesületben találkoztak. Ugyanakkor nincs köztünk belső verseny, nem jellemző ránk az okoskodás. De ha már itt tartunk: érdemes megkülönböztetni az okos és az intelligens jelzőket, mert ez a köznyelvben gyakran összekeveredik. A Mensa tagjai átlagon felüli intelligenciával bírnak, de ettől még nem feltétlenül okosak. Az intelligenciát úgy érdemes elképzelni, mint egy éles kést. Ám ezzel a késsel minden egyes ember a személyiségétől függően azt kezd, amit akar. Van, aki nem használja, nem kamatoztatja, és az élete semmiben sem tér el a nagy átlagétól, ő így érzi jól magát. Aki viszont jól forgatja ezt a kést, azaz jól hasznosítja a képességeit, az akár komoly eredményeket is elérhet az életben. Néha persze az is előfordul, hogy első hallásra furcsa dolgokra vagyunk képesek: egyik barátom például anélkül, hogy leült volna bebiflázni a tagnévsort, az első pár száz tag nevét és a hozzá tartozó tagszámát fejből meg tudja mondani. De az egyesület fő célja az, hogy jól érezzük magunkat, társaságot találjunk, barátkozzunk.
Lehetőséget ad azoknak, akiket a környezetükben furcsának tartanak?
Előfordul, hogy az alapvetően magas intelligenciával rendelkező gyerekeket és felnőtteket különcnek tartják, és a közösségekben egyfajta ufóként kezelik őket. Sok olyan tulajdonságuk lehet, ami mások számára érthetetlen, furcsa vagy egyenesen zavaró. Például az a diák, aki az iskolában érdeklődő, tudásszomjas, motivált, a legtöbb kérdésre tudja a választ, és ki is kívánkozik belőle, gúnyolódás céltáblájává válik, ugyanis egy kevésbé motivált gyerek számára ez a viselkedés feltűnősködésként hat. A legtöbb tagunk egyszerűen érdeklődő és szívja magába a tudást. Nem véletlen, hogy sokan szerepelnek közülük nagyon jól különböző vetélkedőkben.
A Mensa-egyesület egyfajta szociális védőhálót nyújt, amit lehet, hogy máshol nem kapnánk meg. Persze nem minden tagunkon látszik messziről, hogy különc. Rengeteg teljesen átlagos életet élő mensásról tudok beszámolni, mellettük vannak olyanok is, akik kicsit különcök, és persze olyanok is, akik az egyesületen belül is extrémnek számítanak. Van például egy tagtársunk, akinek a mániája Izland, és elhatározta, hogy minél többet megtud róla. Rendszeresen szervez oda utazásokat, ahová a tagokat is magával hívja. Ekkora taglétszámnál bármilyen más, akár a legfurcsább ötletekre is akadnak vevők.
A Mensa ráadásul nemcsak ösztönző szociális közeg, de egyfajta bizalmi kör is. Sokan innen találnak párt, barátokat, munkatársakat, hiszen az asztalostól a patkolókovácson és a kereskedőn át a japán tolmácsig rengetegféle ember megfordul itt, bár tény, hogy a zömük informatikai pályán dolgozik. A nemzetközi szervezetekkel is tartjuk a kapcsolatot, rendszeresen veszünk részt a Mensa futball-világbajnokságán, sőt többször meg is nyertük. A nemzetközi Mensának négy éven át, 2019 közepéig tagtársunk, Balanyi Bibiána volt az elnöke. Aki pedig külföldre utazik, intézményes kereteken belül veheti fel a kapcsolatot az ott élő Mensa-tagokkal, akik segítik őt.
Mit gondol arról a véleményről, miszerint a Mensa-tagok nagyképűek és különcködők?
A Mensa semmivel sem jobban kirekesztő szervezet, mint, mondjuk, a kosárlabdások klubja, ahová 180 centi felett lehet csak belépni. Ez egy klub, ahová megvan a felvételi kritérium, de nincs rivalizálás, sem kivagyiság. Sokan azt hiszik, hogy egy elitista, bezárkózó, különc társaság vagyunk, de erről szó sincs. Egyéb tekintetben teljesen átlagosak vagyunk, az egyetlen közös bennünk a magas intelligenciánk. Egymás között ugyanúgy beszélgetünk, mint mások, nem akarjuk megváltani a világot. Ugyanúgy szeretünk, félünk, szorongunk, mint bárki más. Aki az egyesületünkbe jár, azok közül senki sem veri a mellét, hogy mennyire intelligens. Attól, hogy valaki bekerül, nem lesz automatikusan nagyképű.
