Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kathy Kleiner húszévesen a szerencsének köszönhetően élte túl a hírhedt pszichopata sorozatgyilkos, Ted Bundy támadását. A fiatal nő később szembenézett a gyilkossal a bíróságon, és sohasem hagyta, hogy az átélt szörnyűség megbéklyózza életét.
Harminc éve végezték ki az egyik leghírhedtebb amerikai sorozatgyilkost, akinek életéről és tetteiről számtalan könyv, tanulmány és dokumentumfilm látott napvilágot. Az évfordulóra időzítve egy játékfilm (Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány) is született, amelyben Zac Efron alakítja Ted Bundyt, a jóképű, megnyerő fiatalembert, akinek külseje mögött egy valódi szörnyeteg lakozik. Bundy életben maradt áldozatainak egyike, Kathy Kleiner Rubin története sohasem kapott olyan figyelmet, mint pszichopata támadója, holott igazán inspiráló – olvasható a Rolling Stone cikkében.
Kórházból a színpadra
Bundy 1978. január 15-én hajnalban betört egy floridai lányszövetség, a Chi Omega kollégiumába, ahol két lányt meggyilkolt, másik kettőt pedig félholtra vert. A két túlélő csak azért úszta meg élve a támadást, mert Bundyt megzavarták mielőtt végezhetett volna velük. Egyikük az akkor húszéves Kathy Kleiner volt, aki később tanúskodott a sorozatgyilkos tárgyalásán.
Kathy Kleiner 1957-ben született kubai bevándorló szülők gyermekeként. Ötéves volt, amikor édesapja meghalt, ezután édesanyja hozzáment Harry Kleinerhez, egy német származású pennsylvaniai férfihoz. Hatodikos korában Kathynél lupuszt diagnosztizáltak, ami miatt hónapokra kórházba került. Az orvosok egy kísérleti kemoterápiás módszerrel kezelték a lányt, ami annyira legyengítette az immunrendszerét, hogy a kezelést követően egy évig nem mehetett iskolába, és otthon, magántanulóként kellett elvégeznie a hetedik osztályt.
Édesanyja ezután megszállottan vigyázott Kathyre, akinek tilos volt testnevelésórára járnia és túl sok időt töltenie a szabadban. Tornaóra helyett ezért a lány az iskolai színjátszókört választotta, és lenyűgözte a színészkedés. Az alig százötven centi magas, vékony kamaszlány a színpadon úgy érezte, olyan ragyogás veszi körül, ami a kórházban és az otthon, magányában töltött életéből addig hiányzott.
Érettségi után (1976-ban) Kathyt felvették a Tallahassee-ben található Floridai Állami Egyetemre, ahol egyik barátnőjének ajánlása bejuttatta a Chi Omega lányszövetségbe. Első egyetemi éve alatt Kathy egy iskolai kollégiumban lakott, szülei viszont meggyőzték, hogy a következő tanévre költözzön át a szövetség egyik lánykollégiumába. Úgy érezték, itt nagyobb biztonságban van, hiszen a lakókra házfelügyelő asszony vigyáz, az ajtókat pedig kombinációs zár védi. Kathy és szobatársa, Karen Chandler szinte sohasem húzták el a függönyöket, ugyanis élvezték, ahogy a napfény besüt a szobába, ami ráadásul az emeleten, a ház hátsó részében helyezkedett el, így nem kellett óvatlan pillantásoktól tartaniuk.
A vakszerencsén múlott, hogy túlélte
Kathy 1978. január 14-én, szombaton egy orvostanhallgató barátnője esküvőjén vett részt a közeli kápolnában, ahová elsőéves kora óta rendszeresen járt, és még egy fiúval is randizgatott a gyülekezetből. A szertartás és a fogadás után a lány hazatért kollégiumi szobájába, ahol estig csendben tanult, miközben szobatársa olvasott. Fél 11 körül lefeküdtek aludni. Hajnali 3 körül azonban Kathy arra riadt fel, hogy egy sötét figura mászkál a szobában, és éppen megbotlik a két ágy között elhelyezett ládában, amelyen a két lány könyveket, asztali lámpát és más holmikat tartott.
Ez a figura a Colorado Springs-i rendőrség épületéből december végén megszökött Ted Bundy volt, akit emberrablás és gyilkosság vádjával tartóztattak le, és már másodszorra kísérelt meg szökést, ezúttal sikeresen. A 31 éves férfi lelkén több tucat fiatal nő élete száradt, ezt azonban csak később sikerült hivatalosan bizonyítani. A körözött gyilkos Coloradóból egészen Floridáig menekült, ahol álnéven szobát bérelt a Chi Omega lánykollégiumtól nem messze, és hetekig feltűnés nélkül várt.
Vasárnap hajnalban azonban – amikor a kollégium legtöbb lakója a diszkóban bulizott – Bundy behatolt a házba, amelynek egyik ajtaján elromlott a zár. Fellopakodott az emeletre, és célba vette a folyosóról nyíló első szobát. Odabent egy Margaret Bowman nevű diáklány aludt egymagában, akit Bundy egy, az udvaron talált fahasábbal fejbe vert, majd egy harisnyával megfojtott. Ezután átsétált a következő szobába, ahol egy Lisa Levy nevű lányra támadt rá, őt szintén leütötte és megfojtotta, valamint egy hajlakkos flakonnal végzett szexuális behatolást áldozatán, mellét pedig többször meg is harapta. Később ezek a harapásnyomok szolgáltak első ízben testi bizonyítékként Bundy ellen.
Ezt követően a gyilkos Kleiner és Chandler szobájába nyitott be, a sötétben azonban megbotlott a két ágy között elhelyezett ládában. A zajra a két lány azonnal felriadt. Szemüveg nélkül a sötétben Kathy csak egy alaktalan árnyat látott, amint megragadja a husángot és lecsap rá. A szoba olyan kicsi volt, hogy Bundy egyetlen oda-vissza suhintással képes volt mindkét lakóra lesújtani. Kathy állkapcsa három részre szakadt az arcát ért egyik ütés következtében, és hamarosan eszméletét vesztette. Bundy azonban nem tudta befejezni tettét: mielőtt végzetes ütést mérhetett volna a két lányra, az ablakot – amelyen a függöny szokás szerint nem volt összehúzva – kintről fény árasztotta el.
Sikítani akart, de képtelen volt rá
Kathy isteni fényként írta le a hirtelen ragyogást, amely megmentette az életét. Valójában egy autó parkolt le éppen az épületnél: egy Nita Neary nevű diáklányt hozott haza randevújukról a barátja. Bundy azonnal futásnak eleredt, sikeresen eliszkolt a helyszínről. Neary azonban meglátta őt, amint kifelé rohan, és később szemtanúként képes volt azonosítani a férfi jellegzetes arcvonásait. Amikor a lány – aki először azt hitte, kirabolták az épületet – és egyik lakótársa felrohantak az emeletre, Karen vérben ázva botorkált ki a szobából, Kathy pedig az ágyában ült sokkos, katatón állapotban. Sikoltani szeretett volna, de széttört állkapcsa, beszakadt jobb orcája és majdnem kettéharapott nyelve miatt egyetlen hangot sem tudott kipréselni magából.
A kiérkezett mentők kórházba szállították Kathyt. Későbbi elmondása szerint a guruló hordágyon, szétfagyva a hidegben és magánkívül a sokktól, a lányt egy vidámparkra emlékeztették a kollégiumot körülvevő rendőrszirénák fényei. A kórházban az orvosok levágták róla hálóingének maradványait, érintetlen alsóneműjét szemlélve pedig azon tanakodtak, végezzenek-e rajta szexuális bántalmazás nyomait kutató vizsgálatot, amelynek a gondolatától a lány halálra rémült. Végül egy női hang került ki győztesen a vitából, aki meggyőzte kollégáit, hogy felesleges az efféle vizsgálat – egy ilyen kegyetlen támadó miért húzná vissza tökéletes rendben áldozatára a bugyiját? Mint kiderült, Kathy menyasszony barátnője volt az, aki nászéjszaka helyett a sürgősségi osztályon teljesített gyakornokként szolgálatot.
Egy hét kórházi kezelést követően, melynek során összevarrták az állkapcsát, Kathy rendőrök kíséretében visszatért a brutális események helyszínére, ahol számot kellett adnia róla, vajon elvitt-e a támadó bármit is a szobából. Megdöbbentette őt a látvány – a falakon és a bútorokon, a gyönyörű ágytakarón, amit édesanyjával együtt vásároltak, mindenütt vérnyomok. Sohasem felejtem azt a látványt. Most is pontosan előttem van – nyilatkozott évtizedekkel később.
Végig a gyilkos szemébe nézett a tanúvallomás alatt
A következő hónapokat Kathy Miamiban töltötte, a szüleinél, ahol fájdalmas műtétek sorozatával igyekeztek helyrerakni az állkapcsát. Az utcában civil ruhás rendőrök őrködtek. Hetekig csak folyadékot és pépesített ételt volt képes fogyasztani, szívószálon keresztül. Február 15-én Bundyt elfogta a rendőrség, Kathy számára azonban kezdetben semmit sem jelentett a hírekben szereplő név és arc. Nem követte a gyilkosságokról szóló korábbi sztorikat, a támadás alatt pedig semmit sem látott az elkövetőből.
A lány próbálta felvenni a kapcsolatot egykori lakótársaival, de senki sem reagált a hívására. Eközben Bundy körül hemzsegtek a kamerák és az újságírók, sőt a tárgyaláson rajongólányok is megjelentek, elalélva, akárhányszor a jóképű gyilkos rájuk mosolygott. Kathy egyedül érezte magát, mintha egy zárt buborékban ragadt volna, miközben a világ tovább haladt, az őt ért támadás pedig feledésbe merült. Nem hagyta azonban, hogy az átélt szörnyűségek maguk alá gyűrjék. Apró termete dacára a fiatal nő óriási elszántságról és erőről tett tanúbizonyságot. Legyűrte az idegen férfiaktól való rettegését, három hónappal a támadást követően pedig már munkát is talált kasszásként egy fatelepen.
A gyülekezetben megismert barátja a támadás után nem sokkal megkérte Kathy kezét, és ezt a két fiatal családja igencsak helyeselte. A pár júniusban össze is házasodott, az ifjú feleség pedig bankpénztárosként kezdett dolgozni. Munkája közben egyszer egy rabló fegyvert szegezett a fejéhez – Kathy az incidens után korábban hazament a munkából, másnap pedig visszatért dolgozni, mintha mi sem történt volna.
1979 tavaszán a Ted Bundy elleni bírósági tárgyalást Miamiba helyezték át, mivel Tallahassee-ben nem tudtak pártatlan esküdtszéket felállítani. Kathy Kleinert is a tanúk közé idézték. Jól emlékszik a napra, amikor felsétált a tanúk emelvényére, és látta, ahogy Bundy a vádlottak padjáról nézi őt. Arca nem volt félelmetes, sem szánandó – a tárgyalás alatt végig szándékosan érzelemmentes, kifejezéstelen arcot öltött magára. „Nem rettentem meg tőle, dühös sem voltam rá. Undort éreztem, ahogy végignézett rajtam. Úgy éreztem, mindjárt elhányom magam” – idézi fel a pillanatot a lány.
Kathy minden válasza alatt egyenesen Bundyra nézett. Miután a vád befejezte a kikérdezését, a védelem egyetlen kérdést tett fel neki: tényleg látta a vádlottat a szobájában aznap éjszaka? Kathyt bántotta, hogy így kell válaszolnia, de őszintén bevallotta, hogy csupán egy árnyat látott. A válasz nem mentette meg Bundyt, akit július 24-én villamosszék általi halálra ítélt a bíróság. Kivégzésére azonban csak tíz évvel később, 1989-ben került sor, miután az összes fellebbezési kérelmét elutasították.
Nem hagyta magát legyőzni
Kathy Kleinert szándékosan kerülte a média, mert attól féltek, hogy egy esetleges megkeresés traumatizálhatja őt, főként, hogy több áldozat (köztük egykori szobatársa, Karen Chandler) családja is elzárkózott a nyilvánosságtól. Kathy azonban úgy érezte, magára hagyták a démonaival. Ezért úgy döntött, saját maga néz velük szembe. 1980-ban ellátogatott a szörnyűségek színhelyére: remegő lábbal sétált fel az emeletre vezető lépcsőn, miközben újra átélte, ahogy hordágyon cipelték le ugyanott. Meglepte, hogy nem talált vérnyomokat egykori szobájában, amely immár egyáltalán nem hasonlított ahhoz, ahogy két évvel korábban kinézett. „Vettem egy nagy levegőt, megfordultam, és büszke voltam rá, hogy képes voltam eljönni ide.”
Habár nem sokkal később gyereke született, Kathy házassága zátonyra futott, néhány év múlva el is vált. A ’80-as évek második felében újra találkozott Scott Rubinnal, egyik középiskolás színjátszós társával, aki idővel a második férje lett. Bundy kivégzésének estéjén kettesben voltak otthon. Rubin elbeszélése szerint amikor a kerületi ügyész felhívta feleségét a hírrel, hogy a hírhedt sorozatgyilkos nincs többé, Kathy sírni kezdett és oda-vissza himbálta magát, miközben a meggyilkolt Margaret és Lisa járt az eszében. „Úgy éreztem, a sok fájdalom hirtelen nem nyomja többé a lelkemet. Megtisztultnak éreztem magam.”
A Rubin házaspár ma New Orleansban él boldog nagyszülőként. Kathy a mellrákkal is megküzdött, és számos arcrekonstrukciós műtéten esett át. Sohasem hagyta, hogy a támadás éjszakája határozza meg a sorsát. „Az az éjszaka erősebbé tett, több célt adott, amiért élnem érdemes, és megtanított, hogy sose hagyjam magam legyőzni” – vallja az immár hatvankét éves asszony. Egyáltalán nem bánja a Bundy körül kialakult kultuszt és médiasztároknak kijáró érdeklődést sem, ugyanis – mint mondja – ennek révén az emberek nem felejtik el, hogy a gonosz köztünk él, de legyőzhető. Elmondhatjuk, hogy Kathy Kleiner nagyobb hatással volt Ted Bundy sorsára, mint amaz az övére, hiszen a kollégiumi támadás után talált bizonyíték és tanúk pecsételték meg a hírhedt sorozatgyilkos sorsát.
Borítókép: Csabai Kristóf / Dívány
