Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A Talpalatnyi történetek blog szerzői a Freedom X Budapest fesztiválon utazási élményeikről, a fenntarthatóságon alapuló szemléletmód kialakításáról és a hulladékmentes utazás gyakorlati oldaláról is meséltek.
„A hulladékmentes életmódhoz nem kell remeteként vagy csodabogárként élnünk a világtól elzárva, épp ellenkezőleg: önmagunk és szokásaink mélyebb megismerését, az emberi kapcsolatok felértékelődését adja, és felszabadultságot hoz” – vallja Edvárd és Dóri, a Talpalatnyi történetek című blog szerzői, akik több mint 50 országban jártak már. Minden új élmény és tapasztalat, amivel egy-egy utazás során gazdagodnak, csak megerősíti azt a meggyőződésüket, miszerint sok apró változtatással igenis sokat tehetünk bolygónk megmentéséért. A fiatal házaspárt első közös kalandjaik ösztönözték arra, hogy elkezdjenek zöldebben élni, ma pedig már ők is sokakat megihletnek és inspirálnak, de minimum elgondolkodtatnak a környezeti fenntarthatóságra és felelősségvállalásra épülő életformájukkal.
Dóriban és Edvárdban hét éve, az egyetem végén született meg a vágy, hogy világot lássanak, majd egy skóciai étteremben kezdtek dolgozni, hogy anyagilag is megalapozzák a tervüket.
„Pontosan írtunk minden kiadást, minden munkaórát, stoppal közlekedtünk, hazavittük az étteremből a maradékot, így végül kétszer annyi pénzt sikerült megspórolnunk, mint amit célul tűztünk ki magunk elé. Közben online kurzusokat végeztünk többek között fenntartható fejlődés témában, és azóta is folyamatosan képezzük magunkat, de leginkább learning by doing módon vagyunk tudatos életmódra váltók. Amióta saját bőrünkön tapasztaltuk, saját szemünkkel láttuk, hogy a kényelmes életmódunknak milyen hatása van a környezetünkre, nem tudunk ugyanúgy élni, mint korábban. Nem tudjuk a saját időnket és kényelmünket a világra gyakorolt hatásunk elé helyezni” – mesélte a Díványnak Dóri, aki egy nemzetközi szervezetnél végzett többéves önkéntes munka során került közelebbi kapcsolatba a környezetvédelemmel, ma pedig a Messzelátó Egyesület programvezetőjeként is az önként vállalt egyszerűbb életmód népszerűsítésével igyekszik tudatosabbá tenni az embereket.
Az úti célokon túl
Edvárd és Dóri az esküvőjük után vágtak bele a 347 napos útba: miután bejárták Észak-Amerikát, Európába visszatérve Ázsia felé vették az irányt. Két évvel később pedig Dél-Amerikában is eltöltöttek három hónapot. Az utazásokat azonban nemcsak gondos kutatómunka, az úti célok megtervezése és az anyagiak megteremtése előzte meg, de a házaspár fontos alapelveket is lefektetett annak érdekében, hogy kalandozásaiknak minél kisebb negatív hatása legyen a környezetre.
„Szeretünk belelátni a helyi családok életébe, megtapasztalni, hogy a különböző országokban hogyan élik mindennapjaikat az emberek. Ezért is részesítjük előnyben a tömegközlekedést és a kanapészörfözést (couchsurfing), és ahol csak lehetett, önkéntes munkákat vállaltunk: kutyákat fürdettünk, festettünk vagy szereltünk. Az elmúlt hat évben 150 családdal barátkoztunk össze ilyen módon szerte a világban. Az is fontos szempont, hogy kiadásainkkal ne kizsákmányoljuk, hanem támogassuk a helyi kultúrát, helyi kisvállalkozásokat és a természet megőrzését. Elefánton lovaglás vagy bekábított tigrisekkel fotózkodás nélkül is lehet élvezetes egy thaiföldi utazás” – véli Edvárd.
„Szerettünk volna azonban ennél többet tenni, ezért megkérdeztük magunktól, hogy mi az a környezetvédelmi döntés, ami biztosan csak rajtunk múlik, és nem kell hozzá semmilyen szabályozásra várnunk. Hamar arra jutottunk, hogy a mértéktelen hulladéktermelés és pazarlás nem más, mint puszta kulturális, fogyasztói beidegződés, amivel muszáj és tudunk is kezdeni valamit. Olyan mindennapos döntésekről és szokásokról van szó, hogy elvitelre kéred-e a kávét vagy sem, hogy nejlonzacskókba pakolsz-e a boltban vagy mindig tartasz magadnál egy vászontáskát, vagy hogy le tudsz-e mondani a PET-palackos italok fogyasztásáról. Az Instára posztolt nyaralós képek és a tengerpartos képeslapok a kevésbé vonzó oldalt, a hulladékhegyeket, a műanyagkupacokat nem mutatják meg. Pedig sajnos ott vannak.
Arra kellett rájönnünk, hogy az ember legláthatóbb nyoma, amit a világban hagy, az a szemét, amit termel.
„Sokan azt gondolják, hogy a peremországokban – ahol az utcákon nem nehéz szemétbe botlani –, az emberek lusták, nem érdekli őket a környezetvédelem, vagy hogy sokkal több szemetet termelnek, mint például mi. Az igazság az, hogy nyugati emberként mi jóval többet fogyasztunk, csak a mi szemetünket elszállítja a hulladékgazdálkodás. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg dolgot számunkra gyártanak ezekben az országokban, és az ebből keletkező hulladék is sokszor visszakerül hozzájuk” – mondta Dóri.
„Másrészt van egy olyan mentális élménye az embereknek, hogy amit a kukába dobnak, az köddé válik, és többé nincs vele probléma. Pedig ha a kevesebb hulladéktermelés elvét mindenki csak egy területen a gyakorlatba ültetné, már rengeteget tenne az állatok és a növények megmentéséért és a saját jövőnkért” – fűzte hozzá Edvárd.
Zöld kihívások
„Szeretjük a kihívásokat, ezért mindig kitalálunk valami izgalmas feladatot magunknak. Évek óta csak idény- és helyi élelmiszereket fogyasztunk, tavaly pedig elhatároztuk, hogy megmutatjuk, télen sem nehéz így táplálkozni, ezért egy héten keresztül mindössze ötféle szezonális alapanyagból főztünk különböző fogásokat. A blogunkon meg is osztottuk ennek a költségeit és az ízletes ételek receptjeit. Két éve, egy tíznapos nyaralás előtt pedig megfogadtuk, hogy az út során egyetlen gramm szemetet sem fogunk termelni – ha mégis, azt magunkkal kell vinnünk. A kihívást végül elbuktuk, mert 45 gramm hulladékot termeltünk (ez kb. 5 db 200 forintos érmének felel meg), de ha belegondolok, hogy Magyarországon egy átlagember egy nap alatt közel egy kiló szemetet halmoz fel, talán mégsem nevezhető az eredmény bukásnak” – magyarázta Edvárd, majd hozzátette, nem kellett hatalmas erőfeszítéseket tenniük azért, hogy ilyen drasztikus változást érjenek el.
Tudtad?
- Magyarországon 1 ember 1 nap alatt 1 kg szemetet termel. Ennek egyharmada komposztálható, egyharmada kommunális hulladék, egyharmada szelektíven gyűjthető.
- A szelektíven gyűjtött hulladéknak Magyarországon egyelőre mindössze 17 százalékát tudják újrahasznosítani.
- A kommunális hulladék 11 százalékát elégetik, 61 százaléka lerakóra kerül.
- Tévhit, hogy az ételmaradék lebomlik a kommunális hulladék között. A lerakók teljesen le vannak zárva és ki vannak bélelve, hogy a hulladék ne folyjon a talajba. Márpedig oxigén hiányában semmi nem képes bomlásnak indulni.
„Nem arról szólt a nyaralás, hogy folyton csomagolásmentes boltokat keresgéltünk. Fel voltunk szerelkezve összecsukható dobozokkal, vászonkendőkkel és -hálóval, és termelői piacokon vagy helyi családoktól vásároltunk mindenféle finomságot. A PET-palackos víz vásárlását kiváltottuk azzal, hogy egy UV-fényes szűrővel megtisztítottuk és kulacsban tároltuk a csapvizet ott, ahol enélkül nem lehetett volna meginni. Ezzel az egyszerű trükkel naponta négy darab másfél literes PET-palackot spóroltunk meg. A bolti rágcsák és snackek vásárlása helyett magunk készítünk kekszet vagy müzliszeletet egy-egy útra, és nem gyűjtünk be mindenféle ingyenes szóróanyagot meg térképet, hanem amit csak lehet, azt telefonos applikációval keresünk meg és használunk” – mondta Dóri.
Még több hasznos tipp:
- A magyar Közkutak alkalmazás megmutatja, hogy a közelben hol tudod feltölteni a kulacsodat.
- A Happy cow segítségével a világ különböző részein vegetáriánus és vegán éttermekre kereshetsz rá.
- A jegyeket pedig a legtöbb helyen már elektronikus formában is elfogadják, így nem kell sem sorban állni – például a vasútállomáson –, sem fölöslegesen nyomtatni, ráadásul az így vásárolt jegy olcsóbb is. A jegyek és blokkok papírja nem újrahasznosító és nem bomlik le!
- Ha otthon sem cserélsz naponta ágyneműt vagy törölközőt, akkor valószínűleg egy hotelben sincs erre szükséged. Bátran jelezd ezt a szállodai személyzetnek egy, az ajtódra aggatott üzenettel.
- A szappan, a szódabikarbóna és a sheavaj hármasából gyakorlatilag mindenféle tisztálkodási szer elkészíthető. Szappannal lehet hajat mosni, fürdeni, ruhát tisztítani, szódabikarbónából pedig fogkrémet és dezodort készíteni, ezáltal rengeteg vegyszertől megkíméljük a környezetünket és a saját testünket is.
- Kevesebb szó esik a szintén veszélyes hulladéknak számító női higiéniás termékekről. Ezeknek ma már vannak környezetbarát alternatívái (intimkehely, mosható betét), amelyek az emberi testtel is sokkal kíméletesebbek, hiszen nincsen bennük fehérítő- és illatanyag.
Dóri és Edvárd nem tartják magukat a csomagolásmentesség megszállottjainak, és nem is egyik napról a másikra csökkentették le a hulladékuk mennyiségét, de hisznek abban, hogy hozzáállásukkal pozitív hatást érhetnek el anélkül, hogy bárkire is ráerőltetnék a világnézetüket.
„Mi is apránként, lépésről lépésre vezettük be mindennapjainkba a hulladékmentességet, és nem áldozattal járó megerőltetésként, hanem élvezetes hobbiként fogtuk fel az egészet. Sokan elhatározzák, hogy elkezdenek sportolni, motiváció gyanánt meg is vesznek hozzá minden szükséges meg szükségtelen felszerelést, aztán mégsem történik semmi változás. Mi a környezetbarát termékek beszerzése helyett vagy mellett alternatív megoldásokat választunk, például régi függönyökből magunk készítettük el a bevásárláshoz használt vászonzsákokat. A hulladékmentesség mint életforma egyik plusz hozadéka, hogy nagymértékben leegyszerűsítette a döntéshelyzeteket: nem kell ellenőrizgetnünk, számolgatnunk, hogy melyik termék mit tartalmaz, így csökkent a vásárlással töltött idő is. Felszabadító érzés volt, hogy a reklámok már egyáltalán nincsenek ránk hatással, hogy tudjuk, honnan származnak, hogyan készültek az élelmiszereink, és hogy mit miért veszünk meg” – magyarázta Edvárd.
„A másik lelkesítő tanulság, hogy nem is gondolnánk, mekkora ereje lehet, hogy mi mindent indíthat be másokban egy-egy apró tettünk. Ezer szónál és plakátnál is többet ér, ha egyszerű hétköznapi szituációkban, hétköznapi emberek tanulnak egymástól valami újat. Ez történt télen is, amikor a piacon az üvegünkkel sorban álltunk savanyúságért. Nemcsak a hulladékmentesítés miatt, de a bosszúságok elkerülése végett is logikus, ha abba az üvegbe kérjük a savanyúságot, amiben majd a hűtőben tároljuk. Így nem kell zacskóból áttenni otthon, miközben a lé fele félrefolyik, nem fog hazafelé kiszakadni a zacskó, és nem kerül egy újabb, soha le nem bomló anyag a kukába. Szóval amikor elővettük a befőttes üvegünket, ennyit hallottuk a hátunk mögül: Te, Józsi, hát miért nem hozunk magunkkal mi is üveget?”
Apropó, savanyúság és bosszúság
„Amikor elkezdtünk átállni a zöldebb életmódra, és először mostam hajat, még nem volt annyi online fórum, ahol az életmódváltók tapasztalatot cseréltek egymással. Azt tudtam, hogy a sampont és a szappant ecettel kell leöblíteni, de az arányokkal nem voltam tisztában. Aztán lefekvéskor Edvárd elkezdett szagolgatni, és azt tanácsolta, hogy ezt a technikát lehetőleg még finomítsam, mert olyan, mintha egy nagy adag savanyú uborka mellett aludna. Talán egy kicsit túlbuzgó voltam, hirtelen és egyszerre sok mindenen akartam változtatni, de ezek a történetek is hozzátartoznak ahhoz a tapasztalati úthoz, ami többek között erre a színpadra vezetett minket, ami nélkül most nem tudnánk megosztani az élményeinket” – árulta el Dóri.
A fiatal házaspár konferenciákon, fesztiválokon és iskolákban járva adja át az érdeklődőknek gyakorlati tudását, de folyamatosan frissülő blogjukon is rengeteg praktikus tartalmat találni például arról, hogy mit és hogyan érdemes magunkkal vinni a nyaralásra, vagy hogy melyek a legkörnyezetbarátabb, -gazdaságosabb, -autentikusabb és -érdekesebb formái annak, hogy megszálljunk vagy jókat együnk egy nyaralás alatt. És hogy általánosságban mit javasol Dóri és Edvárd a zöldebb életmódra vágyóknak? Azt, hogy mielőtt bármibe is belefognak, gondolkozzanak el az alábbi kérdéseken:
- Mi az, ami a legjobban zavar a világban?
- Mi az az első lépés, amit sikerként és nem lemondásként tudsz megélni ahhoz, hogy tegyél a probléma ellen?
- Mi az az egy szabály, amit akár már holnaptól be tudsz tartani?
