Mindössze nyolc hónapos volt David Reimer, amikor egy rutin körülmetélés során elvesztette a péniszét. A korszak egyik híres orvosa ekkor különös javaslattal állt elő: műtéti úton női nemi szerveket alakít ki a babának, a szülők pedig neveljék kislánynak a gyereket, mintha mi sem történt volna. A kis David ikertestvérével két lábon járó tudományos kísérletté vált, ami nem maradt tragikus következmények nélkül.
A lélektan klasszikus esetei a terület iránt érdeklődők százezreit ejtik újra meg újra ámulatba. Történelmi jelentőségük abban áll, hogy a pszichológia alapkérdéseit helyezték egészen új megvilágításba. A válaszok keresése pedig korántsem ért véget: a technológia fejlődésével és a tudásunk gyarapodásával az egykor kapott adatok értelmezése napjainkban is élénken zajló folyamat. Mivel gazdagodott a tudomány egy baleset, egy betegség vagy egy gyilkosság szörnyű története által? Sorozatunkban a pszichológia leghíresebb esettanulmányait mutatjuk be.
Bármi áron heteroszexuálisnak kell lenni
David Reimer szomorú történetének részleteit John Colapinto munkáiból ismerhetjük meg, aki könyvet is írt David életéről. A kisfiú 1965-ben látta meg a napvilágot ikertestvérével a kanadai Winnipegben. Nyolc hónapos korában a körülmetélést végző személy sebészkés helyett rossz műszert használt, amivel súlyosan roncsolta a csecsemő péniszét. Ekkor a gyerek a baltimore-i John Hopkins Kórházba került, ahol a kor neves specialistája, dr. John Money kezdte el kezelni. Az orvos könnyűszerrel meggyőzte a fiatal, alacsony iskolai végzettségű szülőket, hogy Davidet azonnal meg kell műteni: ki kell alakítani a vagináját, ettől kezdve lányként kell nevelni. Érvelése szerint a gyereknek ez volt az egyetlen esélye, hogy felnőtt korában heteroszexuális életet élhessen. Ha gyorsan megcsinálják a műtéteket, David nem is fog emlékezni semmire. Sosem szabad elmondani neki, mi történt.
Brenda, az élő kísérlet
Money valószínűleg azért is kapott vérszemet, mert David esetében nem várt lehetősége adódott, hogy tudományos éhségét csillapítsa. Volt ugyanis a gyereknek egy ikertestvére, Brian, aki mintegy a kontrollcsoportot szolgáltatta a vizsgálathoz. Money arra volt kíváncsi, hogy az öröklött tényezők, vagy a környezet hatása játszik-e nagyobb szerepet abban, hogy milyen nemű emberként azonosítjuk magunkat, illetve hogy milyen nemű emberekhez vonzódunk (tévesen összemosta a nemi identitás és a szexuális irányultság fogalmait). Mi fog történni, ha két azonos génkészlettel rendelkező gyerek közül az egyiket lányként, a másikat fiúként neveljük? Davidnek egész gyerekkorában rendszeresen vissza kellett járni Moneyhoz vizsgálatokra, ahol többek között meztelen felnőttek képeit mutogatta neki az orvos, hogy a férfiak iránti vonzalma kialakuljon. Az etikátlan eljárás okozta szégyenteljes emlékek élete végéig kísértették.
A szörnyű titoktól az egész család megroppant
Bár Money az 1970-es években publikált tanulmányaiban a kísérlet sikeréről áradozott, Brendát pedig boldog kislányként mutatta be az akadémiai közösség számára, a valóság ettől nagyon távol állt. A beszámolók szerint David kétéves korában eltépte a szoknyáit, szeretett verekedni, babák helyett autókkal és fegyverekkel játszott. A járása, a viselkedése, az érdeklődése hagyományos értelemben maszkulinnak volt nevezhető. Ez egyébként olyan gyerekeknél is természetesen előforduló sajátosság lehet, akiket lányként anyakönyveztek a születésükkor.
A probléma sokkal inkább az volt, hogy a szülők nem hagytak teret a gyerek kibontakozására: annak ellenére is lányként tekintettek rá, hogy David többször kifejezte, hogy fiúnak érzi magát. A felnőttek világa összezárt körülötte, az igazat továbbra sem árulták el neki. A titkolózásban az egész család tönkrement: édesanyja többször próbálkozott öngyilkossággal, az édesapa alkoholizmusba menekült, Brian pedig, aki kevés figyelmet kapott, először drogozni kezdett, kisebb bűncselekményeket követett el, majd depresszióba zuhant.
Mire kiderült az igazság, már késő volt
David 14 éves kamasz volt, amikor a szüleit meggyőzte egy helyi pszichiáter, hogy tárják fel előtte az igazságot. Ezután a fiatalember életében újabb fájdalmas operációk sora következett, hogy a nemi identitásának megfelelő nemhez igazíthassa a testét. Mindez rendkívüli módon megviselte: folyamatosan rettegett a jövőtől, miközben rémálomszerű gyerekkorának árnyaival hadakozott. Később megnősült ugyan, de gyakori dühkitörései és ciklikusan visszatérő depresszív epizódjai nem múltak el. Felesége, Jane 14 év után szeretett volna szünetet tartani a kapcsolatukban, amit David – akit kilátástalan anyagi helyzete, valamint Brian gyógyszer-túladagolás miatt bekövetkezett halála is nyomasztott – már nem volt képes elviselni. Két nappal később, 38 éves korában öngyilkosságot követett el.
Kik azok az interszex emberek?
Az interszex emberek a nemi anatómiai jellegek (külső és belső nemi szervek, hormonok, kromoszómák) olyan kombinációjával rendelkeznek, amely alapján nem egyértelműen besorolhatók a tipikusnak vélt női-férfi anatómiai kategóriákba. Az interszex állapot lehet veleszületett, de a fejlődés későbbi szakaszaiban is létrejöhet. Elsősorban egy biológiai állapotot jelöl: egy interszex embernek bármilyen nemi identitása, nemi önkifejezése és szexuális irányultsága lehet, ugyanakkor vannak olyanok, akik az interszex kifejezést nemi identitásuk leírásaként is használják.
Az interszex emberek számát nehéz megbecsülni, mert a stigmatizáció miatt nagy a rejtőzködés. Az ILGA Europe és az OII Europe (az interszex emberek egyetlen európai ernyőszervezete) kétezerből egy főre teszi az interszex emberek arányát a társadalomban, de egy holland kutatás szerint minden 200. újszülöttet érintő jelenségről van szó.
Egy interszex baba születésekor hatalmas problémát jelent, hogy a legtöbb országban a nem hivatalos nyilvántartása a férfi-nő kettősségre épül. Emiatt rendkívüli nyomás helyeződik a szülőkre, hogy valamelyik kategóriába helyezzék a gyereküket, akár annak árán, hogy néhány hónaposan műtéti beavatkozásnak vetik alá (ún. normalizáló műtétek). Ezek a visszafordíthatatlan beavatkozások meglehetősen aggályosak: a személy újszülött révén nem tud tájékozott beleegyezést adni, a szülőket pedig sok esetben nem világosítják fel az orvosi beavatkozás tartalmáról („kisebb korrekciós műtétet kell elvégezni”).
Ma már kínzásnak minősül az interszex csecsemőkön végzett műtét
David Reimer sokat tett azért, hogy senki ne végezhessen visszafordíthatatlan beavatkozásokat olyan csecsemőkön, akiknek sérülés éri a nemi szervét, vagy akik interszexként jönnek a világra. Dr. Milton Diamond biológussal karöltve minden lehetséges fórumon felszólaltak a normalizáló műtétek ellen. Azóta a legújabb kutatási eredmények igazolni látszanak, hogy a kamaszkorra halasztott műtéteknek (aki egyáltalán szeretne) nincsen megemelkedett egészségi kockázata, így érdemes addig várni velük, amíg a személy képes döntéseket hozni a testét és az egészségét illetően. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges jelentéstevője pedig 2013-ban felszólította a részes államokat arra, hogy hagyjanak fel az interszex gyerekeken végzett szükségtelen műtétek gyakorlatával, mert az a kínzás és az embertelen bánásmód egy formája.
Magyarországon mégis végeznek ilyen operációkat
Ehhez képest a Háttér Társaság információi szerint csak az egyik budapesti klinikán 1984 és 2015 között 92 feminizáló, 35 maszkulinizáló műtétet hajtottak végre interszex gyerekeken. Ez egy olyan káros gyakorlat, amivel haladéktalanul fel kell hagyni, az érintettek ugyanis hosszan tartó negatív testi és lelki következményekről számoltak be abban a jelentésben, amit 2017-ben adott ki az Amnesty International nevű szervezet az interszex emberek problémáiról. Egy korábbi német tanulmány szintén azt mutatta ki, hogy a csecsemőkorukban műtéteknek alávetett emberek közül minden másodiknak volt öngyilkossági kísérlete felnőtt korában. A megkérdezettek mindkét kutatásban egyértelműen a műtétek megtörténtéhez kötötték felnőttkori pszichés nehézségeiket.
Mit tehet a szülő?
Arra érdemes bátorítani az interszex csecsemőről gondoskodó felnőtteket, hogy a nemi szerepek szempontjából a lehető legsemlegesebb módon neveljék a gyereküket. Biztosítsanak számára olyan biztonságos teret, amiben fel tudja fedezni, hogy ki is ő valójában. Így később el tudja dönteni, hogy szeretne-e azonosulni bármelyik nemmel, illetve szeretne-e műtétet, kezeléseket. Lényeges, hogy a kezdetektől fogva őszintén beszélgessenek vele a sajátosságairól, és segítsék abban, hogy pozitív viszonyt alakítson ki a testével. Mondják el neki, hogy sok más interszex gyerek is él a világon, egyáltalán nincsen egyedül ezzel az állapottal. Éreztessék vele, hogy teljes értékű, maximálisan szerethető ember, mint bárki más.
Mindehhez fontos, hogy a gyermekvállalást tervező párok tájékozottak legyenek a témában. Ehhez nyújtanak segítséget a Transvanilla Transznemű Egyesület és a Háttér Társaság hasznos írásai.
Érdekelnek más esettanulmányok?
Kiskorában két halálesetnek és egy borzalmas balesetnek is szemtanúja volt az a nő, akinek a testében később több mint húsz különböző személyiség lakozott. Christine Costner Sizemore az egyik első olyan ember volt a pszichológia történetében, akit disszociatív személyiségzavarral diagnosztizáltak. Alábbi cikkünkből megismerheted ezt bizarr, de korántsem gyógyíthatatlan állapotot.
