Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi a közös az észak-kanadai eszkimókban és az ausztráliai farmerekben? Mindkét nép megélhetése, identitása, tradíciói szorosan kapcsolódnak a talajhoz, ami a klímaváltozás hatására most teljesen kicsúszott a lábuk alól. Az ökológiai gyász olyan erős lelki fájdalom, mint amikor egy szeretett hozzátartozóját veszíti el valaki. Az évek múlásával pedig egyre több embert fog érinteni.
A klímaváltozás mentális hatásait kutatva a pszichológia eddig főként azzal foglalkozott, hogy a megnövekedett hőmérséklet miként vezet a pszichés tünetek (például depresszió, öngyilkosság) felerősödéséhez, illetve hogyan lehet a természeti katasztrófákat, árvizeket, hurrikánokat túlélő közösségeket segíteni a felépülésben. A szakma azonban mindeddig kevesebb figyelmet szentelt az ökológiai gyász jelenségének, ami a természet megváltozásával kapcsolatos veszteségélményeinket foglalja magában.
Ezt a hiányosságot most az Amerikai Pszichológiai Társaság folyóirata, a Monitor on Psychology igyekszik pótolni, amely nemrég megjelent cikkében foglalja össze, hogy milyen érzelmi árat fizetnek a klímaváltozásért a különböző népcsoportok az Antarktisztól Ausztráliáig. Pár évtized, és mi is sorra kerülünk.
Az otthon érzett honvágy
Az ökológiai gyász fogalma korántsem új keletű: Aldo Leopold környezetvédő már az 1940-es években leírta a természeti veszteségek által okozott érzelmi fájdalmat. Ahhoz hasonló állapot ez, mintha erős honvágyat éreznének az emberek az otthonuk iránt, miközben el sem hagyták. Az életüket, megélhetésüket, identitásukat adó föld elenyészik, az őseik által évszázadok által őrzött és továbbörökített tudás egy csapásra érvényét veszti. Óriási lelki csapás ez, hiszen a generációk megnyugtató folytonossága megszakad, az egyes emberek életében törés következik be, a jövő pedig további változásokkal fenyeget.
Veszélyben a jégtakaró és az eszkimó identitás
Nunatsiavut térség Északkelet-Kanada területén található, a Labrador-tenger partján. Itt élnek az eszkimók egyik ágát képező inuitok, a jégtenger népe, akik a befagyott tengeren haladva közelítik meg tradicionális vadászhelyeiket. Azonban a jég a globális felmelegedés miatt évről évre bizonytalanabb, ami megnehezíti az élelemszerzést és az utazást az itt élő emberek számára. A klímaváltozás káros hatása azonban ezeken a nehézségeken is túlmutat.
Ashlee Cunsolo még egyetemista korában kezdte el felmérni a közösség egészségügyi állapotát a klímaváltozás fényében. A kutató arra lett figyelmes, hogy a fizikai tünetek mellett mindegyik megkérdezett önként kezdett el beszélni a változásokhoz kapcsolódó érzelmi megterhelésről, amelyet a legnagyobb problémaként tartottak számon. A vizsgálat fókusza így az ökológiai gyász irányába terelődött, amit többek között egy digitális történetmesélő központ létrehozásával igyekeztek orvosolni a szakemberek. Ez egy olyan hely, ahol a közösség tagjai videó- és hangfelvételeken rögzíthetik a klímaváltozással kapcsolatos tapasztalataikat az utókor számára.
Ausztrál farmerek földjei válnak semmissé
Neville Ellis, a perth-i Nyugat-Ausztrália Egyetem kutatója közel 30 farmerrel, illetve mentálhigiénés szakemberrel készített interjúkat. Tanulmányából kiderül, hogy az elmúlt két évtizedben 20-25 százalékkal csökkent a téli esőzések mennyisége, így a talaj sótartalma extrém mértékben megnőtt, ami teljesen ellehetetleníti a növénytermesztést. A helyiek gyászolják a földet, ami 3-4 generáció óta a családjuk birtokában van, és amivel szoros és összetett köteléket alakítottak ki az évtizedek során.
Téged is érint
Előfordulhat, hogy a kontinensek belsejében lakó, épített környezetben élő emberek még kevésbé érzik ezeket a hatásokat, illetve könnyebben tudják figyelmen kívül hagyni a bolygó pusztulásával járó változásokat. Talán még megvan az az illúziónk, hogy ez az egész nem történik meg. A klímaváltozással való megküzdés azonban csak akkor lehet sikeres, ha a tagadás és az önzés helyét a cselekvő felelősségvállalás veszi át.
