Nagy meglepetésben volt részük amerikai madármegfigyelőknek, mikor nemrégiben egy pintyfaj különös példányára bukkantak, mely se nem hím, se nem tojó – hanem mindkettő egyszerre.
Shirley Caldwell és férje, Jeffrey, két pennsylvaniai műkedvelő ornitológus – akik immár negyedszázada figyelik meg a környék madarait – lettek figyelmesek az érdekes jelenségre, mikor egy Észak-Amerikában gyakori madárfaj, a kardinálispinty (Cardinalis cardinalis) egy roppant furcsa példánya került (pontosabban repült) az útjukba, mely, mint kiderült, egyszerre hím és nőstény – derül ki a National Geographic cikkéből.
Az egyik oldalon hím, a másikon tojó
A szóban forgó madár tollazatának egyik oldala a hímekre jellemző rikító vörös színben pompázott, míg másik fele a tojóknál megfigyelhető, kevésbé hivalkodó szürkésbarna árnyalatot öltött. Mint kiderült, a megfigyelt fura kettősség nem csupán a madár külsejére volt jellemző, hanem annak egész testfelépítésére. Ezt a jelenséget a tudományos szaknyelv kétoldali günandromorfia néven ismeri, és leggyakrabban rovarok és lepkék esetében használja. Az 1920-as évek óta azonban madarak körében is ismert, mikor is első ízben házityúkoknál figyelték meg szakemberek.
A günandromorfia az embrionális fejlődés korai szakaszában alakul ki, amikor is sejtosztódáskor a nemi kromoszómák nem válnak szét. Ennek következtében az adott állat bizonyos sejtjei hím, mások pedig női genotípussal rendelkeznek. Ez a különös jelenség megmutatkozhat kétoldali szimmetria formájában is, mikor az adott élőlény egyik oldala hímekre, másik pedig nőstényekre jellemző tulajdonságokat mutat, mint az történt a szóban forgó pinty esetében is.
A jelenséget már 1752-ben leírták homárok vizsgálata során, azóta pedig többek közt rákoknál, garnéláknál, hangyáknál és molylepkéknél is rábukkant a tudomány. Az emberek és az emlősállatok esetében is előfordulhatnak bizonyos nemi mutációk, ennyire meghatározó günandromorfia azonban nem jellemző rájuk, de még a tojásrakó állatok esetében is igencsak ritka a hasonló jelenség. Az Edinburgh-i Egyetem biológusprofesszora, Michael Clinton szerint egymillió madár közül mindössze egy példány esetében figyelhető meg efféle hímnősség.
A pintyfélék esetében azonban a többi madárfajhoz képest viszonylag gyakoribb a szóban forgó jelenség. A Nyugat-Illinoisi Egyetem szakértője, Brian Peer például 2008 és 2010 között követte nyomon egy hasonló példány életét. Az ornitológus úgy találta, hogy társaival ellentétben a szóban forgó kardinálispinty sohasem énekelt, és társat sem talált magának, magányosan élte napjait. A Caldwellék által megfigyelt madár azonban úgy tűnik, nem osztozik fajtársának szomorú sorsában. A házaspár elmondása szerint ugyanis a pinty állandó jelleggel egy hím társával közösen repül, s folyamatosan kommunikálnak is egymással a szokásos a hangjelzések segítségével.
Lévén, hogy a ’20-as években talált hímnős tyúkok minden akadály nélkül raktak tojást, elképzelhető, hogy jelen madár is képes lehet a szaporodásra. Különösképp, hogy a nőstény madarak általában egyetlen működőképes petefészekkel rendelkeznek, mely testük bal oldalán található. Caldwellék pintye pedig épp ezen az oldalon mutat tojókra jellemző vonásokat. A házaspár folytatja különös látogatójuk vizsgálatát, és igyekszik beszámolni a madarat érintő jövőbeli történésekről. Reményeik szerint apró barátjuknak nem a magány jut osztályrészül, hanem egészséges családi életet élhet pintytársai körében.
