Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy új-zélandi orvos-kutató friss fejtegetései új fényt vetnek a történelem egyik leghíresebb elhalálozási rejtélyére.
III. Alexandrosz makedón király, vagyis ahogy legtöbben ismerjük, Nagy Sándor, harminckét éves korára meghódította az akkor ismert világ nagy részét. Az általa alapított birodalom (mely utódok híján nem sokkal halála után szétbomlott) a Balkántól a Közel-Keletig terjedt. Időszámításunk előtt 323-ban azonban a legyőzhetetlen uralkodó meglepő hirtelenséggel távozott az élők sorából. Kortársai, illetve a történészek számos elméletet állítottak fel Alexandrosz halálával kapcsolatban. Egy friss tanulmány szerzője úgy véli, végre megtalálhatta a valós okokat – számol be a History Channel weboldala.
Tévesen hitték halottnak orvosai a legendás uralkodót
A történetírók tanúsága szerint Nagy Sándor teste az uralkodó halála után hat napon keresztül nem indult bomlásnak, mely megerősítette a kortársakat abban, hogy a makedón király – mint saját maga állította – nem halandó ember, hanem valójában isten volt. A hadvezér, akinek ambíciói valóban istenekével vetekedtek, tizenkét napig haldoklott szörnyű kínok között, mielőtt Babilon városában, egy újabb tervezett hadjáratot megelőzően kilehelte lelkét. Az azóta eltelt több mint kétezer év során számos feltételezés látott napvilágot arra vonatkozóan, hogy mi végzett az uralkodóval: malária, tífusz, alkoholmérgezés, esetleg szándékos mérgezés.
Dr. Katherine Hall, az új-zélandi Otago Egyetem orvos-kutatója szerint a hódító vesztét egy ritka autoimmun betegség, az ún. Guillain–Barré-szindróma (GBS) okozta. A témába vágó legtöbb korábbi kutatás elsősorban arra a tényre koncentrált, hogy Nagy Sándor a halálát megelőzően kínzó lázban és hasfájásban szenvedett – ez alátámasztja Hall feltételezéseit. A professzor továbbá úgy véli, az uralkodó teteme azért nem indult napokon keresztül oszlásnak, mert ekkor Alexandrosz valójában még nem is volt halott.
A GBS, más néven polineuropátia súlyos, esetenként bénulást okozó zsibbadásos betegség, melynek következtében immunrendszerünk tévedésből szervezetünk egészséges idegsejtjeit kezdi megtámadni, gyulladásos tüneteket okozva azokban. Az izomgyengeséggel és végtagjainkból kiindulva, fokozatosan terjedő zsibbadással járó rendellenesség Hall feltételezése szerint valószínűleg egy, az ókorban gyakorinak számító baktérium, a Campylobacter pylori fertőzése által támadta meg a makedón király szervezetét. A szindróma kialakulása hetekig eltart, és bizonytalan fájásokkal, többek közt hasi fájdalmakkal jár, mely egyezik a Nagy Sándor esetében leírt folyamattal. A kutató továbbá úgy véli, hogy a hódító a – ma már gyógyítható, kétezer évvel ezelőtt azonban még halálos – betegség egy olyan válfaját kapta el, melynek következtében teste mindkét oldala fokozatosan, fentről lefelé haladva megbénult, ő azonban eközben végig öntudatánál maradt.
Ágyban, párnák közt
A hosszú haldoklási folyamat során az uralkodó egyre ritkábban lélegzett, miközben a benne szétterjedő bénulással küzdő szervezete lassan felmondta a szolgálatot. Mivel a korabeli orvosok elsősorban a páciens lélegzéséből állapították meg, hogy amaz életben van-e még, nagy eséllyel hihették Alexandroszt halottnak már napokkal azelőtt, mielőtt valójában elhunyt volna. Hall szerint ez megmagyarázná a király halála körül kialakult misztikum egyik legfontosabb rejtélyét.
A kutató úgy véli, feltételezései komolyabb tudományos diskurzust indíthatnak, ami új kontextusba helyezhet egy, a tudósokat évezredek óta foglalkoztató problémát. Hall rámutat, hogy a valódi rejtély talán nem is az, hogy Nagy Sándor miért halt meg, hanem az, hogy mikor. Ha elmélete beigazolódna, az azt jelentené, hogy a legendás hadvezér esete a történelem minden bizonnyal leghíresebb téves diagnózisának számít, legalábbis ami a halál beálltának megállapítását illeti.
