Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Brazíliában december közepén kezdődik a nyár. A gyerekek nagy örömére ilyenkor hat hétre bezárnak az iskolakapuk, és ekkor persze már javában zajlik a készülődés az év legfontosabb ünnepére, a karácsonyra is. Ahány helyi emberrel beszélgettem az ünnepi szokásokról, annyiféle ételkülönlegesség került terítékre, nem véletlenül: a multikulturális gyökereknek köszönhetően Brazíliában számos etnikai tényező formálta a hagyományokat, de ami a látványt illeti, a karácsony itt is amerikai köntösbe van bújtatva.
Az elmúlt három hét alatt jártam kikötővárosban, part menti turistaövezetben, eldugott kis halászfaluban, az ünnepeket pedig Rio de Janeiróban töltöm. Európai szemmel nézve még mindig tök furcsa a karácsonyi díszekbe öltöztetett közterek és a hőség kombinációja, de azért szép lassan kezdek ünnepi hangulatba jönni.
Lázas készülődés?
A kisebb városokban, falvakban és szegénynegyedekben nem a külcsíntől és az ajándékozástól, hanem az „együtt a család” élményétől karácsony a karácsony. A nagyvárosokban viszont már van felhajtás: néhol októbertől előkerülnek a karácsonyi díszeket rejtő dobozok, novembertől pedig a világító pálmafák mellett ott virítanak a giccsesebbnél giccsesebb műkarácsonyfák is az utcákon, az otthonokban, az üzletekben. Rio de Janeiróban, a Rodrigo de Freitas-tavon ékeskedik a világ legnagyobb úszó karácsonyfája a maga 540 tonnájával és több millió LED-égőjével, melyet minden év december 1-jén tömegvonzó tűzijáték, zenebona és táncos felvonulás kíséretében avatnak fel.
A brazilok a betlehemi szobrok állítását is komolyan veszik, főleg a köztereken és a templomokban. A presepio (az elnevezés a presepium szóból származik, mely a szalmaágyra utal, amin a kis Jézus feküdt születése után), azaz a betlehemi játékot a hiedelem szerint a 17. században Gaspar de Santo Agostinho, egy ferences rendi szerzetes vezette be először Olindában, az azonban nem kérdés, hogy ennek a szokásnak az elterjedése is a portugál hódítás idejére vezethető vissza.
Aki igazán autentikus ünneplésre vágyik, annak érdemes ellátogatnia a Riótól 170 km-re fekvő festői kisvárosba, Penedóba, amit Mikulásvárosnak és Kis Finnországnak is neveznek, itt ugyanis az év 365 napján karácsonyi hangulat uralkodik. Egy kicsit (jóval) távolabb, északkeleten fekszik Natal (karácsony) városa, melyet 1599-ben karácsony napján alapítottak. Itt a legszebben feldíszített otthonok, munkahelyek és üzletek jutalomban is részesülnek, a Rio Grande do Norte Szövetségi Egyetem amfiteátrumában pedig igazi show-műsor keretében adják elő a betlehemi jelenetet.
Mi kerül az asztalra?
Az észak-amerikai és az angolszász hagyományoktól eltérően Brazíliában a szenteste során kerül sor a fő ünnepi étkezésre és az ajándékozásra. Van, ahol a Missa do Galo, vagyis az éjféli mise után látnak neki a vacsorának, míg máshol este 9 és 11 óra közé időzítik az ünnepi lakomát.
A keresztény nemzet a koloniális idők óta ünnepli a karácsonyt, ám mivel a múlt század elején Európából és a világ más részeiről is rengetegen vándoroltak be és telepedtek le, a karácsonyi ünnepeket az egyes népek által behozott tradíciókkal színesítve tartják az ország különböző tájain. A legkedveltebb karácsonyi ételek a sertés-, a pulyka-, a csirkesült és a füstölt sonka salátával, mazsolával és farofával (pirított maniókaliszt) ízesített rizzsel, salpicãóval (majonézes zöldségmix, melyhez minden családnak megvan a saját receptje), fekete babbal, valamint friss és szárított gyümölcsökkel tálalva. Rio de Janeiróban ehhez képest a sós tőkehal a fő fogás, amit egy egész napig tart előkészíteni, az északkeleti államokban pedig afrikai eredetű ételek a jellemzőek.
Amit egyébként Brazíliában csirkének hívnak, az nagyjából a tyúk és a pulyka kereszteződéséből születő fajnak feleltethető meg: méretesebb, mint más tyúkfajták, mégis nagy előnye, hogy még befér a brazíliai háztartásokban jellemző kis sütőkbe és hűtőszekrényekbe. Szóval ezt a csirkét szelídgesztenyével vagy baconbe tekerve fogyasztják, és általában pezsgőt kortyolgatnak mellé. A legnépszerűbb ünnepi szomjoltó egyébként a sör, a bor, a pezsgő és a gyümölcspuncs.
És a desszert? Lehet fagylalt, trópusi gyümölcsök, puding vagy rabanada (fahéjas-cukros bundás kenyér), de például az ország déli részén olasz (Panettone) vagy német (Stollen) gyümölcskenyér kerül ilyenkor az asztalra, az egyik riói szállásadóm pedig a brazil ananásztorta egy speciális családi receptjéről áradozott nekem.
Ki hozza az ajándékot?
Papai Noel, vagyis az a pirosba öltözött, szakállas, rénszarvasok húzta szánon közlekedő Mikulás, aki Amerikában is. Azzal a különbséggel, hogy amikor Papai Noel a meleg Brazíliába ér, könnyű, nyári viseletre cseréli a ruháját – bár ebben a formában sehol nem ábrázolják.
„Az ajándékok vagy a fa alatt sorakoznak, vagy a család felbérel egy Mikulást, aki a vacsora előtt vagy után érkezik, hogy szétossza azokat. Néha a gyerekek egy zoknit hagynak az ablakban, és ha Papai Noel megtalálja, ajándékra cseréli. A széles körben elterjedt nincstelenség miatt sok gyerek sajnos kimarad ebből a buliból, de szerencsére egyre több olyan jótékonysági szervezet van, mely pénzadományokat és ajándékokat gyűjt, hogy a rászoruló családok számára is örömteli ünnep lehessen a karácsony” – mesélte Marcos, egy szegény családból származó fiatal férfi. Brazíliában egyébként évtizedek óta jár a 13. havi fizetés minden év végén, aminek célja a gazdaság fellendítése a karácsonyi időszakban, csakhogy ettől az egyenlőtlenség, a munkanélküliség és a mélyszegénység kérdése még nem oldódik meg.
Brazíliában is számos karácsonyi dal csendül fel az ünnepi szezonban, melyek közül talán a Csendes éj a legnépszerűbb. Legyen azonban bármilyen napszak, azt biztosan nem a csend uralja, a braziloknak ugyanis a zene szó szerint lételeme. Akár élőben, akár a rádióból, akár a parkokban, akár a lakások erkélyén vagy a buszokon, éjjel-nappal szólnak az afro-latin dallamok és a brazil popslágerek.
Egyesek még a riói karnevál idejére is kint hagyják a karácsonyfát afféle szerencsehozó babonából, általában azonban a január beköszöntével a pálmafákról is lekerülnek a világító díszek és eltűnnek az utcákról a felfújható hóemberek.
Gyertyafények, havazás, kandalló előtti összekuporodás, fenyőillat, forralt borozás – nekem ezektől is olyan meghitt az adventi időszak. Ez innen most mind hiányzik – el is kapott a honvágy –, de azért nem panaszkodom. Próbálok idomulni az izzasztó klímához és a tengerparti pezsgéssel járó helyi hagyományokhoz. Feliz Natal!
