Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy kép többet ér ezer szónál – tartja a mondás. Nem tudni, ez pontosan mennyire igaz, de az biztos – legalábbis egy friss kanadai kutatás ezt állítja –, hogy az emlékezőtehetséget sokkal jobban fejleszti a rajzolás, mint az írás.
A Research Digest által szemlézett kutatás során a Waterloo Egyetem munkatársai azt vizsgálták, miként emlékezünk jobban egy adott fogalomra: ha körülírjuk azt, vagy ha lerajzoljuk a dolgot. Myra Fernandes kutató és kollégái egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy agyunk sokkal jobban képes felidézni egy adott szó jelentését, ha azt előtte rajzolt formában vetettük papírra, mintha csak írásba foglaltuk volna.
Emlékszel?
Fernandes és kutatótársai először arra kértek embereket, hogy gyorsan skicceljenek fel olyan egyszerűbb dolgokat, mint a „teherautó” vagy a „körte”, egy másik csoport pedig szavakkal írja körül ezen dolgok jelentését papíron. Ezután olyan bonyolultabb fogalmakat kellett a résztvevőknek legfeljebb egy perc alatt lerajzolniuk, mint a „spóra” vagy az „izotóp”, majd társaiknak ugyanezek definícióját írásban papírra vetniük. Mikor visszakérdezték az alanyoktól az adott fogalmak jelentését, a kutatók mindkét esetben úgy találták, hogy azok, akiknek rajzban kellett megnyilvánulniuk, sokkal könnyebben visszaemlékeztek egy-egy dolog jelentésére.
A tudósok úgy gondolják, hogy a rajzolás során használt absztrakciós képességek, vagyis az, hogy először át kell alakítanunk a szóban forgó fogalmat valami mássá, hogy azt vizuális formában papírra vethessük, sokkal jobban megdolgoztatja agyunkat, mint ha csak csupán szavakkal kellene dolgoznunk. A tudósok összehasonlították a vizsgált alanyok rajztudását és gyakorlatát, és semmi lényegesebb különbséget nem találtak a képzőművészetben jártas és a teljesen suta alanyok között. Egyes résztvevők esetében a papírra vetett rajzok nem voltak többek egyszerű firkánál, ez azonban egyáltalán nem számított, hiszen az agyuk ugyanannyit dolgozott az elvonatkoztatás tekervényes faladatával.
Szintén ezt az elméletet támasztotta alá a tény, hogy mikor egyes alanyokat arra kértek, már meglévő képekből válasszanak, tehát ne saját képzelőerejüket használják az adott dolog vizuális megjelenítésében, illetve mikor nem láthatták a saját maguk által készített rajzokat – habár mindkét esetben jelentősen jobban ment a fogalmak felidézése, mint az írott definíciók esetében –, sokkal kevésbé eredményesen sikerült a kísérlet, mint azok esetében, akik saját fantáziájukból dolgoztak, ergo igénybe kellett venniük a fent vázolt absztrakciós képességeket.
Kortól független
A vizsgálatok során Fernandes és csapata úgy találta, hogy habár az idősebb személyek rosszabbul teljesítettek a fogalmak felidézése során, mint fiatalabb társaik, nem volt különösebb eltérés a két korcsoport eredményei között. Ezen felbátorodva a kutatók tizenhárom időskori demenciával küzdő, otthonban élő személyt is ugyanezen feladatok elé állítottak, és az ő esetükben is úgy találták, hogy a rajzolás magasan jobban ösztökéli az emlékezőtehetséget, mint az írás. A „rajzolásterápia” tehát akár az öregkori memóriavesztés kezelésében is segítséget jelenthet.
Számtalan megválaszolatlan kérdés van még mindezzel kapcsolatban, de úgy tűnik, hogy a rajzolásra építve remek módszereket tudnánk kidolgozni az emlékezőképesség javítására. „A bizonyítékok mind azt mutatják, hogy mennyire hatalmas potenciál rejlik mindebben, hiszen a rajzolás jelentős mértékben képes agyunkat megmozgatni” – véli Fernandes.
