Éhségsztrájkoltak, kerítéshez láncolták magukat, és rendszeresen megzavarták a kormány üléseit. Mit tanulhatunk ma a szüfrazsettek harcából?
Száz éve annak, hogy a brit nők 52 évnyi, sokszor keserves és kegyetlen harc árán választójogot kaptak, 1918. februárjában. Száz év nagy idő, de a női jogok terén van még jócskán teendő. A #metoo és #timeisup kampányok közepette a szüfrazsettek egyenjogúságért vívott harcából ma is sokat tanulhatunk, a Time három példán keresztül mutatja be, hogy mit.
A tüntetés ereje
A szüfrazsettek bármire képesek voltak az egyenjogúságért: éhségsztrájkoltak, kerítéshez láncolták magukat, és rendszeresen megzavarták a kormány üléseit. 1910. november 18-án megrohamozták a brit képviselőházat és összecsaptak a rendőrökkel, akik indokolatlan erőszakot alkalmaztak a tüntetők ellen, sőt egyes jelentések szerint több nőt meg is erőszakoltak.
Végül az 1918-ban kihirdetett törvény kimondta, hogy választójogot kap az a nő, aki betöltötte a 30. életévét és tulajdonnal rendelkezik. Ennek a feltételnek akkor az angol nők 40 százaléka felelt meg. Ugyanekkor a brit férfiak már 21 éves kortól szavazhattak, kellett még tíz év, hogy a nők korhatárát is leszállítsák, 1928-ban már ők is 21 éves kortól kapták meg a választójogot.
Nicoletta Gullace, a New Hempshire Egyetem történelemprofesszora párhuzamot von a szüfrazsettek tüntetése és a ma zajló #timeisup mozgalom között. "A nők mindkét esetben azt mondják, elég!" - mondja a professzor.
Ha már mozgalom, legyen globális
A szüfrazsettek egyenjogúságért folytatott harca nem elszigetelt jelenség volt, hanem ebben az időben párhuzamosan zajlott több országban, így a Brit Birodalomhoz tartozó Indiában és az Egyesült Államokban is.
Sumita Mukherjee indiai történész a Time-nak elmondta, hogy a indiai nők nagyon is részt vettek a mozgalomban, Sophia Duleep Singh hercegnő, Duleep Singh maharadzsa lánya például olyan emblematikus szereplője volt a mozgalomnak, mint a leghíresebb szüfrazsett, Emmeline Pankhurst.
Van még mit csinálni
1866 és 1918 között a szüfrazsettek azért harcoltak, hogy megváltoztassák a nőkről kialakított képet, lebontsák a sztereotípiákat. Ők 52 éven át kampányoltak a nők választójogáért, a nőkkel való bánásmód megváltoztatásáért. "Ez az, amivel ma is szembesülünk: a nőket ért erőszakkal és az elfogadhatatlan viselkedéssel" - von párhuzamot a #metoo és a #timeisup kampányokkal Gillian Murphy a London School of Economics női könyvtárának kurátora.
Csigaléptékben haladunk
Ha globálisan nézzük, még rengeteg a teendő a női jogok terén, de azért van előrelépés is: Izlandon például január óta törvény tiltja a nemek közötti fizetés különbséget, és hasonlót tervez bevezetni Franciaország is. Belgiumban pedig nyilvános szexizmusért ítéltek el egy férfit, miután azt mondta az őt igazoltató rendőrnőnek, hogy "kussoljál, a rendőri munka nem nőknek való."
Jelenleg a világ országgyűléseiben a parlamenti képviselők 22,6 százaléka, míg a 27 tagú brüsszeli Európai Bizottság tagjainak harmada nő. A számok elégedettségre ugyan nem, bizakodásra viszont adnak okot, hiszen ha csigaléptékben is, de javul a nők képviseleti aránya az politikában. Mármint nem itthon, hanem egyéb, élhetőbb országokban.
A nemek közötti egyenlőség frissített mutatója szerint európai szinten van előrelépés, de az általános előrehaladás igen lassú. A legjobban Svédország teljesít, míg Görögország a rangsor legaljára került. A legnagyobb fejlődést Olaszország érte el, Új-Zéland pedig ősszel női miniszterelnököt választott, aki ráadásul babát is vár. Az új-zélandiaknál ez nemhogy rosszallást nem keltett, hanem éppen hogy rendkívül támogatóak voltak, amikor kiderült, hogy Jacinda Ardern hat héttel a szülés után vissza fog menni dolgozni, a babával pedig férje marad otthon.
Az apasági szabadság a fejlettebb országokban nem ismeretlen, a finnek 1978-ban vezették be az apáknak járó ellátást, az újszülött után a finn állam 263 munkanapig fizet a szülőknek, méghozzá az első 105 napig az anyának, a következő 158 napig pedig vagy az anya, vagy az apa kaphatja. Emellett az apukáknak jár egy apasági hónap is, amit 35 százalékuk ki is szokott venni. Oké, mindig a skandinávokkal példálózunk, de az egyenjogúság kérdésében azért eléggé jól állnak, jó lenne követni a példájukat.
Minden nézőpont kérdése
Mindeközben a világ másik felén a nőknek evidens dolgokhoz sincs joguk: a szaúdi nők például csak 2017. szeptembere óta vezethetnek autót férfi felügyelete nélkül, miután Szalman király megadta nekik a felhatalmazást ehhez. Január óta focimeccsre is járhatnak, ugyanígy kísérő nélkül, de hagyományos, európai értelemben vett uszodába, ahol férfiak is úsznak, például még mindig nem.
A próbafülkékben nem próbálhatják fel a ruhákat, ismeretlen férfiakkal nem állhatnak szóba és férfi kísérőjük, a wali (ő lehet férj, fiútestvér, nagybácsi, mindegy, csak közeli férfirokon legyen) jelenléte nélkül nem hozhatnak jelentős döntéseket. Nem nyithatnak például bankszámlát, nem köthetnek házasságot, de még az életmentő műtétekhez is a wali engedélye szükséges.
A szaúdi herceg 2030-ra ígéri, hogy a szaúdi nők utolérik a világot az egyenjogúság terén. Kíváncsian várjuk az eredményt!
