Itt egy újabb példa, ami bizonyítja, hogy nagyon is megéri az álmokért küzdeni. Cikkünkből Szedlák Valéria történetét ismerheted meg, aki nem volt hajlandó beletörődni abba, hogy monotonon robotolva kelljen leélnie hátralévő életét, ezért 2006-ban a mókuskeréknek hátat fordítva kedvenc görög szigetére, Korfura költözött. Ott aztán addig küzdött, amíg elérte, hogy azzal foglalkozhasson, amivel igazán szeretne: ma már magyar pároknak szervez tengerparti esküvőket.
Valéria nagy utazásáról a Facebookon olvastam először. Amikor szembejött a bejegyzése, annyira inspirálónak tartottam a sorait, hogy rögtön elhatároztam, kalandos életútját másokkal is meg kell osztanom. Ezért aztán alaposabban is kifaggattam őt.
Miért éppen Korfu?
Valéria üzletkötőként dolgozott Magyarországon. Nem keresett rosszul, de idővel kénytelen volt beismerni, munkájában egyre kevesebb örömét leli. Korfu úgy jött a képbe, hogy 20 évvel korábban turistaként fordult meg a szigeten, ami „szerelem volt első látásra”. Olyannyira, hogy már akkor eldöntötte: ha törik, ha szakad, egyszer ott fog élni.
„Gerald „Gerry” Durrell (a brit zoológus és író, aki a szigeten nőtt fel – a szerk.) könyvei fiatal felnőttként kerültek a kezembe, és azonnal indultam Korfura, hogy személyesen is megtapasztalhassam azt a mesevilágot. Sokat utazgattam már Európában, jártam több szigeten is, de egyedül Korfun éreztem azt, hogy ott akarok élni. Gyakran visszatértem, eleinte mint turista, később nyári munkákat vállaltam – és az érzés csak erősödött, az álmok tervekké kezdtek összeállni. Ez még a 90-es évek közepén volt – más idők jártak Magyarországon is, Korfun is.”
Terve kétségkívül merész volt, de nem hagyta, hogy bárki is eltántorítsa tőle. Manapság viszont már egy kicsit máshogy vágna bele a projektbe, kevesebb romantikával és több ésszerűséggel.
Könnyedén beilleszkedett
Az asszony a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy a híres görög vendégszeretet nem csak mesebeszéd, ami szöges ellentétben állt azzal, amit itthon tapasztalt. Amikor például egy pilisi faluban költözött, a helybéliek úgy kezelték, mint egy leprást, csak azért, mert Budapestről jött. A zömük még büszke is volt arra, hogy ők aztán nem fogadnak be „idegeneket”.
„Korfu a turizmusból él, a külföldiek nekik nem idegenek, hanem vendégek. Rengeteg külföldi él a szigeten: derűt, nyugalmat kapnak Korfutól, és a korfuiak is kapnak tőlük mindenfélét. Angol hölgyek csoportjainak köszönhetjük az állatvédelem kialakulását például. Vannak külföldiek vezette éttermek, általuk szervezett nyilvános programok. Vagy menjünk vissza a történelemben: az angol protektorátus idején épültek az utak, vízvezetékek, csatornák. Korfu multikulti. És a korfui ember barátságos, érdeklődő, segítőkész. Rossz tapasztalatom szinte nincs is.”
Valéria egyébként sem hisz a határokban. Azt mondja, a hazája a Föld bolygó, az otthona pedig ott van, ahol biztonságot és melegséget érez.
A nulláról kellett újrakezdenie
Valéria 2006-ban egyedül érkezett Korfura, senki nem várt rá. Ennek ellenére elég gyorsan feltalálta magát. Házikót bérelt, elvállalt mindenféle munkát, közben pedig járta a szigetet, ismerkedett a helyi életformával, emberekkel, fotózott, rajzolt és könyveket írt.
„Dolgoztam ajándékboltban, árultam jegyeket kirándulóhajóra, voltam konyhai kisegítő, babysitter, takarítónő, házi betegápoló. Eleinte nagyon szépen meg lehetett élni a turizmushoz kapcsolódó munkákból, de aztán beütött a válság.”
A romantikára szakosodott
A fordulópont 2010-ben jött el. Valéria megpályázott egy EU-s programot, ami új távlatokat nyitott meg előtte. Végre megvalósíthatta másik legnagyobb álmát. Azt, hogy beindíthassa saját vállalkozását.
„Abból akartam megélni, amit szeretek – ez természetes. Két kőkemény, rémes évembe telt, mire sikerült elérnem, hogy megfelelhetek az EU-s program feltételeinek. Ennek a programnak az anyagi segítségével sikerült vállalkozást indítanom: Korfu első és egyetlen társközvetítőjét. Nos, nagyon szép elképzelés az önmegvalósítás, de mindenkinek azt üzenem: alapos piackutatás nélkül ne fogjon hozzá! A korfuiak nem értették, félreértették. Valamiféle kuplerájnak hitték azt, amit én életvezetési tanácsadással, programokkal, magányosokat segítő, vidám klubbal kiegészítve terveztem el.”
Kiszélesítette a spektrumot
Vállalkozni nem csak Magyarországon nehéz. Az EU-s program rendkívül szigorú megkötésekkel – kötelező irodabérlés, biztosítások, kamarai tagság, könyvelő, stb. – járt. Valéria eleinte nem is tudott megélni az üzletből, de nem adhatta fel, hiszen ez azt jelentette volna, hogy vissza kell fizetnie a támogatást. Ez arra sarkallta, hogy kibővítse szolgáltatásait.
„Állandóan agyaltam. Először jött a meglepi lánykérések szervezése turisták részére. És ebből virágzott ki végül a szerelmem, az Esküvő Korfun.”
Polgári vagy jelképes esküvő? Kettesben vagy a szeretteiddel? Tengerparton? Az Óvárosban? Elegáns yacht klubban? Lóháton? Búvárkodás közben? Kis hajó fedélzetén? Teliholdkor egy aprócska kolostorszigeten? Hamisítatlan görög tavernában? Nincs az a kérés, amit Valéria ne tudna teljesíteni.
Megbízóinak részletes forgatókönyvet ír, amelyben a virágcsokortól kezdve a torta ízéig, a menyasszony frizurájától az elhangzó zenékig, a menütől a fotózás helyszínéig minden apró részletet letisztáz, így az ifjú párnak csupán annyi dolga marad, hogy kiélvezze az álomesküvő minden pillanatát.
Főleg magyarok keresik
Valéria jellemzően magyar párok kívánságait teljesíti. Korfut sokan ismerik és szeretik Magyarországon, hiszen szép, változatos és megfizethető úti célnak számít, ahol minden adott egy felejthetetlen tengerparti esküvőhöz. Görög esküvőt azonban nem szervezne. Azok tényleg bazi nagy görög lagzik, ami teljesen más kategória, mint a meghitt esküvők, amiket ő bonyolít le.
„Az Esküvő Korfun nem futószalagon gyártja a Nagy Napokat, nálunk semmi nem kötelező, és izgatottan várom a legextrémebb elgondolásokat is. Idei első eseményünk például egy búvárkodós meglepetés-leánykérés lesz Korfu egyik legcsodásabb, hófehér homokos, csakis hajóval megközelíthető partszakaszán.”
Az esküvők előkészítése, majd maga az esemény olyan izgalmat, drukkot, örömöt jelent a számára, hogy az érzést semmivel nem cserélné el. Már hozzászokott, hogy a meghatott arcokat látva végigbőgi a fogadalomtételeket.
„Tavaly volt egy tengerparti fogadalomtételünk, amikor a fiatal pár, a násznép, szállodai szomszédaik és a parton összegyűlt érdeklődők, mind könnyeztünk – és aztán nevettünk, tapsoltunk, a násznép boldogan fotózkodott, és a végén ruhástól ugrottak a tengerbe. Az a lényeg, hogy a szerelmesek hozzák magukkal az érzelmeiket felszabadultan, és éljék meg teljes szívükkel ennek a várva várt napnak minden pillanatát.”
Stresszmentes életet él
Valéria napjai „korfuiasan”, nyugalomban és derűsen telnek. A legendás mediterrán patópálságot nem volt egyszerű megszoknia, de ma már csak mosolyogva gondol arra, hogy a helyiek hajmeresztő logikátlansága, megbízhatatlansága milyen elképesztő kedvességgel párosul.
„Kis házat bérelek, közel van a tenger, vannak macskáim, kutyám, szeretek úszkálni, sétálgatni az óvárosban, kávéházazni, fotózni, olvasni, írni, sütni-főzni. Az emberek itt beszélgetősek, sorállás közben, utcán sétálgatva, ügyintézéskor boldogan karattyolunk. A közbiztonság kitűnő, soha sehol félni nem kell. Bármi bajt látnak, odasereglenek, segítenek. Hát persze, hogy otthon érzem magam ezen a szigeten!”
Ezt tanácsolja az újrakezdőknek
Valéria nem úgy élte meg sikerét, mint amikor valaki befut a célba, majd feláll a dobogóra. Sokkal inkább valamiféle hazatalálás-érzés tölti el. Szeretnél te is belekóstolni ebbe? Akkor most jól figyelj, mert van egy pár építő jellegű tanácsa:
„A legfontosabb: nyelvtudás nélkül sehova!!! Először gyűjtsünk be minden lehetséges információt a kiszemelt helyről. Vigyázat! Információt, és nem véleményeket – óriási különbség. Vegyük le a turista-szemüveget. Kívülről szemlélve egészen más minden, mint majd benne élve lesz. Kukkantsunk bele külföldön élő magyarok csoportjainak FB-beszélgetéseibe. Nézzük meg, milyen örömökről, gondokról, sajátosságokról beszélgetnek maguk között. Utazzunk oda. Akár többször is. Informálódni, saját benyomásokat gyűjteni, és megfigyelni, hogy érzünk-e valamiféle vonzást. Hagyjunk magunknak „menekülési útvonalat”. Nem szabad minden hidat felégetnünk magunk mögött. Alaposan nézzük meg, biztonságos és tervezhető jövőnk lehet-e ott. Miből fogunk megélni? Mindig legyen erre B-tervünk is. Drukkolok a bátraknak! A bátran otthon maradóknak, és a bátran nekiindulóknak is!”
