De nem csak a vásárlás jár sorral: sorba állunk a postán, az egyetemi beiratkozásnál, az okmányirodában, a rendelőben, gyakorlatilag bárhol, ahol egynél több ember akar valamit elintézni. Fogalmam sincs, naponta hány percet vesztegetek azzal, hogy valahol várom, hogy sorra kerüljek, de egy időben mértem a zsúfolt abc-ben mennyit veszteglek naponta: 15-20 percet is akár, ami persze ilyenkor óráknak tűnik.
Ez van, el kell fogadni, civilizált társadalomban élünk, és még mindig jobb a kosarat lökdösni magam előtt unottan, miközben a Facebookot scrollozgatom, mint bogyót gyűjteni az erdőben vagy a férjemet várni a barlangban, hogy hazaérjen a mammutvadászatból. A sorban állást nem is az teszi kellemetlenné, hogy unalmas, hanem hogy egy idő után elkezd idegesítővé válni. Folyton radarozzuk a többi embert, és azonnal ugrunk, ha valaki zavaróan viselkedik. Túl közel nyomul a mögöttem álló? Nem halad az előttem álló? Valaki elöl bénázik?
Mindegy, már fel is húztam magam. És ezzel nem vagyok egyedül: megannyi nálam is idegesebb embert láttam már különböző sorokban és valószínűleg az sem véletlen, hogy rengeteg külföldi oldal is szentelt már cikket a bosszantó sorban állóknak. Most pedig jöjjön az én listám azokról, akik kiidegelnek, legyen szó bármilyen várakozásról!
1. Egy sor áll több kasszához...
És rendben is megy minden, amíg valaki, ki nem előzve mindenki mást, teljesen hülyének tettetve magát, be nem áll az egyik kasszához. Ilyenkor általában segít, ha szólnak a sorban állók, hogy nem dísznek vannak ott, hanem utánuk kéne megállni, mert nem arról van szó, hogy mindenki egyetlen kasszához áll, a másik kettőnél meg hagyják unatkozni a kasszást. De volt már olyan, hogy ez se segített, megvonta a vállát az illető és fizetett, így megspórolva magának 15 percet.
2. Túl közel
Az mindig csak velem fordul elő, hogy valaki a hátamnak nyomja a hasát? Esetleg hangosan fújtat is közben? A fülemen érzem a meleg lehelletét? Nyáron meg izzad? Attól, hogy hozzám tapadsz, nem fogsz egy perccel se előbb végezni, csak mondom.
3. A nálad idegesebb
Van, akin látszik, hogy szétveti az ideg. Mondjuk mert egy sörrel áll 10 olyan ember mögött, aki a havi nagybevásárlást tartja, a gyorskassza meg nem üzemel. Ez mondjuk pont nem zavaró, kivéve, ha az illető hangosan anyázik a bajsza alatt vagy nem átall szólni, hogy haladjunk már, gyerünk te jössz és hasonlók. Aztán a hátamhoz nyomja a hasát...
4. Csak egy rágórt jöttem!
Na és akkor jófej akarsz lenni és előreengeded a csak egyvalamiért beugró ideges illetőt, és amikor fizetne, akkor derül ki, hogy az bizony tovább fog tartani, mint 2 nagybevásárlás blokkolása. Mert nem találja a kártyáját, 119 forint helyett csak 115 van nála, az meg nem elég, utalvánnyal fizetne, meggondolja magát és visszaszalad még 2 csokiért, etc. Végtelen variációs lehetőség van arra, miért tarthat egy rágó kifizetése 6 percig.
5. Egy ember = tíz ember
Élelmiszerboltban ritkább, strandon, menzán, ruhaboltban annál gyakoribb. Teszem azt két sor van: beállsz a rövidebb végére, örülsz, hogy halad is a sor. És akkor az előtted állónak megérkezik egy haverja, ő is vesz valamit. És jön még 2 haver, azoknál is van 1-2 dolog. Meg még az egyikük barátnője... És akkor a másik sor, ami eredetileg hosszabbnak tűnt, máris sokkal rövidebb, hisz 5 perc alatt még négyen beálltak eléd. És ezért még szólni se nagyon lehet.
Ennek egyik ruhabolti gonosz derivációja a próbafülke stoppolása: egy ember próbál, a másik meg (általában anyuka vagy élettárs) hordja oda az újabb ruhákat. "Még ebből a pinkből hozzál egy nagyobbat légyszíves", meg "a farmerből kell egy kisebb", stb. És ha mondjuk összesen 5 fülke van és ebből háromban ez történik, akkor jobb is, ha vásárlás helyett hazaindulsz és megfogadod, hogy soha többet nem indulsz neki egyedül a plázának, mert úgyis megszívod, kell egy tettestárs, aki téged is kiszolgál.
6. Csak elugrok még egy tejért!
Engem pont nem idegesít, de hallottam már sorban állókat morogni azért, mert valaki megkérte a mögötte állót, hogy tartsa a helyet, amíg visszaszalad lemérni a zöldséget, vagy szerez még egy doboz tejet. Van, aki nem kér meg senkit, csak csöndben otthagyja a kosarát, abban bízva, hogy majd azt nem előzgetik meg, hanem lesz valaki olyan jófej, hogy rugdossa a kosarat a sor haladásával azonos ütemben. Ez elég ritka, gyakoribb, hogy inkább átlépnek rajta, mintha ott se lenne.
7. Rengeteg tétellel az expressz sorban
A gyorskassza remek dolog, pont a hármas és négyes pontok kiküszöbölésére jött létre. Ki is szokták írni, hogy maximum 7 termékkel lehet odaállni, vagy csak kis kosárral. És akkor jönnek a direkt értetlenek: "a húzós kocsi is kiskosár, nem?" "Oké, hogy 7 dolgot lehet odavinni, de 10 van nálam, most ez hadd férjen már bele?!" És akkor jön az, akinél nem 10, hanem 30 dolog van, de ha a 10 belefért, akkor ez is, nem? Hát, nem. Jobban mondva sajnos általában igen, nem láttam még, hogy a kasszás bárkit elzavart volna a gyorskasszától, inkább csak kedvesen figyelmeztet ilyen esetekben, pedig általában teljesen nyilvánvaló, hogy nem figyelmetlen, aki kihasználja a gyorskasszát, hanem pofátlan.
8. A sprinter
Pont a napokban futottam össze egy sprinterrel: egyértelműen a kassza felé mész, határozott léptekkel, már csak 2 méterre vagy a sor végétől, amikor valaki konkrétan bevetődik eléd és beáll a sor végére. Ezen aztán lehet bosszankodni, de nem érdemes: legközelebb majd futsz te is. Vagy nem.
9. A ráérős
Türelmesen álldogálsz a sorban, amikor azt veszed észre, hogy baromira nem halad. És nem azért, mert valaki nem mérte le a zöldséget vagy mert a kasszás megint nem tudja, hogy mi a zsemle kódja, hanem mert valaki sztorizgat. Ez inkább kisebb boltokban fordul elő, ahol személyesebbek a kapcsolatok, de ha épp rohannod kéne, akkor eléggé feszültté tud válni a helyzet...
+1: a sorszámozás se mindig olyan jó
A sorállás minden rákfenéjére megoldás, ha sorszámot lehet húzni: egyre több patikában és postán ez a rendszer. Nem kell tülekedni, figyelni, melyik sor halad jobban, be se áll eléd senki, szóval nyugodtan lehet nézelődni is akár. Egyes gyorséttermekben is hasonló a rendszer. És teljesen nyugodt is marad az ember, amíg nem ezt látja:
Hogyan kéne ezt csinálni?
A Business Insider szentelt cikket annak, hogy a japánokról kéne példát vennünk, amikor sorokról van szó. Alábbi videón az látható, hogyan oldja meg idegeskedés nélkül 550 ezer (!!!) ember, hogy bejusson egy képregényfesztiválra.
A Comiket vendégei nyugodtan és okosan várakoztak, de ez nem csak a képregényszeretők jellemzője, hanem a japán kultúra része. Már az óvodában tanulják a közösségi létezést, együttműködésre, önfegyelemre, tiszteletre nevelnek, nem ritkán több száz fős előadásokat tartanak, melyeken a kisgyerekeknek is szépen viselkedve kell részt venniük: például a csoport egyik fele zenél, a másik hallgatja őket. Ilyenkor aki hallgatja a zenét, türelmet és önuralmat tanul.
A fiatal felnőttek folytatják a tanulást: az élet az ő tanítómesterük, ahogy egyesek Facebook profilján olvasható, de nekik tényleg. Ugyanis zsúfolt városokban élnek, tehát hamar megszokják, hogy ha valamit szeretnének, arra jó eséllyel várni kell. Felesleges idegeskedni, jobb tiszteletben tartani egymást és csöndben várni. Így mire felnőnek, már kultúrájuk része a türelmes, tolakodásmentes, nyugodt várakozás képessége. Ezt még katasztrófahelyzetekben sem felejtik el, a 2011-es fukusimai földrengés után például, amikor lehetőségük volt élelemhez jutni, tolakodás és könyöklés helyett szépen sorba álltak és mindenki kivárta, hogy sorra kerüljön. Tehát Japánban a sor szent dolog, olyan érték, melyet generációk óta tanulnak.
