Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A lázadó irányzat legmenőbb képviselőit mutatjuk be a Ramonestől a Devon át a New York Dollsig.
Idén negyven éve annak, hogy négy queensi kreténnek köszönhetően a New York-i Bowery negyedben megszületett a kegyetlen egyszerűséget, zenei változatosságot, döbbenetet és lázadást egyszerre generáló punk mozgalom és a Punk's Not Dead szlogen, ami azóta is egyet jelent az örök lázadással és szabadsággal. A punk negyvenedik születésnapját egész évben nagyszabású programokkal és kiállításokkal ünneplik világszerte New Yorktól-Londonig, a Rolling Stone magazin például egy 40-es listát készített minden idők 40 legjobb punk albumaiból, amin felbuzdulva mi is összeszedtük a 10 kedvencünket. Részletek a hajtás után!
1. Ramones - 'Ramones' (1976)
“Itt volt az ideje valami újat csinálni.” – mondta egy interjúban a világ leghíresebb magyar punkja, Tommy Ramone, azaz Erdélyi Tamás aki egyetlen magyar zenészként bekerült a rock and roll halhatatlanjai közé a Rock and Roll Hall of Fame múzeumba. Az együttes tagjai olyan háromakkordos, kamaszos szorongást idéző örökzöldeket alkottak a hetvenes évek New Yorkjában, mint a “Blitzkrieg Bop”, a “Hey Ho Let's Go”, az “I Wanna Be Sedated” vagy a “Sheena is a Punk Rocker”, melyekkel számtalan későbbi zenekart inspiráltak.
2. The Clash – ‘The Clash' (1977)
1976. április 3-án a The 101ers proto-punk banda volt a Sex Pistols előzenekara egy londoni rock klubban, aminek gitárosát Joe Strummernek hívták. Egy évvel később a sajátos hangú Strummer Mick Jonesszal és Paul Simononnal megalapította a Clasht, amivel aztán olyan politikai hangvételű lemezekkel rukkoltak elő, mint a The Clash, a Give'Em Enough Rope vagy a London Calling. A punkkorszak egyik vezető együttesének frontemberéről Julien Temple készített dokumentumfilmet 2007-ben Joe Strummer – A jövő nincs megírva címmel.
3. The Sex Pistols – ‘Never Mind the Bollocks, Here's the Sex Pistols' (1977)
A ‘Never Mind the Bollocks, Here's the Sex Pistols' az egyetlen olyan hivatalos Sex Pistols album, ami az énekes, Johnny Rotten tagsága alatt jelent meg. A monarchiát, a szociális rendet és a brit társadalmat erősen kritizáló zenekar egyetlen nagylemezét a szakemberek és a rajongók is egyaránt a rocktörténelem egyik legmeghatározóbb remekének tartják, ami nagy hatással volt a későbbi punkzenekarokra, de sok más egyéb műfaj képviselőire is. A Rolling Stone magazin 1987-ben második helyre sorolta “ Az elmúlt 20 év 100 legjobb albuma” listáján, 2003-ban pedig felkerült a Minden idők 500 legjobb albuma listára is.
4. The Stooges – ‘Funhouse' (1970)
“A The Stooges tökéletes megtestesítője a zenének” – szögezte le az (ex)Sonic Youth-os Thurston Moore Iggy Pop egykori zenekaráról. Az 1970-ben készített Fun House a detroiti banda második nagylemeze, ami azt jelentette, hogy a garázs- és proto-punkot játszó The Stooges legalább egy évtizeddel megelőzte a korát. Az albumot nem kapkodták el a lemezboltokból, de ennek ellenére mégis óriási hatással volt a későbbi zenészekre. Iggy Pop zenekarának albuma azóta felkerült a Minden idők 500 legjobb albuma listájára és helyet kapott az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben is. 2006-ban egyébként Jim Jarmusch rendezett dokumentumfilmet az 1967-es megalakulásuk óta kétszer is feloszlott, később több mint 15 évig szünetelő, de 2003 óta ismét turnézó zenekarról Gimme Danger címmel.
5. Nirvana – ‘Nevermind' (1991)
A Nirvana frontembere, Kurt Cobain a “generációja szószólója” volt a 90-es években, az együttest pedig "az X-generáció zászlóshajójaként” emlegették a médiában. A Nevermind az alternatív grunge zenekar második nagylemeze és legsikeresebb albuma is egyben, melyből összesen 30 millió példányt adtak el világszerte. A seattle-i banda rövid pályafutása Kurt Cobain halálával ért véget 1994 áprilisában.
6. Patti Smith – ‘Horses' (1975)
A punk még talán nem is létezett, mikor már megvolt a műfaj királynője, a Lower East Side-i költőnő, aki egyedülálló módon kapcsolta össze Rimbaud sajátos látomásait a garázs és proto-punk stílussal. Patti Smith debütáló nagylemeze, a Horses 1975-ben jelent meg és mérföldkőnek számított a New York-i punk rock történetében. Az album külön érdekessége, hogy Smith lemezkiadója gyűlölte a Robert Mapplethorpe által fotózott lemezborító képet, ami azóta talán a világ egyik legismertebb borítója lett.
7. New York Dolls – ‘New York Dolls' (1973)
“A Dolls agresszív, mocskos, androgün és hangos, olyan mintha megőrült volna a The Rolling Stones“ – mutatta be a bandát az énekes, David Johansen. A New York Dollst még a Sex Pistols leigazolása előtt karolta fel az ismert punk impresszárió, Malcolm McLaren, és az 1973-as ‘New York Dolls' című glam rock és rock & roll hangzású album volt az első lemezük, amit azóta is minden idők legjobbjai között tartanak számon a szakmában.
8. Television – ‘Marquee Moon' (1977)
“Felejts el mindent, amit eddig a Television-ről hallottál, felejtsd el a punkot, New Yorkot, a CBGB-t, egyszóval felejts el mindent, amit eddig a rock & roll-ról tudtál, mert ez az igazi hangzás” – írta a szürrealista költészetet a free jazzel és a hatvanas évek pszichedelikus hangzásával vegyítő albumról a SoHo Weekly kritikusa Roy Trakin. A CBGB-ből feltört banda első albuma természetesen azóta is óriási hatással van a zenészekre, de többek között ezen a lemezen hangzik el az első komolyabb punk gitár szóló is a hetvenes évek végén.
9. Joy Division – ‘Unknown Pleasures' (1979)
“Az együttes nem volt punk, de közvetlenül annak energiája ihlette őket.” – mondta az ismert zenekritikus, Jon Savage a posztpunk bandáról, akik 1979-ben adták ki Unknown Pleasures című albumukat a Factory Records segítségével. A lemezt kifejezetten jól fogadták a kritikusok, de ennek ellemére a zenekar frontembere, Ian Curtis súlyos depresszióval és számos magánéleti problémával küzdött, és kevesebb mint egy évvel az LP kiadása után, 1980 májusában, első amerikai turnéjuk előestéjén felakasztotta magát.
10. Devo – ‘Q: Are We Not Men? A: We Are Devo' (1978)
Az Ohioból indult post-punk és new wave banda első, robotos hangzásokkal felturbózott, futurisztikus lemezének producere Brian Eno volt, a lemezen pedig Mark és Bob Mothersbaugh és Bob Casale szerzeményei mellett olyan számok is helyet kaptak, mint például Mick Jagger és Keith Richards közös szerzeménye, az (I Can't Get No) Satisfaction.
+1 Dead Kennedys – ‘Fresh Fruit for Rotting Vegetables' (1980)
A banda neve a közhiedelemmel ellentétben nem a merényletben elhunyt Kennedy-ekre utal, de az emberekben akarva-akaratlanul eszébe juttatja az amerikai álom végnapjait. Az angol punkot az energikus amerikai punkkal és hard core elemekkel ötvöző San Franciscó-i banda 1978-ban alakult, majd 8 évre rá, 1986-ban hivatalosan is felbomlott, de 2001-ben újra összeállítak egy új énekessel. A Dead Kennedys leginkább arról volt híres, hogy jó humorral reagálta le a politikai bal és jobb oldal munkáját, első albumokon pedig olyan mára klasszikussá vált slágerek hallhatóak, mint a “California Über Alles” vagy a “Holiday in Cambodia”.
