Zanza!

Elsőkönyvesnél nem szoktak ilyen sokan lenni, ismeri el mosolyogva a pénztáros lány az Írók Boltjában, ahol éppen Szaniszló Judit Beenged című kötetét mutatja be a Magvető Kiadó. Említett pénztáros lány az est végén a mi kedvünkért veszi be a könyv utolsó példányát a kirakatból, mert az aktuális készlet éppen elfogyott. Azt hiszem, ezt nevezik sikernek, aminek itt a Díványnál külön is örülünk, hiszen a Beenged írója Stílfűrész rovatunk állandó szerzője, akinek már decemberi Petri-díját is megünnepeltük.

3583
Fotó: Horváth Judit

A magunk részéről nem különösebben csodálkoztunk azon, hogy nemcsak zsúfolásig megtelt nagypéntek délutánján az Írók Boltjának galériája, de még az oda vezető lépcsőn is zsúfoltan álltak az érdeklődők. Hiszen Szaniszló Judit a combfiksz című naplója révén régóta blogsztárnak számít: a neten lett literaceleb, első kötete pedig egy már több mint 10 éves írói-irodalmi pályafutás megkoronázása.

A Miskolcon született, az ELTE magyar–esztétika szakán végzett, Budapesten élő, 38 éves – bocs, Judit!! – írónő 2002-ben kezdte el írni a blogját. Combfikszként, Neszharisnyaként és Zetor Leilaként lett ismert és közkedvelt a világhálón, amit a 2005-ös Goldenblog közönségdíj is jelez. Aztán – ahogy ezt péntek este elmesélte – történt két dolog, és mindkettő erősen abba az irányba terelte, hogy a blogolás mellett előre megfontolt szándékkal irodalmat is írjon.

Szaniszló Judit
Szaniszló JuditFotó: Horváth Judit

Mácsai volt az apám, Für Anikó meg az anyám

Először is kapott egy levelet Kornis Mihálytól, aki hasonlóságokat vélt felfedezni Parti Nagy Lajos, illetve Petri György írásai, valamint a Neszharisnya blog szövegei között. Kornis hamarosan jóbarátja és a mentora lett, és ő ültette el az írói ambíció bogarát a blogger fülébe. Hogy ez önmagában is elvezetett volna-e a most megjelent kötethez, sosem fogjuk megtudni, mert Szaniszló Judit akkor kezdett el valóban rendszeresen írni, amikor 2008-ban meghalt az édesapja. Az apáról szóló novellák a gyászmunka részei lettek, Zetor Leila meg az irodalmi életé: 2008 óta jelennek meg prózai írásai és versei a Holmiban, az Élet és Irodalomban valamint az Ex-Symposionban és a Kultúrpart internetes portálon. 2008-ban az Örkény Színházban egyfelvonásos dráma készült a blogszövegeiből. Grazban, a Blogold a színházat! projektben is bemutatták: Für Anikó és Mácsai Pál a Leliként is emlegetett főhős szüleit játszották, Bíró Kriszta pedig őt magát, Lelit.

Mint a Vidám temetés

A színésznő az irodalmi karriernek már visszatérő szereplője, ezúttal a szerző mellett helyet foglalva a most megjelent kötetből olvasott fel részleteket (ön itt olvashat bele). Kornis Mihály korábban így jellemezte Szaniszló írásait: „Juditot [...] konzseniális költőnek érzem. Különös költőnek, aki naplószerű prózában ír fullasztóan jó verseket, [...] kafkai töredékeket kórházról és hivatalról, magányról és szexről, pontosabban költeményeket a testi lét borzalmáról, élete teljességgel non-fiction [...] nyersanyagából”.

3574
Fotó: Horváth Judit

Egy különös költő prózában – ez az összetettség nem hagyta nyugodni a kötet szerkesztőjét, Turi Tímeát sem, aki péntek este beszélgetőtársként minduntalan visszatért erre, mint ahogy arra is, hogy milyen arányban keveredik a könyvben a fikció és a valóság? A bevallott zavarát ügyesen leplező írónő nem hagyott kétséget afelől, hogy a mérleg nyelve nagyon komolyan ez utóbbi javára billen, igaz, akadnak írások, ahol az élmény csak kiindulópont. Az állandóan fecsegő masszőrnő létezik, de hogy megcsalta-e a férje, nem tudjuk (Páratlan). Grétit tényleg megölte a férje, de a valóban meggyilkolt egykori osztálytársnak más a neve, és az emlékek egy része is költött (Grétit a férje). Viszont Z. Leli ott és akkor, azon a padon tényleg boldog volt (Széljegyzet), ami egyfajta válasz is lehet a péntek este utolsó, mint kiderült, a kiadóban többször is felvetett, ám nem eldöntött kérdésre: szomorú vagy vidám könyv a Beenged? A szerző szerint pont annyira egyik meg a másik, mint például Ulickaja Vidám temetése.

Blogmustra