Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ha azt hitte, hogy az elrendezett házasság csak távoli, egzotikus országokban dívik, akkor tévedett. És ha azt hitte, Törökország az, amit Isztambulban lát belőle, akkor is. A Mustangok című film meg is mutatja, mennyire.
A mozik ma kezdik játszani 2015 egyik nagy durranását, az első filmes török rendező Deniz Gamze Ergüven Mustang című alkotását. Az elmúlt egy évben számos elismerést kapott, köztük a Cannes-i Filmfesztivál díját, sőt a szakértők az egyik legesélyesebb Oscar-várományosként emlegetik. Nem véletlen, ugyanis a Mustang nemcsak egy jó film, amelyben erős színészi játékokat láthatunk, hanem témáját tekintve sem lehetne aktuálisabb és pontosabb.
Nem jó barátok a vallási tradíciók és globalizáció
Azt nem tudom, milyen érzés lehet férfiként végigülni a filmet, de fiatal nőként, akinek mellesleg természetes, hogy az életével kapcsolatos kérdésekről saját maga hoz döntéseket, azt látni, hogy más helyeken a nővé válás egyet jelent a szabadság teljes elvesztésével, olyan volt mint egy igazi, kemény gyomros. És nem azért, mert addig azt hittem, hogy ilyen nem létezik. Megvannak fejben az ezzel kapcsolatos statisztikai adatok: csakhogy európai lelkemnek rátett még egy lapáttal, - a téma nehézségén túl-, a filmbéli események földrajzi közelsége. Ez a történet ugyanis nem egy távoli iszlám országban játszódik, ahová szeretjük képzelni ezeket az eseteket, hanem itt a közelünkben, Törökországban, egy olyan államban, amely egyébként évek óta hivatalosan is kilincsel az EU tagságáért.
Bár az iszlám államok közül Törökország az egyik leghaladóbb szemléletű országnak minősül, a film pontosan rámutat az egyik fontos problémakörére, a gazdaságilag fejletlenebb országrészek vidéki közösségeire, ahol a régi vallási és társadalmi hagyományok a fejlődések ellenére még mindig átitatják a mindennapokat. Ezek a mai napig élős, sok esetben nőelnyomó szokások pedig pont szembe mennek a kormány emancipációs törekvéseivel és a török alkotmányban leírtakkal, miszerint a nőknek közös tulajdonuk lehet házastársukkal, a férjük nevét pedig nem kötelesek felvenni. Így történhet meg az is, hogy bár Törökország tagja a nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolásáról szóló ENSZ egyezménynek, demokratikus jogrendje biztosítja a nők számára a független életvitelt, az egyetemekről pedig egyre több emancipált fiatal lány jön ki diplomával a kezében, addig az említett elmaradott térségekben a nők nagy része írástudatlan marad, és sokan még mindig az iszlám ultra konzervatív hagyományai szerint élik le az egész életüket.
Ha megvan a szűzhártyád, nem lesz baj
A Mustangban pont egy ilyen távoli faluban járunk, ahol öt árván maradt lánytestvért nevel a nagyanyjuk és az egyik nagybácsijuk. Úgy kezdődik a nyaruk, mint minden mai tininek: örülnek a szabadságuknak, nagyokat fürdenek a tengerben és játszanak a helyi fiúkkal. Utóbbi azonban szemet szúr az egyik konzervatív gondolkodású szomszédasszonynak, aki nemcsak a lányok nagyanyjának mondja el háborgó véleményét, hanem az egész falunak. A pletyka villámgyorsan körbeér és mire a lányok hazaérnek a fürdőzésből már tajtékzik a nagymama, és persze a nagybácsi is. Mivel a keringő pletykák elég szaftosak, a nagyobb lányokat némi verés után szüzességvizsgálatra viszik a kórházba, majd miután megnyugodva átvették érintetlenségükről szóló bizonyítványt (igen, van ilyen), a nevelőszülők mindent megtesznek, hogy ez így is maradjon, és elkezdik a lányok pánikszerű kiházasítását. Biztosra mennek: amíg nincs eljegyzés, nincs kijárás sem, a lányok kíséret nélkül ki sem tehetik a lábukat a házból, nem találkozhatnak velük egykorúakkal, napjuk nagy részét pedig azzal töltik, hogy az idősebb asszonyoktól megtanulják hogyan legyenek jó feleségek. Amíg ők szó szerint rabságban tengetik a nyár napjait megmagasított falú otthonukban, addig a nagyanyjuk gőzerővel hajtja fel a férjjelölteket. A beállt változásokat a legkisebb lány, Lale narrációjában követjük végig, aki egyben fantasztikus főszereplője is a filmnek.
Többen a film egyik hibájának tartják, hogy nem hihető ez a nagy pálfordulás. Lehetséges az, hogy egyik pillanatról a másikra a nevelőszülők ilyen drasztikus lépéseket hoznak, és hirtelen ennyire égetően fontossá válik a lányok férjhez adása? Tény, hogy nincs túldimenzionálva ez a rész, de annyira azért nem légből kapott a fordulat, hiszen a nagymama már az első percekben panaszkodik, hogy nem bír egyedül a lányokkal, és arról is szó esik, hogy a nagybácsi már régóta szerette volna szigorúbban fogni őket. Erre meg is kapja a a nagymamától a zöld utat, aki teljesen megrémül a gondolattól, hogy a lányok idő előtt elvesztik szüzességüket, ezért a fiának adja a stafétabotot, nevelje meg ő az unokáit. Egyébként nem kell ahhoz egy törökországi faluba menni, hogy megértsük, egy apró településen mennyire megbélyegző és kirekesztő tud lenni, ha a falu úgymond a szájára vesz valakit, így az ott élők általában mindent meg is tesznek azért, hogy ez ne velük, hanem lehetőleg valaki mással történjen meg. Sőt, falun sem kell ahhoz élni, hogy egyes szülők úgy gondolják – akár tanácstalanságból, akár pánikból –, hogy a pubertáskorba lépő gyerekeiket csak vasszigorral óvhatják meg attól, hogy,,bajba keveredjenek", jelentsen ez bármit is. Gondoljunk csak azokra az apákra, akik teljesen kifordulnak magukból és lila fejjel üldözik el a kislányuk környékéről a sertepertélő fiúkat. Ha mindehhez számításba vesszük, hogy a filmbeli cselekmények egy olyan faluban játszódnak, ahol a mai napig intenzíven élnek a régi szokások, a szabályokat a férfiak hozzák, a lányoknak pedig egyetlen céljuk lehet: szűznek maradni és minél hamarabb férjet fogni, egyáltalán nem tűnik hirtelen fordulatnak, hogy már csak a gyanú is arra sarkallja a nevelőszülőket, hogy minél hamarabb kiházasítsák a testvéreket. A további botrányok elkerülése végett, lehetőleg még szűzen.
Betört musztángok
Igen, a cím szájbarágós, de nem is lehetne pontosabb: az öt lánnyal tényleg úgy bánnak, mint azokkal a csikókkal, akiket be kell törni ahhoz, hogy aztán életük végéig jó igavonó állatként lehessen őket használni. Nagyobb spoilert nem kockáztatunk, ha eláruljuk: így-vagy úgy, de a nagybácsi és a nagymama nagyobb tragédiák árán is végigviszik az akaratukat, kivéve a legkisebb lányt. Ő ugyanis nem hajlandó beállni a sorba és mindent megtesz, hogy a testvéreit is lázadásra buzdítsa, magának pedig előkészítse a terepet, hogy elszökhessen, ha rákerül a sor.
A Mustang egyik nagy erőssége a szenvedélyességén és a hitelességén túl az erős casting: az amatőr színészek őszintén és felszabadultan képesek eljátszani a megzavarodott és nagyon összetartó testvéreket, akik ugyan nagyjából tudják, hogy tőlük nem is olyan messze, Isztambulban már esélyük lehetne más fajta életet is élni, mégis fejet hajtanak a teljesen irracionális döntések előtt. Bár a filmben végig csak lebegtetik, hogy az ellenszegülés milyen következményekkel járhat, de a lányok rettegéséből és a pisztoly gyakori megjelenéséből nem olyan nehéz következtetnünk, hogy az ilyen eldugott falvakban valószínűleg még szemet hunynak a ,,becsületgyilkosságok" felett.
A film szép operatőri munkával és eltalált jelenetekkel szemlélteti, hogyan fosztják meg az önrendelkezés jogától a gyerek- és a felnőttlét határán egyensúlyozó lányokat. Minden testvér másként dolgozza fel a velük történteket, a legszerencsésebbnek talán a legidősebb mondható, aki ahhoz a fiúhoz mehet férjhez, aki iránt óriási tiniszerelmet érez. A nyár végével jönnek az újabb férjjelöltek és egy újabb megvonás: a lányok nem mehetnek vissza az iskolába, még a legkisebb Lale sem, akivel ugyanekkor közli a nagymama, hogy hamarosan neki is férjet fognak keresni. A film sűrű cselekménysorozata egy pillanatra sem hagy lazítani; amikor azt hisszük, hogy elértük az ingerküszöbünket, akkor a nagybácsi olyat tesz, amitől bent akad a levegő. A képsorok szinte kényszerítik a nézőt, hogy pártot foglaljon és válaszoljon az események nyomán felvetődő kérdésekre: mit jelent ma nőnek lenni, mi mit gondolunk a férfi és női szerepekről, hogyan kezeljük saját életünkben a gender kérdést?
Deniz Gamze Ergüven munkájáról nehéz elhinni, hogy ez az első filmje: a kicsit csapongó történetvezetés ellenére a végére mégis precízen összeáll, és eléri, hogy egy távolinak tűnő problémát, - a cukiságfaktrort mellőzve - emberközelivé tegyen.
