Borzongana? Itt egy újabb skandináv krimi

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

A tetovált lány után újabb skandináv krimi a filmvásznon. Öntörvényű, kiállhatatlan nyomozók is akadnak a Nyomtalanulban.

Ha skandináv krimiről van szó, akkor biztosan talál benne egy okos, de kiégett, pszichés- és alkoholproblémákkal küzdő nyomozót és legalább egy bevándorlót vagy leszbikus szereplőt. A Nyomtalanul esetében ez a következőképpen alakul: adott egy öntörvényű dán nyomozó, Carl Mørc (Nikolaj Lie Kaas), akit nemrég a felesége is elhagyott, és aki komolyan utálja a világot és saját magát is. Persze a kollégái sem bírják, na meg meg egy ügye is félresikerült, ezért lezavarják a pincébe, és ő lesz a Q-ügyosztály nyomozója, ami valójában a döglött ügyeket jelenti. Megkapja maga mellé asszisztensnek az arab származású Assadot (Fares Fares), aki takarít és kávét főz, de még abból is rosszat.

8

Galéria: Kvinden i buret

Assad baromi lelkes, ezért a kávéfőzés mellett nekiáll nyomozni Mørckal. Felkelti az érdeklődését egy 5 éve eltűnt politikusnő, Merete Lynggaard (Sonja Richter) ügye, amit korábban öngyilkosságként kezeltek, ám a két férfi gyanúja szerint Lynggaard bűncselekmény áldozata lett. Az ügyben az egyetlen szemtanú a politikus testvére, aki viszont sérült és beszédképtelen. 

Mørc természetesen megtalálja az ügy eddig rejtve maradt szálait és arra is rájön, mi történhetett a nővel. Persze kinyomozzák, ami senki másnak nem sikerült, és a végén még az irtó ellenszenves főnök is belátja, hogy jó az, amit csinálnak. A valóság persze, mint minden skandináv bűnügy esetében, sokkal betegebb és borzalmasabb, mint gondolnánk, és erre a rendező, Mikkel Nørgaard még rá is játszik a képi világgal. Szerencsére itt nem ködös őszi erdővel és sejtelmes fényekkel jelenítik meg a drámát, de így is képesek vagyunk lerágni a körmünket és lecsúszni a székben, pedig csak a pincében lévő irodára svenkel rá a kamera.

A nyomtalanul Jussi Adler-Olsen azonos című krimije alapján készült, ami világsiker lett, úgyhogy Nikolaj Arce forgatókönyvírónak nem volt könnyű dolga. Ha ez nem lenne elég, A tetovált lány igen jól sikerült, végül nem is sikerült überelni. Viszont kapunk helyette egy jól eltalált, kellően nyomasztó krimit, amin jól eltalált lendülettel haladunk végig úgy, hogy a sztori közben nem ül le. Ugyanakkor, akárcsak a Larsson-trilógiában, itt is komplett szálak kerültek ki a történetből, de ez nem teszi kevésbé nézhetővé a filmet. Ha nem vágyik mélyenszántó depresszióra, csak egy kis borzongásra, akkor mindenképp a moziban a helye.