Megjárta Malit és Nepált, Afganisztánt és Vietnámot, hogy csak egy pár országot említsek. Nagy kedvence Irán, ahová rendszeresen visszatér. Itt szállított tevét a sivatagban, bejárta az ország mesés tájait, és a teheráni házibulikba is belekóstolt. Belényi Dániel egy évben 3-4 hónapot tölt messzi országokban, és elbeszélése szerint mi sem egyszerűbb, leginkább talpraesettség kérdése.
Az évi 4 hónap utazás kicsit több, mint hobbi... hogy kezdődött?
Pont tíz éve egy idősebb barátom kitalálta, hogy menjünk Nepálba vonattal, mert az olyan szép, és nagy hegyek vannak. Ez volt életem első útja Kelet felé, előtte még Romániában sem voltam. Egy hónapig tartott az út, és a végén egy hónapot töltöttünk Nepálban is. Akkor ez az egész annyira megtetszett, hogy elhatároztam, ezzel komolyabban kell foglalkozni. Azt, hogy miért vagyok ennyire rákattanva, nehéz megmondani. Jó innen elmenni, de jó visszajönni is.
Mennyire fontos a kapcsolat a helyiekkel útjaid során?
A legjobban egyedül szeretek utazni, ezért eléggé rá vagyok utalva a helyiekre. Aminek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Néha terhes, hogy állandóan készenlétben kell lenni, ilyenkor jólesne egy társ, viszont egyedül olyan kalandokba keveredek bele, ami nem menne akár egy utazótárssal sem. Például sokan meginvitálnak magukhoz így, de két embert már nem hívnának. És az egyedül utazás jó kis önismereti játék. Váratlan helyzetek adódnak, szokatlan kihívások, jó nézegetni, hogyan reagál ezekre az ember.
Ha a helyiekre vagy utalva, gondolom, a nyelvtudás is fontos.
Angollal simán el lehet boldogulni a legtöbb helyen. Iránban is elég az angol a tájékozódáshoz, a megismeréshez már kevésbé. A Balkánon esetleg jól jöhet még a német. Ismertem egy cseh srácot, aki úgy vágott neki a világnak, hogy csak csehül beszélt. Egy évig utazott, s mire leért Pápuába, pár mondatot elsajátított angolul, de igazából az ottani kanadai misszionáriusok tanították meg. Az egy év alatt leginkább gesztusokból olvasott, ami nagyon hasznos képesség lehet, azonnal látta, kinek mi a szándéka.
Mennyire teljesíthető ez szerinted egy egyedül utazó lánynak?
Lányok is csinálják rengetegen. Itthon ez még újdonság, de például Afganisztánban is találkoztam olyan amerikai, francia lányokkal, akik tök egyedül nekivágtak, hogy felfedezzék maguknak ezt a nem éppen biztonságáról híres országot. De nem akarok nőknek tanácsokat osztogatni. Hiszen éppen a női megérzés az, ami sok helyzetben segíthet, erre hallgatni kell, és óvatosnak lenni. De érdemes arra gondolni, hogy itt, Budapesten is megtörténhet veled bármi.
Miért éppen Irán?
Elképesztően sokszínű ország. Rengeteg népcsoport él ott, a kultúrája évezredekre nyúlik vissza, a tájai, a klímája is rendkívül változatos, mind a négy évszak egyszerre megtalálható Irán különböző pontjain. Nyugaton nem tudunk róla sokat, mondanom sem kell, hogy a médiában megjelenő kép Iránról mennyire torzít. Bőven akadnak tehát kincsek, amiket magának fedezhet fel az ember. Arról nem is beszélve, hogy az árszínvonal egyelőre töredéke az itthoninak.
Mennyire helyes az széles körben elterjedt kép Iránról, hogy ez egy konzervatív ország, ahol erősen korlátozzák az emberek, és talán különösen a nők szabadságát?
Ez a kép részben igaz, másrészt viszont ugyanannyira hedonisták és nyugatiasodni vágyók, mint mi. Vidéken, vagy mondjuk Teherán déli részén, a külvárosokban valóban sokkal konzervatívabbak az emberek. A városi fiatalok, akik az interneten és a kábeltévén nőttek fel, még sokkal durvábbak is, mint mi. Ha az ott látott házibulikból indulok ki, és most a pasikról beszélek, mindenki arra törekszik, hogy mindenből minél többet, s aztán majd csak lesz valahogy. Persze ez csak egy bizonyos jövedelmi szint felett szokott összejönni. Sokan elvágyódnak, különösen a fiatalok közül, akiknek már semmi közük a forradalomhoz. Ugyanakkor a család szerepe is sokkal, de sokkal erősebb, mint nálunk.
Mi kell ahhoz, hogy meghívjanak egy házibuliba?
Semmi más, csak nyitottság. Ha összeakadsz fiatalokkal, el fognak hívni. Illetve javasolhatom még a couch surfinget, és mondjuk ne egy konzervatív gondolkodású 40 éves mérnököt nézzünk ki. Ha egy fiatal a házigazdád, előbb-utóbb tuti, hogy buliba keveredsz.
Mikor érzékelted erőteljesen a kulturális különbségeket?
Már másként látom ezt, mint az első utak alkalmával. Most az a legszembetűnőbb, hogy soha nem tudom, mire gondolnak. Egyszerűen nagyon ősi a kultúrájuk, és tele van számunkra felfejthetetlen kulturális kódokkal. Ha valaki mond valamit, most már tudom, hogy tök mást ért alatta, de azt még mindig nem tudom, hogy pontosan mit is. Ezt csak egy olyan ember tudná, aki húsz évet élt Nyugaton, és harmincat Iránban, és ismeri mindkét oldalt. Mondjuk a meghívásoknál jön ez elő, amikor a sokadik udvariassági körnél derül ki, ki mit akar. Igazán mély beszélgetéseim olyan irániakkal volt, akik sokat utaztak, vagy éltek külföldön.
Mennyire találkoztál, vagy beszélgettél nőkkel?
Velük lehet találkozni, beszélgetni, de csak nyilvános helyen, és semmilyen érintés nem megengedett. A helyiek most már járhatnak kézen fogva, de az kizárt, hogy ezt egy külföldi tegye. A köszöntésnél belefér egy kézfogás, de több nem.
Azt hallottam, hogy az iráni nők a csador ellenére szeretnek flörtölni..
Van ebben valami… egyszer, amikor az utcán bóklásztam, egy csadoros nő megállt a kocsijával, megkérdezte, miben segíthet, és amikor elmondtam mi a problémám, segített is elintézni a teendőimet, megadta a számát, többször felhívott, hogy megkérdezze, hogy vagyok.
Ez talán túlmegy az amúgy híres vendégszereteten…
Iránban a turista elsősorben nem turista, hanem vendég. Mindent megtesznek azért, hogy jól érezd magad. Egyszer akadt egy nézeteltérésem egy taxissal, aki le akart húzni. Kiszálltam a kocsiból, úgy nézett ki, akár bunyó is lehet a dologból, meglökött, mire 10 másodperc alatt odasereglett 20 ember, elvittek a taxistól, rengetegszer elnézést kértek, elmondták, hogy az irániak nem ilyenek, a taxist mások körbeállták, és üvöltöztek vele, még a metróba is utánam jött három ember, hogy ne haragudjak, miben segíthetnek.
Nos, tegyük fel, hogy nekivágunk a Keletnek. Mit vigyünk magunkkal?
Minél kevesebb cuccot. Mindenkinek megvan a tuti tippje, én a függőágyra esküszöm. Funkcionálhat mint takaró, törülköző, lepedő, kis hátizsák. Nagyon jól jöhet az aprópénz és a képeslapok is Magyarországról, mint szóróajándék. Vagy kapsz érte valamit cserébe, vagy csak egyszerűen nagyon örülnek neki. Ja igen, és a sok igazolványkép is hasznos lehet a vízumokhoz, engedélyekhez.
Aki kedvet kapott, annak Dani szívesen segít Iránba utazni, keressétek az ikalandon keresztül. Továbbá mégszer ajánlom élvezetes blogjait:
danielfromhungary.blogspot.com
