Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hankiss Elemér gondolataival indult a MOME Maraton divatshow-ja a Múzeumok Éjszakáján, ebből megértettük, miért a roma stílussal foglalkoztak kiemelten a divattervezők. A hőségben elbódult közönséget telt modellek térítették észhez.
Tanúsítjuk, hogy a bemutatkozó textil szakosok egyre jobbak, a roma viselet jellegzetességei gyönyörűen beépíthetők a trendekbe, a rojtoknál meg sokkal szebb a vastag filc. Életigenlő beszámoló következik.
A Múzeumok Éjszakája nagyon nagyra nőtt, a Moszkva téren minden harmadik, a metrón minden második, a Deák téren pedig minden egyes magyaron, itt élő külföldin és turistán, vihogó tinédzsercsapat, és udvarias, ám kissé megszeppent vidéki család tagjain ott virított a belépéshez szükséges karszalag. Talán nem csak a csordaszellem, de az a felett érzett örömöm is indította be bennem a cinizmusomat is elnyomó eufória-hullámot, hogy egy kulturális programsorozat ilyen népszerűvé válhat.
Élő lájkok
A Deák téri földalatti állomáson performansz és a Facebook-ot élővé varázsoló Guestbook program várt az oszlopokra ragasztott post-itokkal és élő lájkokkal, aztán minden egyes állomáson kiállítás, DJ-k, koncertek, illetve nagyon hangos és nagyon lelkesítő dobpergés fogadta az utasokat - mindenkinek fülig ért a szája. A dobokról eszembe jutott, hogy ráadásul foci vébé van, így még jobban felértékelődik a rendezvény sikeressége. (Később, amikor este 10 körül kipasszírozom magam a Műcsarnok kapuján, ezt az elképzelést felülvizsgálom, talán az úttestig kígyózó sorok férfi tagjai legalább az első félidőt kisírták. )
A Műcsarnokhoz azért igyekeztem, mert a MOME Maraton keretében itt volt látható a Moholy-Nagy Egyetem textil szakos hallgatóinak diplomamunkáit felvonultató divatbemutató. A program azonban már az épület előtt elkezdődött: a lépcsőkön és a múzeum előtt 13 pár kék suttogó parabolát állítottak fel. Az elnevezés nem véletlen, a megfelelően felállított parabolákba susmorogva a méterekkel arrébb, egy másik berendezésnél álló hallgató is úgy hallhatta a szavakat, mintha csak valaki a fülébe suttogná azokat. A kísérlet sikeres, egyáltalán nem jutok egy készülék közelébe sem, és amikor felcsillan a remény, hogy egy gyerek - felelve a szülői hívásra - átadja pozícióját, ő másként dönt, és alternatív mászókaként értelmezi újra a parabolát. Csodálom a momésok türelmét, de sürget az idő, beballagok.
Rektor, a szép lányokra várva
Ülőhelyet viszonylag korai érkezésem ellenére sem találok, de még épp megcsípek a színpad szélén egy sarkot, ahonnan a háttérben sürgölődő izgatott tervezőket, segítőiket, és a modellek ruháin végzett utolsó simításokat is láthatom. Az aurámba az empátia szikrája nélkül nyomul be két idősebb nő, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy folyamatosan kommentálják az eseményeket, függetlenül attól, hogy a bemutató még nem kezdődött meg. Az első sorban Hankiss Elemért fedezem fel, aki nem véletlenül tévedt ide, de erről később még lesz szó.
A legjobb helyen a rektor és helyettese ül, a hölgyek kommentárjaiból ezúttal kiderül, hogy egyikük MOME-közeli személyiség lehet. Elkezdem hegyezni a fülem, később kiderül, hogy érdemi információt nem ("Haha, persze, a rektor ki nem hagyná a szép lányokat!"), ellenben szórakoztató párbeszédeket ("- Azt mondták, a belsősöket kint várja majd valaki, aki bevisz minket, de senki sem volt. - És te belsős vagy? - Viccelsz? Húsz év után?") összecsipegethetek tőlük ma este. Sajnos húsz perccel a bemutató kezdete után belsősöm nagyot sóhajt "Hányan vannak még?!", majd a hőségre hivatkozva távozik. Helyüket a MOME hallgatói veszik át, de akkor már tényleg meleg van, csak a kifutóra figyelek.
Magyarország rosszul működik
Nagyon kis késéssel, addigra telt házzal indul a bemutató. A hangosítás rossz nagyon, de a munkák olyan jók, hogy nem tudják elvenni a kedvem. Az idén - Hankiss Elemér közreműködésével, és az Új reformkor pályázat eredményeképpen - olyan viseleteket is láthattunk, melyek a roma népviselet, öltözködéskultúra elemeit felhasználva készültek.
Az est végére megállapítom, hogy ezek voltak messze a legszebbek. A pályázat célja az volt, hogy a divat világán keresztül segítse a cigány kultúra beemelését a hétköznapi életbe. Hankiss Elemér szerint "Magyarország rosszul működik", és fontos, hogy a roma kérdést arról az oldalról is megközelítsük, hogy kultúrájának milyen értékei vannak. Ezek fontos eleme a roma viselet, a csodaszép, élénk színek, a hímzések, minták használata.
{gallery}muzeum1{/gallery}
Harmati Hedvig tanszékvezető-helyettes szerint a diplomamunka védését követő bemutató az első alkalom, hogy a végzett hallgatók szélesebb kör előtt nézzenek szembe a kritikával. Az egyik végzős, Bodnár Barbara az egyetem által készített videón azonban úgy nyilatkozik,-az, hogy a művész később mennyire lesz sikeres, több tényezőn múlik. Az, hogy valóban sikeres pályát fut-e majd be, kb. 70%-ban múlik saját teljesítményén. Egyébként az idén nyílt először lehetőség arra, hogy az alapképzésen részt vevők is bemutathassák munkáikat.
Többször újjászülető kollekció
A bemutató első harmada a legjobb, Nguyen Thuy Phuong vastag, kötött organikus formái után csodálatos hímzés berakásos szettek, pixeles minták, könnyed, szinte lélegző ruhák voltak láthatók, és ekkor még nyoma sincs a bemutató második felében újra és újra felbukkanó rojtoknak, amiket már tavalyelőtt is untam. Személyes kedvencemmé Ducsai Judit táska- és tárolókollekciója vált: a vastag filcből készült, merev darabok rugalmatlanságuk ellenére is finom és nőies hatást keltettek. Ahogy elmondta, a kollekció többször is újjászületett, mert a munka közben újra és újra friss ötletek merültek fel. Az eredmény alapján a maximalizmus egyik rendkívül pozitív kimenetelét láthatjuk.
{gallery}muzeum2{/gallery}
A hőségben kissé elbódult közönséget a vélhetően tudatosan választott telt modellek térítik észhez: gyönyörű koncepció a süteményekre hajazó munkában. Kifejezetten értékelem, hogy a tervezővel nem szaladt el a ló, és a ziccernek tűnő témát nem mismásolta el: a kivitelezés 10 pontos. Az újabb sokkról a szürrealista menyasszonyiruhák, és a modelleknek igazi kihívást jelentő, átláthatóságot nem biztosító, kicsit talán hatásvadász szemüvegek gondoskodnak.
Amikor a forróság kezd elviselhetetlenné válni, és véget ér a bemutató, a tervezők is színpadra lépnek. Az est egyik legkedvesebb pillanata ez, mert az ember a ruhákat látva már csupa kibírhatatlan, hisztis szakit kezd vizionálni, ehhez képest többségük vérvörös arccal, sokan könnyekkel a szemükben fogadják a vastapsot. Jó az irány, egyre jobb lesz ez.
Fotó: Kováts Dániel
