Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Dübörgő elektronikus zene, táncoló eladók és elszántan tolongó, vegyes korú és nemű közönség várta a Versace jóárasított kollekciójának piacra dobását. A H&M szervezésből ötös, a limitált designer kollekció meg olyan amilyen, de a kiadós küzdelem után minden vásárló boldogan távozott a drága, tarka cuccokkal. Ha a fogyasztás az élet értelme, ezek az emberek jól csinálják.
A H&M honlapján azt ajánlotta, reggel hatra menjen a Vörösmarty téri üzlethez az, aki nagyon akar Versace holmikat, de volt, aki már fél négykor kért karszalagot. A belépést ugyanis különböző színű karszalagokhoz kötötték (minden beengedési időponthoz más színű karszalag kellett), egyszerre csak 20 ember mehetett be az üzleten belüli lekerített részbe és mindenki csak negyed óráig válogathatott a jól marketingelt H&M ruhák között. Reggel nyolckor aztán összegyűlt a tömeg és az első húsz –piros szalagos– sorbanálló beronthatott a boltba, és összeszedhette a kordon mögött a nagyon vágyott csiricsáré holmikat: ruhát, leggingst, párnát, táskát, kinek mi tetszett.
Persze hiába a szervezés, ha nőkről van szó és ruhákról, egy sima bevásárlás alatt is kialakulhat pankráció: itt olyan komoly küzdelmet láthattunk, mintha legalábbis ingyen adnák a ruhákat, pedig erről szó sem volt. Egy bőrruha 60 ezer forintba, egy míder 30 ezerbe került, a láncos, bársony táskák simán kerültek 40 ezer forintba. Nem egy olyan vásárló akadt, aki a küzdelem és kimerítő ruhapróba végén százezer forintot hagyott a kasszánál. A legjobban a szegecses bőrdzseki ment, de aranyszín kiegészítőket és estélyiket is vittek szép számmal. „Én is dzsekit vettem. Az volt a legjobb. És bőrruhát a dzsekihez, megy szőrős mellényt. Megvettem a fekete szandit, és egy virágmintás függőt. Nyolc előtt nem sokkal jöttem a bolthoz, de nem magamnak vásároltam, hanem a lányomnak” – mondta egy középkorú vásárló, Ági, aki viszonylag korán bejutott a kordonok mögé. „Az én lányom egy őrült, nem normális, pont neki való ez a kollekció. Az anyja is őrült, mert idejön és helyette vásárol! Őrült családnak őrült ruhatár…” – tette hozzá a jó fogyasztó, majd boldogan távozott.
A férfiak közt is vannak divatáldozatok, igaz, javarészt külföldiek: nyitás után körülbelül 20 pasi kezdett főként fekete bakancsra és pólóra vadászni, a kék ocelotmintás felsők a polcokon maradtak. „Én amúgy a H&M-nél dolgozom, és ezt a cipőt már kinéztem a honlapon. Egy perc alatt elfogyott, szerencsére nekem jutott még. Én csak emiatt jöttem, meg övért, ha találok a méretemben, veszek” – mondta Szabolcs. Hogy ne csak kívülállóként nézzük, hogyan küzdenek embertársaink a pénzköltésért –na jó, valójában olcsósított designer ruhákért–, kértünk mi is karszalagot: nyolc előtt pár perccel már csak 9:45-re kaptunk időpontot, de kivártuk a sorunk.
London, Dubai
A magyar fashion victimnek jobb a helyzete, mint a külföldinek: Londonban például sokan már éjjel kiköltöztek a H&M elé, hogy biztos bejussanak a reggeli nytáskor - írja a Daily Mail. A kint működö webshop azonnal lefagyott túlterheltség miatt, a boltokból pedig alig fél óra alatt elfogyott a kollekció. Viszont a londoni Regent Sreet-i H&M-ben maga Donatella Versace is tiszteletét tette. Az eltökélt angol vásárlók megpróbáltak a kordonon is áttorni, de a biztonsági őrök megakadályozták őket. Dubai-ban hasonló volt a helyzet, ott hajnal 5-kor kezdődött a sorállás, de szintén fél óra kellett ahhoz, hogy hiányossá váljon a készlet - írja a gulfnews.com.
Egyébként a külföldi sajtóból már kiderült: februárban érkezik egy tavaszi Versace kollekció is a H&M-be, akárcsak pár éve Matthew Williamson esetében.
A kollekció legtöbb darabjából volt még, a méretek közt is válogathattunk – persze csak negyed óráig. Az eladók példásan készségesek és udvariasak voltak, igyekeztek mindenki dolgát megkönnyíteni a pogózásban, pedig sokan közülük nem aludtak az éjjel, hanem az árukészlettel foglalkoztak. A kordonon belül kiválasztott ruhákból egy-egy méretet lehetett bevinni a próbafülkébe, de ha nem volt jó a méret, erre beállított eladók hoztak másikat a készletből.
A ruhák szépen kidolgozottak, javarészüknek jó az anyaga, a szabása. Az, hogy a színek és minták kinek tetszenek, ízlés kérdése. Annak a középkorú, molett hölgynek, aki eleve tigriscsíkos szettben érkezett, biztos tetszettek, mert annyit vásárolt, hogy férje is alig bírta kicipelni a szatyrokat az üzletből.
