Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A csokiruha csak a szájban olvad, nem a testen, az óvszerruha társadalmi célokat szolgál, a telefonkönyvruha pedig a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet. A divat világában minden kreatív tervezőnek jut hely, még ha nem is hagyományos eszközökkel dolgozik: van, aki levegővel, van, aki hulladékkal.
Ezt a ruhát már fújhatod!
Korábban már megismerkedtünk a legszexisebb kiegészítőkből készült cipőszobrokkal, és ezen az úton tovább – feljebb - haladva szédületes megoldásokba botlunk. A leginkább ember nagyságú karácsonyfadíszre emlékeztető kreációk lufiból készültek, és a Hollywoodi székhelyű Big Top Balloons stúdió egy 2008-as divatshow-ra rukkolt elő velük. Az igen színes viselet természetesen csak a kifutón lélegzetelállító, hagyományos utcai használatban már pukkanna, és igen kényelmetlen viselet lenne, nem beszélve a jellegzetes idegtépő lufi-nyikorgásról. Az, hogy a divatshow végén kinek készült ki teljesen a tüdeje, a ruhák keményre fújása miatt, rejtély – persze, valószínűleg kompresszorral dolgoztak, az ollót és a tűket pedig kizárták az öltözőkből.
A luftballonok minden alternatív felhasználási lehetősége immár kiaknázva. A Balloon coutoure a vidám ünneplést és a kifutó fegyelmét egyesíti. Ezután, ha héliummal tankolja tele a ruháját egy némely nagyképű modell, most valóban elszállhat.
Öltözz talpig telefonkönyvbe!
Papírmunka, csak nőknek - Jolis Paons hulladékújrahasznosító divattervező új küldetést talált az öreg telefonkönyvek számára, ruhává formálta azokat. Vágott, berakott, hajtott, ragasztott és kézzel is varrt, ha úgy látta szükségét. A kreációt az első üdítő tavaszi zápor kivégzi ugyan, de a ruhák lányosan könnyed vonalai örökké teszik az élményt. A papírgyűjtők megélhetésének és az újrahasznosítás forradalmian új formáját találta meg a művész. A fiatalos kidolgozású ruhaderék egymagában, a próbababán is pördül, körbeviszi a tekintetet, a vállpánt és a gallér pedig feldobja ott, ahol kell, így a végeredmény többnek tűnik, mint egy fiatal tervező szárnybontogatása.
Eddig egy telefonkönyvet nehezéknek, ajtókitámasztónak használtunk, vagy arra, hogy a kisgyerek alá rakjuk, hogy fölérje az asztalt. A papírruha alapötlete bámulatosan egyszerű, de a kivitelezés mutatja meg igazán, mit lehet kihozni belőle. A kreáció múlandóságában rejlik örök értéke, és viselése továbbra is csak fedett helyen ajánlott, leülni pedig csak bárszékre lehet benne, a foteleket felejtsük el. Végre felkerül a korona a gyertyafényes vacsorákra is, amikor az asszonyka azt pihegi párjának, hogy „tépd le a ruhám!”
A legédesebb nők
2010 januárjában zajlott Sanghajban a 15. Párizsi Salon du Chocolat elnevezésű rendezvény, melyen elsöprő sikerrel debütáltak a csokoládéból készült ruhák. Valóra vált a nők álma, miszerint végre étkezési utalványra is lehet ruhát vásárolni. Az a pillanat, amikor az édesség találkozik a kifutók világával, nem garantálja a kényelmes viseletet is, ugyanis a kreációkat nem felvették, hanem rádolgozták a lányokra. Bár a tervezők állítják, hogy a viselet kényelmes és a termék pontosan illeszkedik viselőjének alakjához, de nehéz elhinni.
A világ minden tájáról érkeztek szakácsok, cukrászok és ruhatervezők, hogy bizonyítsák tehetségüket, és elkészítsenek egy magas kalóriatartalmú Couture-t. Az anyag speciális, mert a szájban olvad, de nem a testen, sőt annak ellenére, hogy ehető, a reflektorfény sem tesz benne kárt. A csokiruha esetében kizárt, hogy ugyanaz a darab szembejöjjön velünk az utcán. A fent említett csokirendezvény nem új dolog: 15 évvel ezelőtt startolt az első New York-ban, majd Tokió és Moszkva következett, végül pedig Sanghaj. Az idei téma az 'Opera' volt, melynek megfelelően elegáns, báli ruhákat kellett csokiból megformálni. Az elkészült kreációkat sztárok próbálták fel és a divatvilág elitje értékelte, a világ legnagyobb csokoládés eseményén.
Talpig óvszerben teljes a biztonság
Adriana Bertini a tehetséges brazil művész - aki egyébként Greenpeace aktivista - azért kreált ruhát óvszerekből (vélhetően nem használt darabokból) hogy felhívja a figyelmet az AIDS-esek és a HIV-pozitív gyermekek helyzetére. Filozófiája szerint az óvszer is egyfajta ruha, csak máshol hordjuk, használat után pedig eldobjuk. Ezzel környezetszennyezést hajtunk végre, hiszen a speciális módszerrel előállított óvszerek égésterméke rendkívül káros. Mire lehet akkor használni? Lehet belőle ruhát varrni? Lehet. Ha esküvői ruhának nem is, egy koktélpartira bátran felvehető.
A divat szempontjából abszolút piacképes kreációk, és a tervező erősen fontolgatja, hogy megkezdi a férfi kollekció összeállítását is, melynek központjában a heroizmus áll majd. Tervei között szerepel a Vénusz-ház megépítése is, ahol minden berendezés, minden bútor a szexualitásról szólna. A tervező múzeumnak szánja, ahol a fiatalok megismerkedhetnek a szexualitás történelmével, és preventív célzattal felhívná a figyelmet a szexuális úton terjedő betegségekre. Így alakul ki egy könnyű és kényelmes párbeszéd a szexről. Azonban Bertini nagy álma továbbra is az, hogy óvszerruháit egyszer sztárokon lássa viszont.
Virágruha egy bimbózó tehetségtől
A tavaszi virágok annyira megihlettek a fiatal angol tervezőt, hogy hordható kertet tervezett modelljeire. Amikor a Westonbirt arborétum közelében Tetbury Gloucestershire-ben, versenyt hirdettek fiatal divattervezők számára, hogy alkossanak új ruhát, a győztes terv Alice Riley-é lett, aki ezzel - és alig húsz évével - az egyik legfiatalabb tervezővé vált. Úgy döntött, hogy a rózsaszín és fehér színeivel játszik majd, és a rododendronok, pöfeteggombák formáját fogja használni. A tervezőlányt még a hagyma formája is megfogta, amely vissza is köszön munkáin. Ragyogó tavaszi színeket látunk, és a bulinak csak akkor van vége, ha a ruha elhervad.
A medencés partikra kiváló választás, amennyiben ügyelünk rá, hogy vízben legyen a ruha. Az arborétum haute couture a virágok szokatlan felhasználásának a kezdete: a tavaszt köszöntő sárga virágok, melyek beborítják a tájat, szinte sírnak a feldolgozásért. A csinos fűzőkben, szoknyákban és topokban piknikező tündéreknek érezhetik magukat a modellek. A természet és az ember találkozásának legközvetlenebb formája ez.
