A Truman-szindróma létező pszichés betegség, amikor valaki azt hiszi, egy valóságshow szereplője. Vajon a népszerű tévés műsorok kiválthatják ezt teljesen egészséges emberekből is?
A valóságshow-k ma már a televíziózás mindennapi részét képezik. Hiszen milyen izgalmas belelátni mások hétköznapjaiba, még akkor is, ha az valamennyire megrendezett. Akadnak olyan emberek, akik nemcsak nézik a műsort, hanem meg vannak győződve arról, hogy ők is egy képzeletbeli valóságshow sztárjai. Joel Gold és Ian Gold még 2012-ben, a Cognitive Neuropsychiatry folyóiratban publikált tanulmányukban írtak az általuk Truman Show Delusion (TSD) elnevezésű jelenségről. A Truman-szindróma Peter Weir 1998-as filmjéről kapta a nevét, ami a Jim Carrey alakította Truman Burbankről szól. A férfi élete szó szerint kész valóságshow: az egész életét a tudta nélkül kamerák veszik, és szappanoperaként sugározzák a világ minden táján. Truman körül minden ember fizetett színész és statiszta; a szülei és még a felesége is.
A valóság csak egy show
A Truman-show című filmben a főszereplő, Truman fokozatosan tudatára ébred annak, hogy valami nincs rendben az életében; azaz úgy tűnik, hogy konkrétan körülötte forog világ. A magas nézőszám miatt a műsor producerei mindenáron próbálják megtartani a műsort: egészen addig elmennek, hogy a szereplők igyekeznek elhitetni Trumannal, hogy csak üldözési mániája van, és csak a képzelete játszik vele, amikor úgy látja, hogy az élete minden egyes perce megrendezett. Hasonlóan érez az az ember is, aki Truman-szindrómában szenved.
Azt hiszi, ő is egy show-műsor része
Joel és Ian Gold cikkükben egy újszerű téveszméről írnak, amelyben a beteg azt hiszi, hogy film készül az ő életéről, amit mások szórakoztatására tévék sugároznak. A testvérpár több esetet is említ, amelyekben közös vonás, hogy a betegek mind valamilyen valóságshow főszereplőjének képzelték magukat. A Truman-szindrómával „diagnosztizált” esetek közül három név szerint is hivatkozott a Truman-show-ra.
Az egész élet egy nagy összeesküvés
Az egyik páciens azt állította, hogy az élete olyan volt, mint a Truman-show, és ehhez a téveszméhez öt éven át tartotta is magát anélkül, hogy a családja tudta volna. Azt képzelte, hogy az életében mindenki részese volt az összeesküvésnek, és kamerákat ültettek a szemébe. Úgy vélte, hogy a 9/11-es támadásokat kitalálták, ezért New Yorkba utazott, hogy megnézze, állnak-e még az ikertornyok (és ha igen, az azt bizonyítja, hogy ő a saját műsorának a sztárja). A pszichiátrián végül skizofréniával diagnosztizálták. Egy másik férfi újságíróként dolgozott, és azt hitte, a kollégái mind kitalált híreket írnak, azért, hogy őt megtévesszék.
Amikor kórházba került, megpróbált elszökni, hogy igazolja, másról szólnak a hírek a kórházi osztályon, mint a kinti világban.
Olyan esetről is beszámolt az akkoriban klinikai asszisztensként dolgozó testvérpár, aki tényleg egy valóságshow-ban dolgozott, csak épp azt hitte, hogy valójában az ő életéről forgatnak, és hogy minden gondolatát a családja által fizetett filmes stáb irányítja. Bipoláris zavart diagnosztizáltak nála, mániás depresszióval, emellett marihuánafogyasztó volt.
Mindkét Gold egyetért abban, hogy a Truman-szindróma nem új diagnózis, hanem az üldözési mánia és téveszmék egyik formája. Nyilvánvaló, hogy a televíziós valóságshow-k megtekintése nem okoz pszichotikus vagy téveszmés mentális problémát. Úgy tűnik azonban, hogy ezek az esetek rávilágítanak arra, hogy azoknál az alapbetegségben (például skizofréniában) szenvedőknél, akik valóságshow-kat néznek, nagyobb eséllyel jelenhet meg ilyen típusú téveszme.
