Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ugye, te sem gondoltad volna, hogy épp egy szúnyogok által terjesztett fertőző betegség hívta életre a világ egyik legnépszerűbb üdítőitalát? Ez a parazita okozta kór nem más, mint a malária, ami még napjainkban is évente körülbelül több százezer embert öl meg. Jó hír azonban, hogy a malária kininnel, a tonik fő összetevőjével gyógyítható.
Az emberi leleményesség pedig határtalan, így elődeink gyorsan kitalálták, hogyan tehetnék a kesernyés ízű tonikkal folytatott gyógykezelést élvezetesebbé. Ezért csupán csak az íze végett töltöttek hozzá egy kis gint. Az így megszületett gin-tonik a világ szinte bármelyik bárjában megtalálható.
Először csak szódával és cukorral ízesítették
A spanyolok már a 17. században használták a malária elleni kezelésre a kínafa vagy más néven kininfa kérgéből származó kinint, miután a mai Peru, Bolívia és Ecuador őslakosaitól elsajátították a gyógymódot. Az 1700-as években egy skót orvos, George Cleghorn be is bizonyította, hogy a kinin valóban felhasználható a malária kezelésére.
A 19. század elején Indiában és a brit birodalom más trópusi területein az orvosi kinint a malária megelőzése érdekében már a brit tisztviselőknek és katonáknak is ajánlották, akik szódával és cukorral keverték össze a kinint, hogy mérsékeljék keserű ízét.
Az így kapott tonizáló vízből született meg a tonik üdítőital.
Az első kereskedelmi forgalomban kapható tonikvizet 1858-ban állították elő, miután a Pitt & Co. tulajdonosa, Erasmus Bond szabadalmaztatta. A ginből és tonikból kevert ital szintén a brit gyarmati fennhatóság alatt álló Indiából származik. Az itt állomásozó brit katonák és tisztviselők ginnel és egyéb összetevőkkel keverték össze a malária gyógyítására szánt kininport, hogy a keserű gyógyszert ízletesebbé tegyék. A gin-tonikról 1868-ban az Oriental Sportmagazinban jelent meg az első olyan ismert feljegyzés, amely már nem gyógyszerként, hanem frissítő koktélként ír a lóversenyeket látogató nézőknek a frissítő italról.
Szívritmuszavarra nem ajánlott
A kinin egy keserű vegyület, melyet eredetileg malária elleni gyógyszerként fejlesztettek ki. A kinin- vagy kínafa, melynek kérgéből kivonják, leggyakrabban Dél-Amerikában, Közép-Amerikában, a Karib-tenger szigetein és Afrika nyugati partjainak egyes részein található. A kinin kulcsfontosságú volt a 20. század elején a Panama-csatornát építő munkások halálozási arányának csökkentésében.
A kinin, ha kis adagokban van jelen a tonikvízben vagy -üdítőben, biztonságosan fogyasztható. Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) engedélye szerint a tonikvíz legfeljebb 83 ppm kinint tartalmazzon, mivel a kinin mellékhatásokat okozhat.
Napjainkban a tonik üdítőital kinintartalma minimális, és ennél sokkal hatékonyabb maláriaellenes gyógyszereket fejlesztettek ki, de a kinin közeli rokonát, a kinidint még mindig gyakran használják szívritmuszavarok kezelésére antiaritmiás gyógyszerként. A két vegyület ugyanis csak az egyik kémiai csoport helyzetében tér el egymástól: a kinin egy OH-csoporttal rendelkezik, amely a kinidinben az ellenkező irányba mutat. Mindez elegendő ahhoz, hogy a gyógyszer funkcióját maláriaellenesről antiaritmiásra változtassa.
A fentiek miatt manapság az emberek néha tonikot isznak a keringési vagy idegrendszeri problémákkal összefüggő éjszakai lábgörcsök kezelésére.
Ez azonban nem ajánlott. A kinint továbbra is kis adagokban adják be a malária kezelésére a trópusi régiókban.
A kinin előnyei és felhasználása
A kinin elsődleges előnye a malária kezelése. Nem a malária megelőzésére, hanem a betegséget okozó parazita megölésére használják, és tabletta formájában adják.
A kereskedelmi forgalomban kapható üdítőitalban lévő kinint bőségesen hígítják, így nem valószínű, hogy súlyos mellékhatásokat okozna bárkinek is. Ha mégis kivált valamiféle reakciót, az hányinger, gyomorgörcs, hasmenés, hányás, fülcsengés, zavarodottság vagy idegesség lehet. Ezek ugyanis a gyógyszerként alkalmazott kinin gyakoribb mellékhatásai. A kininnel kapcsolatos legsúlyosabb lehetséges mellékhatások közé tartoznak a vérzési problémák, a vesekárosodás, a szívritmuszavar és a súlyos allergiás reakció.
Ezek a reakciók elsősorban a gyógyszer formájában bevehető kininhez kapcsolódnak. Ahhoz, hogy egynapi adag kinint elfogyasszunk tabletta formájában, körülbelül két liter tonikot kellene naponta meginnunk.
Ettől függetlenül a tonik üdítőital fogyasztását nem javasolják azoknak, akik szívritmuszavarral küzdenek, alacsony a vércukorszintjük, terhesek, vese- vagy májbetegségben szenvednek, illetve gyógyszert szednek, például vérhígítót, antidepresszánst, antibiotikumot, antacidokat és sztatinokat.
