Dr. Veres Pál fiatalok tízezreinek segített eligazodni a testi-lelki szerelem útvesztőiben, és az elsők között ismerte fel, hogy lehet és szükséges is a témáról tabuk nélkül beszélni.
„Éppen csak csöves vagyok, és ezért érdekel, hogy a szorosan a testre simuló farmernadrág okozhat-e impotenciát?” „Nem tudom, mi van velem, két hete állandóan Sz. Judit ébenfekete hajú művésznővel álmodom. Ez még nem is lenne baj, de ehhez csatlakozóan éjszakai magömlésem is van. Minden nőnek, akivel sorsom összehoz, csak azt mondom: Judit, Judit.” „Lehet-e teherbe esni olyan ágyban, ahol előzőleg mások nemi életet élnek?” Három kérdés a több tízezer közül, amire évek hosszú folyamán különböző, fiataloknak szóló újságok hasábjain dr. Veres Pál válaszolt. Az utolsóként idézetre lakonikusan csak annyit: „Lehet, de nem az ágytól.”
Dr. Veres Pál Czeizel Endre mellett minden bizonnyal a Kádár-korszak legnépszerűbb orvosa volt. A Magyar Ifjúságban Az orvos válaszol, majd az Ifjúsági Magazinban Doktor úr, kérem… címmel vezetett rovatok rendkívül olvasottak voltak, a szerkesztőségekbe özönlöttek az olvasói levelek, amelyek közül nem egy ma is aktuális kérdéseket vet fel – bizonyítva, hogy kamasznak lenni soha nem volt könnyű. A kecskeszakállas, joviálisan mosolygó „Pali bácsi” a harmincas években kezdte újságírói pályafutását fotósként, majd magyar–történelem szakos tanári diplomát szerzett. Noha a hatvanas években még szó sem esett az élethosszig tartó tanulásról, ötvenéves korában iratkozott be az orvosi egyetemre, ahol 1974-ben, 56 évesen szerzett orvosi diplomát.
A hetvenes-nyolcvanas években a fiataloknak sokszor nem volt kihez fordulniuk a szerelemmel és a szexualitással kapcsolatos kétségeikkel. A KISZ mindkét lapja felismerte, hogy ezt az űrt be kell tölteni, az olvasói levelek pedig legitimálták ezt a törekvést. Bebizonyosodott, hogy a magyar ifjúságnak szüksége van a szexuális nevelésre, a témáról való tabumentes beszédre, mivel a szexuális felvilágosítás kényes feladatát sokszor sem a szülők, sem az iskola nem vállalták. Ezzel egyben meg is határozták, ellenőrzés alatt tartották a szexualitásról való beszédmódot. A lapok, amelyek fiatalokat érintő témákról írtak (a nyolcvanas évektől kezdve egyre szabadabban), egyfajta kommunikációs csatornát is jelentettek a tinédzserek számára, a még nem létező internetet pótolták – még levelezőpartner-kínáló rovat is volt.
Amit tudni akarsz a szexről…
Dr. Veres Pál levelező-tanácsadó rovata rendkívül népszerű volt, ismeretterjesztő könyvei (Beszélnünk kell róla!, Erről is beszélnünk kell!) több kiadásban, százezres példányszámban keltek el. Könnyedén, szellemesen, mégis komolyan beszélt arról, amit a korszak fiataljai tudni akartak a szexről, de eddig nem merték megkérdezni. És elég sok mindent nem mertek: a szerkesztőségekbe áradtak a levelek. Nem egy, ma már megmosolyogtatónak vagy nehezen értelmezhetőnek tűnhet („Lánynévre felírják a fogamzásgátló tablettát?”), de ne feledjük: ebben az időszakban a prüdéria sokkal jobban jellemezte a társadalmat, mint manapság, a szexualizált reklámok és a mindenhol elérhető pornó időszakában.
„Ne dörzsöld a hasad, szőrös lesz”
Különösen az ország elmaradottabb részein, falvakban élő lányok (és fiúk) szenvedtek a felvilágosítás hiányától, amit ilyesfajta levelek bizonyítanak: „Nem védekezünk, de ugye nem eshetek teherbe, mert nekem minden együttlét nemhogy örömmel járna, hanem kifejezetten fájdalmat okoz. Sajnos így van ez, és biztos így is marad. Ezt onnan tudom, hogy egyszer kihallgattam édesanyámat, amikor a szomszédasszonnyal arról beszélt, hogy ez az asszonysors. De ha neki sohasem volt jó, akkor én hogyan születtem?” A fiatalságot foglalkoztatta többek között a menstruáció, a fogamzásgátló eszközök (amelyek közé néhány levélíró a bugyit és a tampont is sorolni vélte), a maszturbáció és az ezzel kapcsolatos hiedelmek („ne dörzsöld a hasad, lányom, szőrös lesz!” – idézte egyikük a szülői intelmet), és a korai magömlés is. Visszatérő problémája az ifjúságnak a szülői elvárás, miszerint a lányoknak szűzen kell vagy „illik” férjhez menni. Mai szemmel nézve szembetűnő az is, hogy mennyivel korábban házasodtak, vállaltak komoly kapcsolatot vagy éppen gyereket: „Tizenkilenc éves asszony vagyok"”, „22 éves srác vagyok, jelenleg katona, és van egy menyasszonyom, ő 15 éves”, „Nem vagyok már gyerek, elmúltam 16 éves” – vallották magukról a levélírók.
Kelenföldnél kiszállok!
Pali bácsi nem csak az újságok hasábjain válaszolt a neki feltett kérdésekre. Előadókörutakat tartott iskolákban, ifjúsági klubokban és laktanyákban, alkalmanként több száz fiatal előtt beszélt meglehetősen szókimondóan a szexről és a szerelemről. Bárki szégyenérzet nélkül elmehetett ezekre az előadásokra, amelyeket sokszor magnóval felvettek a résztvevők, majd a kazettát továbbadták ismerőseiknek, vagy közösen hallgatták újra kollégiumi szobában, laktanyában, tornatermi öltözőben és a korszak jellegzetes ifjúsági intézményében, az építőtáborban. Némelyik válasza szállóigévé lett: a pettingről írva például a Balatonról Budapestre utazó fiú példáját említette, akinek Kelenföldön le kellene szállnia, de mivel olyan jól elbeszélget egy csinos lánnyal, elutazik vele a végállomásig, noha tudja, hogy abból baj lehet. A „Kelenföldnél kiszállok” azóta a köznyelvben a megszakított közösülés szinonimája lett. Néhányan azzal gyanúsították a népszerű orvost, hogy csak kitalálja a levelek szövegét. Egyes visszaemlékezések szerint valóban volt erre példa. Nem tudni, hogy az alábbi esettel tényleg valós személy fordult-e hozzá, mindenesetre emlékezetes: a szégyellős fiatalasszony azzal kereste meg, hogy a férjének – aki egyébként áldott jó ember, hűséges társ és példás családapa – van egy perverz vágya: azt kéri tőle, hogy az erotikus izgalom tetőfokán, mint egy macska, nyávogjon neki. „Mit tegyek, doktor úr?” A tömör válasz: „Nyávogjon!”
