Sokan az elhízást személyes hibának tartják, pedig amellett, hogy alkati kérdés vagy betegség következménye is lehet, gyakran az egyén társadalmi-gazdasági háttere a valódi ok. A szegénység nemcsak korlátozza a lehetőségeket, de szó szerint megbetegíthet. Prof. dr. Ádány Róza, az MTA doktora szerint nem csak az egyén felelőssége, hogy egészségesen él-e – hanem az egész társadalomé.
Amikor az elhízás okairól beszélünk, hajlamosak vagyunk helytelen egyéni döntések és életmódbeli hibák sorozataként tekinteni rá: túl sok evés, túl kevés mozgás, akaraterő hiánya. Ennél azonban sokkal összetettebb a kép – és ahogyan Prof. dr. Ádány Róza fogalmaz, az egészségi állapot alakulását nem lehet kizárólag az egyéni felelősség körébe utalni. A szegénység, a társadalmi kirekesztettség és az egészséges életmód lehetőségének hiánya ugyanolyan tényező lehet az elhízás kialakulásában, mint a túlfogyasztás.
Nem a testsúly a gond, hanem ami mögötte van
A túlsúly önmagában nem jelent betegséget, de könnyen válhat krónikus, nem fertőző megbetegedések – például a 2-es típusú cukorbetegség vagy a szív-, és érrendszeri, vagy akár daganatos betegségek – egyik kiindulópontjává. Ezek a betegségek különösen gyakoriak Magyarországon, főként a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű térségekben. Ádány Róza professzor asszony évtizedek óta kutatja az egyenlőtlenségek egészségre gyakorolt hatásait. Szerinte az, hogy valaki mennyire tud felelősen dönteni saját egészségéről, nemcsak elhatározás vagy akaraterő kérdése. Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy mennyire felelnek az emberek saját egészségükért,
nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a háttérben megbúvó kérdést, hogy vajon megkapták-e ezek az emberek a lehetőséget arra, hogy felelhessenek saját egészségükért?
A lehetőség alatt nemcsak pénzt, hanem tudást, környezetet és támogató rendszert ért. Az, aki már gyerekként azt látja, hogy nincs mit enni, vagy hogy csak az olcsó, energiadús, de tápanyagban szegény ételek azok, amelyekhez hozzá lehet jutni, nem ugyanabból a pozícióból kezdi felnőtt életét, mint az, akinek a tudatos táplálkozás és a sport alapélményként volt jelen az életében.
Elhízás a jólét és a nélkülözés két végpontján
Elsőre paradoxnak tűnhet, hogy a gazdagság és a szegénység egyaránt vezethet túlsúlyhoz. Az egyik esetben a túlzott fogyasztás és a mozgásszegény életmód, a másikban a rendszertelen, rossz minőségű táplálkozás és a korlátozott lehetőségek miatt alakul ki ugyanaz a testi tünet: az elhízás. „A telepi körülmények között élő lakosság – több mint 90 százalékban cigány ember – nagyon komoly egészségproblémákkal él, az általános magyar lakossághoz képest is. A metabolikus szindróma, a cukorbetegség, az alacsony HDL-koleszterinszint szignifikánsan gyakoribb körükben, minden korosztályban” – mondja Ádány Róza.
Ezek az állapotok szorosan összefüggenek a táplálkozással és az életmóddal – ugyanakkor csak akkor tudunk érdemben változást elérni, ha nemcsak az egyént akarjuk „megjavítani”, hanem a környezetét is megváltoztatjuk.
Egyéni felelősség, vagy közös ügy?
A szegénység és az elhízás kapcsolata érzékeny, társadalmilag is kényes téma. Az erről szóló diskurzusok gyakran belecsúsznak az áldozathibáztatásba, vagy megragadnak a politikai szlogenek szintjén. Ádány Róza azonban a lényegre mutat rá:
A lakosság egészségi állapotának javítására irányuló szándék nem lehet csak a választási kampányok szlogenje. Ez a cél túl kellene, hogy élje a választási időszakokat,
s politikai kurzustól független, kormányzati ciklusokon átívelő népegészségügyi program keretei között kellene, hogy érvényesüljön. Az elhízás – akárcsak az egészségi állapot – nem önmagában értelmezhető, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek tükrében. Ha valóban változást akarunk, akkor nem az egyéneket kell megváltoztatni, hanem a rendszert, amelyben élnek. Olyan társadalmi környezetet kell teremteni, ahol az egészséges élet nem kiváltság, hanem valódi, elérhető lehetőség.
Ha kíváncsi vagy, milyen szinten áll ma Magyarországon a női egyenjogúság, ezt a cikkünket ajánljuk.
