A serpák tevékenysége az elmúlt hetekben nagyobb figyelmet kapott, mint korábban: a hegyek hősei Suhajda Szilárdnak már nem tudtak segíteni, de mindannyiunk elismerését kivívták.
Faramucinak tűnhet, hogy miközben azokat, akik akár csak egyszer is feljutnak a Mount Everestre, hősként éltetjük, miközben segítőik, a nepáli serpák számára a csúcsot elérni szinte ujjgyakorlat. Egy szezonban többször is eljutnak addig, klienseiket kísérve, de nem csak a kereskedelmi mászásban érintettek gardedámjai ők. A serpákat hívják akkor, amikor kötélpályát kell kiépíteni, létrákat kell felcipelni, sátrakat kell telepíteni, és amint azt sajnos már minden magyar tudja, akkor is, ha valaki bajba kerül a hegyen, és menteni kell őt.
A hegyekhez alkalmazkodott testük
A serpák, akiket általában keresztnevükön említve ismer a világ, rekordgyorsasággal a csúcsra jutnak, amiben hihetetlenül nagy rutinjuk van, de így sem lehet lebecsülni képességeiket.
Ahol mászók kemény munkával araszolnak céljuk felé, ott ők hatalmas terhet cipelnek, folyamatosan észnél kell, hogy legyenek, mert klienseik élete vagy halála múlhat döntéseiken.
De honnan erednek ezek a szuperképességek? Miért képesek ilyesmire a serpák, akik a szezonban a hegyen teljesítenek szolgálatot, év közben azonban sokszor egészen hétköznapi foglalkozásokat űznek?
Egy kutatás kiderítette, hogy szó szerint a vérükben van a magashegyi siker titka. A serpák és más helyi népcsoportok legalább 6000 éve élnek a Himalája magas fennsíkján, átlagosan több mint 6700 méteres magasságban. Az élet ilyen magasan fekvő területeken azonban a legtöbbünk számára továbbra sem tolerálható hosszú távon: legalább fejfájás, álmatlanság és étvágyvesztés az, amivel a magashegyi betegség jár, súlyos esetekben azonban magashegyi agy- vagy tüdőödéma is kialakulhat annál, akinek ez szokatlan. Ezek az állapotok halálhoz vezethetnek.
Ettől bírják jól a magasságot a serpák
Egy átlagos mászó esetében a szervezetben lévő eritropoetin (EPO) nevű hormon több vörösvértestet termel, amelyek így több oxigént tudnak az izmainkba szállítani. A többletsejtek azonban a vérünket sűrűbbé teszik, ami extra terhelést jelent a szívnek és a magashegyi betegség tüneteit okozhatja.
A serpáknak is megnő a vörösvérsejtszámuk a magasságban, de közel sem annyira, mint az alacsonyabban élő embereknek.
Egy kutatásban 15 serpa és 10 mászó vérét vizsgálták, míg ők az everesti alaptáborba felmentek: a tanulmány szerint a serpák izmaiban a sejtek több oxigént alakítottak át energiává, és több energiát tudtak termelni oxigén nélkül, anaerob anyagcsere útján.
Ez egybecseng a korábbi eredményekkel, mely tibetiekben mutatott ki olyan génmutációkat, amelyek alkalmassá tették ezeket az emberek arra, hogy kevesebb oxigén mellett is jól működjön szervezetük. Érdekesség, hogy a serpák és más mászók teste alacsonyabb tengerszint feletti magasságon ugyanúgy működik, a különbség csak akkor jelenik meg, amikor a kevesebb elérhető oxigén terhelés alá helyezi a szervezetet.
Gelje, a fiatal hős
Csak a gének felelnének tehát a serpák szuperképességeiért? Egyáltalán nem, az emberi faktor is jelentős, ahogyan ezt Gelje serpa, a Suhajda Szilárd felkutatására a csúcshoz küldött egyik segítő is megmutatja. Gelje korán elvesztette édesanyját, édesapja serpa volt, Ő szinte véletlenül került ebbe a világba: vizet kezdett osztani a mászóknak, mert akinek ez feladata lett volna, lebetegedett. Nősülését követően a Khumbu-gleccser jégfalának karbantartásán dolgozott, mint elmesélte, nem ismerve, mennyire veszélyes ez a hely, később azonban nyolcezreseket megmászó serpává vált.
A legfiatalabb, aki meghódította a K2-t, a világ 14 nyolcezres csúcsából pedig 13-at mászott már meg.
Gelje mindössze 30 éves, azonban máris hatalmas teljesítmények állnak mögötte – eközben pedig alig él meg abból, amit serpaként keres, felesége pedig folyamatosan arra kéri, fejezze be. A fiatal serpa azonban a hegyek szerelmese – és nagyon sokan lehetnek hálásak azért, hogy ő kísérte őket odafenn.
Legutóbb az a szingapúri férfi, akit Gelje mentett meg, mégpedig úgy, hogy épp saját klienseit kísérte fel, de meglátta a bajba jutott férfit.
Úgy döntött, a csúcstámadás elmarad, helyette hátára kötötte a mászót, és lehozta.
A férfi Gelje nélkül nem biztos, hogy túlélte volna ezt a napot: érdemes ezt is eszünkbe vésni, amikor a hegy farkastörvényeire gondolunk.
Kami Rita, a veterán csúcstartó
A serpák közt a Mount Everesten Kami Rita a csúcstartó: eddig 28 alkalommal járt odafenn, ráadásul idén egyhetes különbséggel két alkalommal el feljutott oda. Az 53 éves serpa azt mondja, ha megkapja az egészségügyi engedélyt, akkor jövőre is folytatja a munkát a hegyen. Kami Rita 2004 óta minden szezonban feljutott a csúcsra egyszer vagy többször, összesen három olyan év volt, amely kimaradt életéből – ezek azonban olyan esztendők voltak, amelyekben valamilyen okból lezárták a hegyet a mászók előtt.
A férfi több mint negyven alkalommal járt már 8000 méternél magasabb hegyek tetején, így a műfaj koronázatlan királyának tekinthetjük.
Persze a serpatársak egy része nem marad le olyan messze mögötte: a listán, amely az Everestet legtöbbször megmászókat tartja számon, az első tíz helyen csak nepáli áll. A 28 sikeres csúcstámadást megélő Kami Rita után még a tizedik serpa is 17 sikeres expedícióval szerepel, őket követi Kenton Cool szintén 17 mászással.
Lhakpa, a női példakép
Szerepel a listán egy nő is, Lhakpa serpa: ő összesen tízszer járt eddig a csúcson, ezzel a nők közti rekord az övé, de meg szeretné azt dönteni.
Lhakpa nem tudja, hány éves: ötven felé járhat, de nincs születési anyakönyvi kivonata, emlékei viszont annál inkább vannak a hegyről, amely mellett felnőtt.
Szüleinek a sok testvér – 11 gyermek! – mellett nem volt pénze cipőre, így ő mezítláb csatangolt a hegyekben, szobája ablakából pedig a csúcs nézett vele farkasszemet. Pásztor apja hamar magával vitte dolgozni a hegyekbe, itt látott először serpát – és itt döntötte el, hogy ő is az lesz.
17 évesen először hordár lett, aztán konyhai kisegítő. Később az első nő, aki megmászta a csúcsot, és sikeresen le is jutott arról. Aztán egy román mászó felesége lett, akivel Amerikába költözött, és tetőfedő vállalkozást vitt. A családi élet azonban első lánya születése után keserűvé vált: el kellett menekülnie bántalmazó férje elől.
Mosogató lett, időnként azonban a Mount Everestre kísért klienseket – és tavaly tizedik alkalommal is, rekordot beállítva feljutott a csúcsra.
Szponzorai nincsenek, hol mosogat, hol házakat takarít, miközben az Everest női bajnoka. Története megmutatja, mennyire alulbecsüljük a serpákat, akik nem csak testben, lélekben is a hegyek hősei.
